Kérem szépen, Mezőtúron az egyik tsz-t úgy, ahogy volt, elkártyázták. Ügyes, mi? És ami a röhej, hogy hívták a tsz-t? Új Élet. Tényleg, ki volt találva, mi? Na, egy darabig még kapálunk, aztán kész. Új Élet-zsuga! Aztán persze hogy elment a tsz, ugye? Ahogy régi vicc is mondta, nem ment a lap. Eddig értem, eddig stimmel. Az agyammal fel tudom fogni, az újság meg nem írta, hogy a tsz-t ki nyerte meg?” – idézi Cseh Géza a népszerű humorista, Hofi Géza 1972-es szilveszteri műsorát A mezőtúri tanácselnök, a párttitkár és a rendőrkapitány című tanulmányában.

Kártyacsaták éjjel-nappal

A Hofi által megénekelt visszaélésekre a hatvanas-hetvenes években került sor az akkor körülbelül 22 ezer lakosú Mezőtúron. A Kommunista kiskirályok című könyvben Cseh Géza aprólékosan felidézi a szerencsejátékban kiteljesedő korrupciót: kezdve attól, hogy 1961-ben megkezdődtek a helyi hatalmasságok által is gyakran látogatott kártyapartik.

“Először filléres, néhány forintos alapon játszottak, de a 60-as évek végén esetenként félhavi fizetés, sőt több ezer forint is gazdát cserélt. (…) Orvos, pedagógus, a városi tanács tisztviselői, rendőrök, taxisofőrök és néhány tsz-tag is csatlakozott a csoporthoz. Valóságos szenvedélyükké vált a játék, amit az egyre súlyosabb kártyaadósságok ellenére sem tudtak abbahagyni” – mutatja be Cseh Géza a különös pestis terjedését.

A játékosok állítólag olyan konspirációs mondatokkal szervezték összejöveteleiket, mint például: “17 órakor vadlibavadászat lesz” vagy “17 órakor indul a repülő három fővel, negyedik kellene“. A helyszín változatos volt: a tiszti klubtól kezdve a Diófa vendéglőn és a rendőrség klubján át a téesz irodáig sokfelé zajlottak csaták (többnyire egy kaláber nevű kártyajáték), nemritkán munkaidőben, erős alkoholizálás mellett.

A kártyázásokban részt vett a kisváros “triumvirátusa” is: az MSZMP alkoholista helyi titkára, a hamiskártyázástól sem visszariadó tanácselnök, valamint a nagy pénzekben játszó rendőrkapitány. A városvezetők adósságait nem egy alkalommal a téesz házipénztárából fedezték, és hitelre fogyasztottak állítólag a sportbüfében is. Ugyanez az elit pénzügyi szolgáltatás persze nem járt az egyszeri téesztagoknak. Cseh megidézi például annak a kártyázó állatgondozónak kálváriáját, aki egy rosszul sikerült parti után egy hónapig sertéstápon élt.

Az elszámoltatás

A visszaélésekről és kártyázásokról Cseh tanulmánya szerint nyíltan beszéltek a városban, sőt több névtelen levél is ment a pártvezetésnek. Az ügy azonban csak 1970-ben robbant, miután egy jogtalan téeszes prémiumosztás után az elkeseredett tagok egészen a Népszabadságig mentek el a panaszaikkal.

A “mezőtúri kiskirályok” ügyében végül 1972-ben és 1973-ban születtek bírósági ítéletek: az önkényeskedő téeszelnököt – többek között bűnszövetségben elkövetett különösen nagy kárt okozó csalásért – 7 évre, a főkönyvelőt pedig 6 év 6 hónapos börtönbüntetésre ítélték – amely ítéleteket a Legfelsőbb Bíróság később enyhítette.

Az ügyben érintett pártfunkcionárusok és -tagok különböző fokozatú pártfegyelmi büntetéseket kaptak; néhányukat leváltották tisztségükből, sőt a pártból is kizárták – írja Cseh.

Elkártyázott téeszről csak idézőjelben érdemes beszélni

Ami viszont a Hofi-féle elkártyázós narratívát illeti: ne Macska-jajba illő jeleneteket képzeljünk el, amely során Matko Destanov mezőtúri megfelelője egy hosszú éjszaka során elkártyázza a teljes murvaőrlőt téeszt. Hosszú, éveken át tartó visszaélésekről, tivornyák és kártyaadósságok finanszírozásáról volt szó.

A téesz csőbe jutását pedig nem is elsősorban a kártyacsaták, hanem a rossz gazdálkodás, a szövetkezet vezetőinek alkalmatlansága, valamint a kedvezőtlen természeti adottságok okozták. Ezt próbálták a téesz vezetői a funkcionárusok megvesztegetésével, kártyadósságainak és ivászatainak finanszírozásával fedezni – írja tanulmányában Cseh.

Írása végén pedig megjegyzi: “azt utólag már csak találgatni lehet, hogy az 1972-es szilveszteri kabaréjelenet az extrém mezőtúri esettel a gazdasági mechanizmus árnyoldalaira akarta felhívni a figyelmet, vagy csupán politikai szelepként szolgálta a Kádár-rendszert.

Az illusztrációt – amely egy kicsit későbbi korból, a nyolcvanas évekből származik – a fortepan.hu-n találtam.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!