Einstein elárulta, hogyan nevelhet bárki intelligens gyereket. A módszert ma több millió szülő alkalmazza. Te közöttük vagy?” – szól a cím, amely egyszerre három, visszautasíthatatlan ígéretet tartalmaz:

– Bárki lehet intelligens.
– Ez csak azon múlik, jó szülők vagyunk-e. Ami talán nem is olyan nehéz, ha a módszert milliók alkalmazzák.
– Mindezt maga az intelligensek egyik legintelligensebbje, Albert Einstein árulja el.

Van olyan szülő, aki ezt a címet látva ne akarna kattintani? Aki kéri a titkot, a klikk után a következő idézetet kapja:

„Ha azt akarjátok, hogy intelligensek legyenek a gyerekeitek, olvassatok nekik tündérmerséket. Ha azt akarjátok, hogy még intelligensebbek legyenek, olvassatok nekik még több tündérmesét.” Albert Einstein

(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezután a felvezetés után egy meseolvasás előnyeit tartalmazó lista következik. Ennek elemzésétől most eltekintek, és csak a végén térek vissza rá egy mondat erejéig – de koncentráljunk előbb inkább az állítólagos Einstein-idézetre.)

Senki sem szakértő mindenben – bármilyen okos is

Nem először írok arról errefelé, hogy egy sokat idézett gondolat akkor sem feltétlenül aranyszabály, ha valóban az mondta, akinek tulajdonítják. Stellan Ottosson, a Darwin – Az óvatos forradalmár című könyv szerzője szerint “ha valaki a saját szakterületén egyedülálló képességekkel rendelkezik, és megkérdőjelezi az általánosan elfogadott igazságokat, az még nem jelenti törvényszerűen, hogy az illető más területen is okosabb vagy előrelátóbb, mint általában az emberek”. Akkor sem, ha a közgondolkodás – és a média – hajlamos felmagasztalni ezeknek a hírességeknek a véleményét.

Einstein valóban zseni volt a fizikában, de amikor megszólalt például a nemzetközi politika kapcsán, semmivel sem volt több mondanivalója, mint egy átlagos gimnazistának – mutat rá Ottoson. Lehet, hogy világunkat mai napig meghatározó elméleteket fektetett le a fizikában, de talán nem lövünk mellé akkor, ha azt mondjuk: nem ő az a szülő vagy gyereknevelési szakember, akinek a tanácsait korunk apáinak feltétlenül követnie kellenne.

De mi van az ominózus mondattal?

Stephen Winick, az American Folklife Center munkatársa szerint az Einstein meseszeretetéről szóló idézet/történet maga is a folklór része. Ami persze nem jelenti, hogy Einstein ne gondolhatott, vagy akár mondhatott volna élete során hasonlót. Csupán arról van szó, hogy a fenti mondat nem egy idézet, hanem egy évtizedeken át mutálódó, barátom barátja típusú anekdota idézetté tisztított zanzája.

Winick szerint a történet legkorábbi megjelenése egy 1958-as cikk, amelyben a szerző, Elizabeth Margulis egy Denverben hallott történetet mesél el. Eszerint egy nő, aki állítólag jóban volt az idős Einsteinnel, arról faggatta a fizikust, miket olvasson a gyereke, ha maga is tudós szeretne lenni. Meglepetésére Einstein a meséket ajánlotta, és ettől azután sem tágított, hogy a nő inkább valami “komoly választ” szeretett volna kicsikarni belőle. Értetlenkedésére Einstein elmagyarázta: egy igazi tudós számára a kreatív képzelet elengedhetetlen, és ezt a gyerekkorban a mese fejleszti a leginkább.

Írásában Winick kikockázza az ominózus mondatot Einsteintől elválasztó lépéseket: 1.) Margulis hallott egy történetet Denverben egy nőről, akit nem ismert 2.) ez a nő állítólag jóban volt Einsteinnel, és állítólag ezt mondta neki a tudós. Tipikus barátom barátja típusú sztori, ráadásul intelligenciáról ebben a változatban szó sincs – a történetbeli Einstein csupán a tudomány műveléséhez szükséges fejlesztő eszközként beszél a meséről.

Ennek ellenére a történet a hatvanas években – könyvtárosok, folkloristák, gyereknevelési szakemberek közvetítésével – gyorsan terjedt, és különböző formákat vett fel. Idővel a jó tudós álomképét felváltotta a magas intelligencia, a gyerekek olvasását pedig a szülői felolvasás. Sőt, egy 1979-es könyvben – Jack Zipes jóvoltából – egy Egyszer volt, hol nem volt… kezdetű mese formájában is megjelent.

Ebben a bejegyzésben Zipes megpróbálja elhinteni azt az elméletet is, miszerint ő volt az a kisfiú, akinek Einstein a tanácsát címezte, de Winicknek később bevallotta, hogy ezt csak kitalálta – még ha ezt nyilvánosan nem is fogja elismerni. Jó, abbahagyom.

De mi van akkor a mesékkel?

Olvassatok, meséljetek minél többet a gyerekeiteknek (vagy másokénak), de ne azért, mert Einstein azt mondta, hanem mert – kis túlzással – végtelen azoknak a kutatásoknak a száma, amelyek a mesék pozitív hatásáról számolnak be.

Itt pedig további felnőttmeséket olvashattok Albert Einsteinről.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!