A Facebookon terjedő szöveget Pétertől kaptam meg, aki mindjárt egy ezzel foglalkozó cikk linkjét is csatolta. A magyar fordítás egy hosszabb angol szöveg részlete, amely a Snopes szerint 1999 óta terjed a neten. Az eredeti gyűjtés egyes pontjai nem is annyira a kor higiéniáját akarják bemutatni, hanem bizonyos angol kifejezések, szokások, mondások keletkezésének történetét Anne Hathaway esküvőjének apropóján (nem összetévesztendő az Oscar-díjas színésznővel). A teljes szöveg azonban inkább egyfajta szórakoztató képzelgés, mint hiteles történelmi visszatekintés vagy etimológiai miniszótár. Példaképp íme néhány szómagyarázat ellenőrzése a Snopes szerzőjének cikkéből (dőlt betűvel a részletek a szövegből, utána az állítás csekkolása).

“Legközelebb, ha kézmosás közben úgy tűnik, túl hideg a víz, gondolj a következőkre: Angliában 1500 körül a legtöbb esküvőt júniusban kötötték, mivel a hagyomány szerint az évi fürdést májusban végezték el és júniusban még elég jó szagúak voltak. Az esetleges kellemetlen szagok elfedéséért a menyasszonyok nagy csokor illatos virágot tartottak kezükben. Ez lett a későbbi menyasszonyi csokor.”

Bár az egész testet érő, mindennapos fürdőzésről – a megfelelő körülmények hiánya miatt – szó sem lehetett az 1500-as években, az emberek a rendelkezésükre álló eszközökkel azért igyekeztek megtisztítani magukat. A menyasszonyi csokor szokásának kialakulásának pedig semmi köze nincs az emberek szagához, az a szexualitás és a termékenység szimbólumaként vonult be az esküvői kellékek közé – részletesebben ebben a Snopes-cikkben olvashattok róla.

“A fürdő egy nagy, forró vízzel teli kádból állt. A tiszta vízben való mosdás a ház urát illette meg. Utána a fiai és a ház többi férfitagjai fürödtek, majd a nők, végül a gyerekek, utolsónak maradva a csecsemők. Időközben a víz olyan piszkos lett, hogy el is lehetett tűnni benne. Innen ered a mondás is: “Don’t throw the baby out with the bath” – Ne dobd ki a fürdővízzel a gyereket is!”

A német eredetű “Ne dobd ki a fürdővízzel a gyereket is!” mondás első írásbeli megjelenése egy 1512-es szatirikus írás. Ebben azonban csak egy jól megjegyezhető metaforaként szerepelt arra vonatkozólag, hogy nem érdemes túlreagálni dolgokat.

“A házaknak magas, nádból készült teteje volt, alatta nem volt kideszkázva. A meleg háztetőn sütkéreztek az állatok, macskák, kutyák, patkányok, bogarak. Esős időben piszkos és nedves lévén, az állatok gyakran lepotyogtak a tetőről. Innen a mondás is: “It’s raining cats and dogs”- Macskák és kutyák potyognak az égből! Mivel a szobák felett csak a háztető volt, különösen a hálószobában kellett kitalálni valamit, hogy az ágy ne teljen meg bogarakkal és más szeméttel. Így jelent meg a baldachinos ágy rudakon kifeszített lepedő az ágy felett.”

A macskák és kutyák égből potyogásával riogató mondás a 17. századból származik, és többféle magyarázat is létezik rá. Egyesek szerint a nagy esőzések során a vízelvezető rendszerekből előbukkanó állattetemekre utal, más feltételezések szerint azonban a francia catadoupe (jelentése: vízesés) szóból származik – vagyis semmi köze a cat és dog szavakhoz. Ami pedig a baldachinos ágyat illeti: az inkább szolgált dekoratív célokat, továbbá az előkelő társadalmi státusz kifejezését, valamint a hő megtartását, mint védekezést a felülről potyogó állatok ellen. Ráadásul csak a leggazdabbak engedhették meg maguknak, akik jó eséllyel nem is nádfedeles házakban éltek.

