Az alábbi példatörténetet Edina ajánlotta feldolgozásra a Facebookon:

“Egy orvosprofesszor megkérdezte hallgatóit, mit tennének a következő esetben: Az apa vérbajos, az anya tüdővészben szenved. Már négy gyermekük született. Az első vak, a második meghalt, a harmadik süketnéma, a negyedik tébécés. Az anya állapotos, az ötödik gyermekét várja. Ebben az esetben javallnák-e a magzatelhajtást? A legtöbb hallgató abortuszt javasolt. Erre a professzor így szólt: – Hát gratulálok, uraim és hölgyeim! Tudják, a döntésükkel éppen Beethovent ölték volna meg…”

A történet nem új, a Richard Dawkins brit evolúciós biológus által “Nagy Beethoven-mesének” nevezett gondolatot lenyomozhatóan először Maurice Baring katolikus brit író öntötte fiktív párbeszéd formájába. Dawking Isteni téveszme című könyve szerint a példamesének más változatai is léteznek: az egyikben például a terhes nőnek nem öt, hanem mindjárt nyolc gyereke van, ebből három süket, kettő vak, az egyik szellemi fogyatékos. Sok esetben a példát nem Maurice Baringnek, hanem egy bizonyos L. R. Agnew nevű professzornak tulajdonítják, akinek viszont Dawkins még a létezését is kétségbe vonja.

A tudományos író szerint az egész nem több kitalációnál. A példa szerinte már csak azért sem stimmel, mert Beethoven nem az ötödik (vagy a kilencedik) gyereke volt szüleinek, hanem a legidősebb (igazából volt idősebb testvére is, aki csecsemőkorában meghalt, de – amennyire tudjuk, érvel Dawkins – se vak, se süket, se fogyatékos nem volt). Dawkins szerint arra sincs adat, hogy Beethovennek bármelyik szüleje szifiliszes lett volna, bár anyja később valóban tuberkolózisban halt meg. Azonban sem a korai csecsemőhalál, sem a tbc nem számított akkoriban különlegességnek.

Dawkins szerint azonban ez mindegy is, mert a ténybeli hibák mellett maga az érvelés is hibás. “Az a gondolatmenet, amely e visszataszító kis gondolatmenet mögött meghúzódik, elképesztően hamis, mert – hacsak nem azt kívánja sugallni, hogy oksági összefüggés áll fenn a tuberkulotikus anya és a szifiliszes apa és egy zenei zseni világra hozatala között – semmivel sem valószínűbb, hogy abortusz révén fogjuk megfosztani a világot egy Beethoventől, mint hogy a közösüléstől való szűzies önmegtartóztatással” – idézi Dawking Peter Medawar és Jean Medawar érvelését. Akiknek a “jutalmuk” e megállapításukért az lett, hogy a történet egyik változatában egyenesen őket jelölik meg a példamese forrásaként.

Dawkins szerint a “Nagy Beethoven-mese” jó példa rá, hogy “micsoda logikai kátyúba juthatunk, ha az értelmünket megzavarja a vallási ihletésű abszolitizmus”.

A Snopes-on pedig még azt is hozzáteszik: a történet azért is problematikus, mert ez a gondolatmenet lehetőséget nyújt egy fentivel ellentétes üzenetű példa létrehozására is. Mert ugyanúgy, ahogy egy nő abortusz melletti döntése okozhatja egy Beethoven kaliberű zseni meg nem születését, egy másik nő ellentétes döntése akár egy Sztálint vagy egy Hitlert szabadíthat a világra.

Az utóbbi forgatókönyvre rímelő cselekményt jelenít meg Roald Dahl Születés és katasztrófa című novellája is.

Roald Dahl: Meghökkentő mesék-Születés és katasztrófa

Egy horrorisztikus történet. Novella. Mesélő: Molnár Piroska

Köszi, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!