Régóta megtanultam, hogy nem érdemes disznókkal birkózni. Mindketten koszosak leszünk, de ők ezt szeretik is” – ezzel a George Bernard Shawnak tulajdonított idézettel kezdi trollkezelési útmutatóját a Center for Countering Digital Hate (CCDH). Más kérdés – mint az a legjobb idézetekkel gyakran előfordulsemmi nem támasztja alá, hogy Shaw valaha is mondott vagy írt volna ilyesmit. Kényelmetlen egy dezinformációt is érintő tanulmányt egy ellenőrizetlen idézettel kezdeni, de most lendüljünk túl ezen, és nézzük inkább a témáját.

A trollok a tanulmány szerint nem csupán magányos és cinikus fiatalok, akik a laptopjuk előtt görnyedve, önmaguk szórakoztatására köpködnek mindenre, ami él és mozog. Az igazi veszélyt a demokratikus politika működésére az jelenti, ha ezt az erőforrást a propaganda rendszerbe szervezi saját politikai üzenetei terjesztésére – célt, irányt és nemritkán témát adva a támadásoknak. A trollhadsereg nem vitát akar nyerni, hanem – kihasználva a közösségi platformok nyújtotta lehetőségeket – a lehető legszélesebb körben szeretné megjeleníteni extrém mondanivalóját.

A CCDH tanulmánya elsősorban közéleti szereplőknek és a médiának nyújt segítséget ahhoz, hogy a trollok ne érjék el ezt a céljukat.

Mit NE tegyünk, és mit tehetünk a trollok ellen?

Bár alapvető emberi tulajdonság, hogy a megtámadott mielőbb tisztázná magát a vádak alól, a szervezett trolltámadásokkal szemben ez a fajta védekezés kontraproduktív. Ha ugyanis vitába szállunk a trollokkal, csak legitimizáljuk extrém nézeteiket, nem utolsósorban hozzájárulunk állításaik terjedéséhez. Egyrészt az így gerjesztett kommentvita üzenete – a közösségi oldalak algoritmusainak köszönhetően – a trollok köreinél jóval szélesebb közönséghez elér, másrészt a megtámadott közszereplő vitába való belépését jó eséllyel a média is felkapja és megírja.

A CCDH kétfelé bontja a trollokkal szembeni lépéseket: azonnali és későbbi cselekedetekre.

Amit azonnal érdemes csinálni:

álljunk ellen a válaszadásnak: még ha a vitát meg is nyernénk, azzal is csak felületet adunk a trollok nézeteinek terjesztéséhez,
blokkoljuk a támadó trollokat, ezzel is megakadályozva őket jövőbeli akciók kivitelezésében,
kapcsoljuk ki az értesítések funkciót, ha rövid időn belül sok troll támad be minket, ezáltal is csökkentve annak lehetőségét, hogy átgondolatlanul, elborult aggyal reagáljunk egy provokációra,
ne posztoljunk arról, hogy támadás alatt állunk, mert ez csak további támadásokat vagy szimpátianyilvánításokat generál – mindkét reakció a trollok kezére játszik.

És amit az első roham lezajlása után érdemes tenni:

készítsünk képernyőmentést a jogilag bűncselekménynek minősíthető támadásokról,
jelentsük a közösségi oldalaknak a támadásokat,
– szükség esetén kérjünk segítséget gyűlöletellenes szervezetektől (ez itt egyben a reklám helye is a CCDH dokumentumában).

Mit tehetnek a média szereplői?

Az újságírók, újságok szintén gyakori alanyai a trolltámadásoknak, a CCDH közszereplőkre vonatkozó kezelési javaslatai így számukra is hasznosak lehetnek.

Ezen felül a lusta és kattintásvadász újságírás gyakran maga erősíti a trolltámadások hatását azzal, hogy hírt kerekít egy-egy online aktivitásból. Ezek elkerülése érdekében a CCDH felelőségteljesebb magatartást javasol a sajtó szereplőinek:

– például hogy ne erősítsenek fel hashtag-trendeket, cikkeikben azt állítva, hogy “Ezen pörög/hörög most az internet népe” – főleg ha azok nem is a közvéleményt tükrözik vissza, hanem egy trollkampány révén lettek “népszerű témák”,
– vagy hogy kerüljék a legextrémebb támadások, vélemények kiragadását a közösségi oldalakról, és azok saját cikkeikbe ágyazását.

Fotó: Abishek / Unsplash.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!