A “több, mint 500 szakértő, tapasztalt tudós és szakember” által jegyzett levél szerint “nincs klímahelyzet” és “a jelenlegi klímapolitika értelmetlen, súlyosan aláássa a gazdasági rendszert, és aránytalanul súlyos terheket ró a társadalmakra“. A levélírók felszólítják az ENSZ-t, hogy “olyan éghajlat-politikát kövessenek, amely megalapozott tudományon, reális gazdaságosságon nyugszik, és tekintettel van azokra, akik súlyos károkat szenvednek a költséges, de fölösleges csökkentési kísérletek miatt“. (A levél magyar fordítását elolvashatod itt.)

A felhívással a Correctiv tényellenőrzői és a Climate Feedback hat szakértője is foglalkozott. Előbbi szervezet “részben hamis” címkével látta el a levelet, utóbbi a szöveg hitelességét “nagyon alacsonyként” értékelte, és a cikkhez az “elfogult”, “mazsolázgató”, “pontatlan” és “félrevezető” címkéket kapcsolta.

Először is: mit lehet tudni a több mint 500 aláíróról?

Bár egy cikk címébe sosem fér bele minden részlet, talán nem véletlen, hogy a legtöbb ezzel foglalkozó írás az aláírókról nagyvonalúan csak “500 tudósként” számolt be. Pedig azt, hogy mind az 500+ aláíró tudós lenne, még a levél szerzői sem állítják: a magyar fordításban például “500 szakértő, tapasztalt tudós és szakember” a megjelölésük.

A Correctiv újságírói és a Climate Feedback értékelői mindenesetre végignézték az aláírók szakterületét, és megállapították: 500+ tudósról korántsincs szó. De az aláírók csekkolása nem mazsolázgatás, plusz még személyeskedés is? – merülhet fel a kérdés tevékenységük kapcsán. Bár a Climate Feedback egyik értékelője, Amber Kerr kaliforniai kutató jobban szereti a szövegeket a tartalmuk, nem pedig a közzétevőjük megcímkézése révén értékelni, mégis megteszi a maga vizsgálatát az ügyben. Ugyanis ha az idézett közleményt világszerte 500 tudós nyilatkozataként próbálják hitelesíteni, azt sugallva, mintha a kérdésben nem lenne tudományos konszenzus, akkor a cáfolatnak az aláírók összetételére is ki kell térnie.

A Climate Feedback szerint a több mint 500 “tudósból” mindössze tízen nevezték magukat klímatudósnak, és négyen meteorológusnak. Bizonyos aláíróknak van ugyan akadémiai hátterük, de jelentős részüknek nem a természettudományok alapterületein. A listán szerepel emellett ügyvéd, egykori IT-menedzser, egykori politikus, aktivista, lobbista, fosszilis anyagok kitermelésével foglalkozó cég képviselője és újságíró is. Mindkét elemzésben megemlítik, hogy a listán sok a nyugalmazott: az Emeritus szó 72 aláíró, a “retired” kifejezés pedig 59 aláíró esetén jött elő.

Ami a levél tartalmi részét illeti

A Climate Feedback hat szakértőjének értékelése szerint az állítások ellentmondanak a geológusok felfedezéseinek, vagy eltorzítva, kontextusukból kiemelve adják elő azokat. A felhívás nem veszi figyelembe a klímatudósok egybehangzó véleményét a klímaváltozás okairól, és a szerzők állításaikat nem dokumentálják forrásokkal.

Ott van például a kiáltványnak az a pontja, amely azt állítja: a Föld története során korábban is voltak melegebb és hidegebb időszakok, és egyáltalán nem különleges, hogy az 1850-ben befejeződött kis jégkorszak után most megint egy melegebb szakasz jön.

A váltakozó időszakokról szóló rész önmagában helyes, de legfeljebb azt mutatja meg, hogy a klíma változhat. Arról viszont nem szól, hogy a mostani változást mennyiben idézi elő a természet, és mennyiben az emberi tevékenységek. Ami a szövegben említett kis jégkorszakot illeti: a mostani felmelegedés nem annak következménye, hogy az 1850-es években véget ért egy lehűléses szakasz, és megkezdődött egy felmelegedés. Az azt követő természetes felmelegedés ugyanis a 19. század végére véget ért, és az azóta tartó tartó felmelegedés nagy részben az emberi tevékenységeknek köszönhető.

Azt is állítja a levél, hogy a szén-dioxid – a növények tápanyagaként – minden élet alapja a Földön. “A CO2 nem károsanyag. Alapvető jelentőségű minden földi élet számára. A fotoszintézis áldásos hatású. Ha több a CO2, ez kíméli a természetet és a Földet. Több CO2 a légkörben növeli a globális növényi biomassza tömegét. Előnyös a mezőgazdaságnak is, és világszerte növeli a termésátlagokat” – olvasható a magyar fordításban.