“Mivel a temetők beteltek, kiásták a koporsókat, és a csontokat és az úgynevezett csontok házába vitték (“bone-house”), így a sírhelyeket újból fel tudták használni. Amikor ezeket a koporsókat megnyitották, elég sok koporsó falán karcolásokat vettek észre és rájöttek, hogy azokban élve voltak eltemetve az emberek. Ekkor gondolták ki azt, hogy temetéskor rákötözzenek egy zsinórt a halott kezére, azt kivezetve a koporsón, síron keresztül csengettyűt kötöttek a végére. Kijelöltek egy személyt, aki egész éjjel a temetőt járta és figyelte az esetleges csengőszót. Így jelent meg az éjjeli őrjárat “graveyard shift” – ami ma az éjszakai műszakot jelöli – és a csengő hangja életet mentett (“saved by the bell”).”

Ami a magyar fordításban “elég sok”, az az angol verzióban egy kicsit konkrétabb: “huszonötből egy”. Mármint hogy állítólag ilyen gyakorisággal találtak karcolásnyomokat a koporsóban, ami azt jelentette, hogy valakit élve temettek el. A Snopes szerint ez azonban túlzás: bár voltak ilyen esetek a történelem folyamán (és nem csak a 15. századra jellemzően), ennél azért kisebb gyakorisággal. Az “élő halottat” jelző biztonsági berendezések sem az elemzett kor termékei, hanem jellemzően a 19. században jöttek divatba – a Snopes egy másik cikke részletesebben is bemutatja ezeket. A “graveyard shift” kifejezés első írásos változata pedig az 1800-as évekből származik, és a sötét, csendes – és ezért egyesek számára talán kísérteties – éjjeli-hajnali munkaórák kifejező jellemzésére született. A “csengő hangja mentette meg” kifejezés sem 16. századi, hanem a 19. század végén jelent meg az ökölvívás világában.

Update | A cikk megírása után ajánlotta figyelmembe Zádori Zsolt egy írását, amely az élve eltemetéstől való 19. századi félelem jelenségét járja körül. Cikkének érdekessége az a megállapítás, miszerint a tetszhaláltól való kollektív rettegés idehaza hozzájárult a szervezett életmentés és a korszerű holttestkezelés megteremtéséhez is. Aztán a társadalom egészét átitató fóbiából – még ha a nép hiedelemvilágából nem is kopott ki teljesen – a 19. század végére inkább regényes elbeszéléselem lett.

“A középkori Angliában az emberek nem szexelhettek, csak a király jóváhagyásával (kivétel a királyi család). Mikor egy család gyereket akart, a királyhoz kellett fordulniuk kérelemért, aki küldött nekik egy táblát, amit az ajtóra kellett kitűzniük, amikor házas életet éltek. A táblán ez állt: Fornication Under Consent of the King. (F. U. C. K.), azaz paráználkodás a király engedélyével. Innen ered a mai “fuck” angol szó.”

A szövegnek ez a pontja nem része a Snopes által elemzett angol gyűjtésnek, azt a lista fordítója valahonnan máshonnan emelhette be. A teljesen nonszensz állításról egyébként már 2006-ban szó esett az oldalon: eszerint az állítás se tartalmilag, se nyelvileg nem stimmel. Egyrészt az alattvalóknak még a legsötétebb középkorban sem kellett általánosan engedélyt kérniük a királytól a szexhez (pláne mindezt kiírniuk az ajtajukra), másrészt a fornication (paráználkodás) csupán házasság előtti és azon kívüli szeretkezések esetén használatos szó – házaspárok esetében nem. Maga a fuck a nyelvtudósok többsége szerint rokonságban áll a más germán eredetű, hasonló értelmű szavakkal, de mivel használata évszázadokon át tabu volt, írott formában ritkán jelent meg – és ezért pontosan nem is határozható meg a keletkezése.

A Snopes teljes cikkét az összes állítással és azok ellenőrzésével itt találjátok.

Fotó: Mary-Anne Alejandro / Unsplash.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!