A múlt heti szóbeszédmarketinges olvasónapló után egy másik könyv és egy másik téma: irodalmi átverések Melissa Katsoulis Telling Tales: History of Literary Hoaxes című könyvéből. Ma az írónő által első irodalmi hoaxként említett Dionüsziosz-ugratás történetéről olvashattok.

Még egy kis türelmet a saját anyagokig, addig pedig egy MTI-hír egy friss átverésről: egy humorista által kitalált filozófust idézett új könyvében Bernard-Henri Lévy francia filozófus.

Ugyan már évek óta véleményt nyilvánítottak a kérdésről a magyar nyelv értői, a mai napig rendszeresen előkerül a médiák szó körüli vita. Új dolog nem nagyon lesz a bejegyzésben, inkább csak összegyűjtöm a leírtakat.

A téma néha akkor támad, amikor az ember nem is gondolná. A hétvégén Öcsödön vendégeskedtem, és a helyi József Attila emlékház látogatójaként a költő gyermekkorával kapcsolatos tévhiteket leleplező előadást hallhattam.

Bónis Ferenc zenetörténész számtalan mitikus elemtől megfosztotta nemzeti énekünket, egyebek között egy ének-zene könyvekben ma is előszeretettel ismételgetett legendától, melyet Gárdonyi Géza indított útjára 1910-ben – mutat rá a Himnusz és a Szózat megzenésítéséről szóló, a holnaputáni HVG-ben olvasható cikkében Murányi Gábor.

Újabb összefoglaló az elmúlt egy hétben az Urbanlegends.hu twitteres oldalán felbukkant, majd – többségében a hvg.hu-n – magyarul is megjelent témákból.

Elfogta a rendőrség azt a csalót, aki társaival több neves művésztől, tudóstól próbált meg életműdíjra hivatkozva pénzt kicsalni – adja hírül az MTI. Nem alakul rendőrségi szemlévé az UL, de mivel a csalásról korábban itt is szó esett, íme a részletek.

Sorkatonák és lógósok egyaránt ismerik a legendát a brómos kávéval, teával lenyugtatott kiskatonákról. Egy Térey-költeménnyel illusztrálva e történettel folytatom a legendák a magyar kortárs irodalomban sorozatot.

Hogy került egy seregnyi lengyel katona a Nagyszeben ostromát ábrázoló Erdélyi Panoráma című óriásfestményre? Miért tagadott le korából Karády négy évet? És hogy kerül mindez egy bejegyzésbe?

Ismeretlenek telefonálják körbe a magyar művészvilágot, azt állítva, hogy az alkotók 100 ezer eurós életmű díjat kaptak, amire különböző szövetségek vagy cégek terjesztették fel őket. Az adót mindenesetre előre, személyesen beszednék.

Folytatva az irodalmi sorozatot, ma a Szomorú vasárnap című kultikus dal történetével ismerkedhettek meg, Müller Péter musicaljének szövegével illusztrálva.

“Akkor már sejtettük, hogy valami kurvára nincsen rendben. Az anyu, aki főnővér, megnézte a nagyi pulzusát, és utána akkora hisztit csapott ott a benzinkúton, mint állat. Ugyanis a nagyi teljesen meg volt halva.” És a bonyodalmak csak ezután kezdődtek.

Rajk László külügyminisztert, a párt régi harcosát, saját kérésére ítélték halálra. Elhunyt egy színész, már átszállították a bonctani intézetbe is, este mégis fellépett a Lear királyban.

“De mi van, hogyha nincsen labirintus?” “Akkor nagyon megszívtuk, akkor nagyon-nagyon megszívtuk.” A múlt héten megkezdett irodalmi sorozat folytatása, a Köztársaság téri alagútrendszer története Papp András és Térey János Kazamaták című alkotásával illusztrálva.

Szántó Imre ökölvívó mesteredző, akit nem a szavai miatt szeretnek a sportág szerelmesei. Egy neten terjedő levél szerint egy nyári kirohanásának milliók lehettek fültanúi.

Egy egykor virágzó irodalmi műfaj darabjaiból, a hol lírai köntösben megjelenő, hol vaskos tréfába hajló írói beugratásokból gyűjtött össze egy csokorra valót a HVG.

Egy pár hónapja megjelent magyar krimi olvasása közben különös érzés kerített hatalmába. A könyvespolchoz ugrottam, átnyálaztam pár klasszikus krimit, és érdekes egyezőségekre bukkantam.