Kijelenteni, hogy az ufók valóságosak, és megpróbálni betörni az 51-es körzetbe messze van attól, ha azt hisszük, hogy a négylevelű lóhere szerencsét hoz – mutat rá az agy működését fanyar humorral bemutató, Az idióta agy című könyvében Dean Burnett. Szerinte mégis van némi közös a kétféle képzelgés között: mégpedig agyunk azon tulajdonsága, hogy mindenben kapcsolatot keres. És aminek köszönhetően néha ott is összefüggéseket lát, ahol nincsenek.

Ennek az apoféniának nevezett jelenségnek az állandó felbukkanása életünkben annak köszönhető, hogy infók végeláthatatlan áradata bombáz minket folyamatosan, és agyunknak – ha meg akar birkózni ezzel az infómennyiséggel – jó néhány rövidített utat igénybe kell vennie. Az egyik ilyen rövidés, hogy agyunk felismeri a mintázatokat, és rájuk koncentrál – írja Burnett. És bár ez a késztetés egykor nélkülözhetetlen volt az életben maradáshoz, a jóval komplexebb modern világban gyakran fals riadót fúj. A jelenség főként akkor okoz problémát, ha az így felfedezett, de a valóságban nem létező összefüggések már káros mértékben befolyásolják az életünket.

Mintázatkereső és folyamatosan potenciális veszélyek után kutató agyunk emellett a véletleneket sem állhatja ki, és kész bármikor alternatív magyarázatokat keresni a véletlen által teremtett helyzetekre. Ez a hozzáállás oda vezethet, hogy sokak számára még az is megnyugtatóbb az események véletlenszerű és megjósolhatatlan láncolatánál, ha minden mögött egy sötét és titokzatos háttérhatalom mesterkedését sejthetik. “Jobb, ha egy részeg pilóta vezeti a repülőt, mintha senki sem lenne a fülkében – fogalmaz a jelenség kapcsán Burnett.

A kontroll helye

A személyiségpszichológiában a fenti koncepciót “a kontroll kifejezett helye” néven illetik. Lényege, hogy az emberek különböző mértékben érzik magukénak a velük történő események irányítását. A kontroll nagyobb helye megfigyelések szerint hozzájárulhat a jobb teljesítményhez, a nagyobb magabiztossághoz és motiváltsághoz – vagyis ezek által akár a sikerességhez is. Egyes kutatások szerint ez a hatás akár úgy is jelentkezhet, ha a kontrollt csak tévesen érezzük a magunkénak. Vagyis ebből a szempontból az összeesküvés-elméletekben, babonákban való hit nem feltétlenül hiábavaló – a mértéke azonban életminőségünk és nyugalmunk szempontjából egyáltalán nem mindegy.

Babonák esetében a kontroll nagyobb helye általában kimerül olyan magányos cselekedetekben, minthogy például lekopogunk valamit a fán vagy nagy ívben elkerüljük a fekete macskákat. Az összeesküvés-elméletek hívőit azonban nagyobb elhivatottság és társadalmi szerepvállalás jellemzi: a konteóhívők szeretnek a téma mélyére ásni, és az így talált “bizonyítékokat”, “jeleket” minél szélesebb körben terjeszteni annak érdekében, hogy leleplezzék az összeesküvést.

Legyen szó babonákról vagy konteókról, Burnett szerint a fő problémát az okozza, hogy agyunk – amelynek mintázatok iránt érzett vonzalma és véletlenek iránti gyűlölete létrehozza ezeket az extrém következtetéseket – egyben megnehezíti mélyen gyökerező világnézetünk tévedéseinek, irracionalitásának a felismerését is. Ezen pedig az elénk mázsaszámra tolt bizonyítékok sem feltétlenül segítenek.

Fotó: Eduardo Mallmann / unsplash.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!