Ezzel kapcsolatban a Correctiv idézi Rob Jackson klímakutatót, aki szerint – bár a szén-dioxid valóban jó lehet a növényeknek – félrevezető azt állítani, hogy a természetnek is jó. Ez olyan szerinte, mintha azt mondanánk, hogy a szteroidok jót tesznek az embernek, mert izmokat és csontokat építenek – emellett azonban más hatásaik is vannak. Magasabb szén-dioxid szint mellett ugyan valóban több fa nő, de ezzel párhuzamosan a magasabb hőmérséklet miatt több lesz például a kártevő is, valamint a nagyobb párolgás hosszabb aszályokat okoz. Vagyis ami jó lehet a fának, nem biztos, hogy jót tesz a környezetnek – vagy épp a globális termésátlagoknak. Ahogy arra a Climate Feedback egyik szakértője, Amber Kerr egy hasonlattal rámutat: a víz is nélkülözhetetlen a földi élet szempontjából, de túl sok víz rossz helyen akár pusztító hatású is lehet. (A Climate Feed anyagában a szén-dioxiddal kapcsolatos pont jóval részletesebben ki van fejtve: ha valakit ennél mélyebben érdekelnének a magasabb szén-dioxid szint pozitív és negatív hatásai a növényekre, az ökoszisztémára és a mezőgazdasági termelésre, továbbá a kérdés etikai vetületei, érdemes átugrani a részletekért.)

Az az állítás is szerepel a levélben, hogy “nincsenek statisztikai bizonyítékok arra, hogy a globális fölmelegedés erősebb vagy több hurrikánt, árvizeket, aszályokat és hasonló természeti katasztrófákat okozna.”

A Correctiv szerint “statisztikai bizonyítékokat” valóban nehéz felsorakoztatni arra vonatkozóan, hogy a globális felmelegedés egyre több természeti katasztrófához vezet, mivel az éghajlat folyamatosan változik. Ugyanakkor neves ügynökségek és kutatószervezetek arra figyelmeztetnek: lehet összefüggés a felmelegedés és a természeti katasztrófák között. A NASA egy 2018-as jelentése például a természeti katasztrófák növekedését prognosztizálja a globális felmelegedés hatására. Egy 2017-es jelentés “közepes bizonyossággal” állítja, hogy az emberi tevékenységek jelentősen hozzájárultak az Atlanti-óceán légkörében megfigyelt változékonysághoz, és ezek a változások hozzájárultak az észak-atlanti hurrikánaktivitás emelkedő trendjéhez (a “közepes bizonyosság” jelentéséről odaát olvashattok). Ami viszont az áradásokat illeti, a Climate Feedback tényellenőrzése szerint világos bizonyíték van arra, hogy a növekedett a megemelkedett tengerszint miatti áradások száma. Az aszályok megítélése nem ennyire könnyű: bár szignifikáns változások tapasztalhatók, de míg egyes helyeken intenzívebb és hosszabb aszályokat jegyeztek fel (például Dél-Európában és Nyugat-Afrikában), más helyeken csökkenés tapasztalható az aszályok intenzitásában vagy hosszúságában (például Közép-Észak-Amerikában és Északnyugat-Ausztráliában).

A felhívás szerint a szén-dioxid-csökkentő intézkedések “egyaránt költségesek és károsak”. Erre egyik példaként a szélerőműveket hozzák fel, amelyek “pusztítják a madarakat és denevéreket”.

Az, hogy a szélerőművek madarak és denevérek halálát okozzák, a Correctiv szerint tény, a pusztulás mértékéről a neten esetenként felbukkanó számok azonban megalapozatlanok. A Climate Feedback értékelése annyit tesz hozzá csak a kijelentéshez, hogy nagyságrendekkel több madár pusztul el épületek és macskák miatt, mint szélturbinák által.

És hogy van-e klímavészhelyzet, illetve van-e bőséges időnk kitalálni jobb intézkedéseket, mint azt a felhívás állítja?

Mitch Lyle, az Oregoni Egyetem geológusprofesszora szerint a hetvenes évek óta tapasztalt, évtizedenként 0,2 fokos hőmérsékleti változás igenis vészhelyzet. Már ma érezhetjük a folyamat negatív hatásait, a tengerszint-emelkedéstől kezdve az áradásokon át a migrációig bezáróan, és ez a folyamat csak rosszabb lesz, ha nem tesszük meg a szükséges lépéseket a szén-dioxid-kibocsátás visszaszorítására.

Fotó: veeterzy / Unsplash.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!