Az iskoláknak át kellene gondolniuk tantervüket a versenyképességet és fennmaradást biztosító kompetenciák fejlesztése érdekében – vallja a nemzetközileg elismert oktatási szakember. Kreatív iskolák című könyvében Robinson meg is jelöl nyolc alapkompetenciát, amelyek – a könnyebb megjegyezhetőség érdekében – ugyanazzal a betűvel kezdődnek. Ennek a 8K-nak a része – a kíváncsiság, a kreativitás, a kommunikáció, a kollaboráció, a közösségvállalás, a kiegyensúlyozottság és a közösségi szellem mellett – a kritikus gondolkodás is.

Robinson szerint arról a képességről van szó, hogy elemezzük az információkat és elgondolásokat, objektíven mérlegeljük a bizonyítékokat, majd logikusan érveljünk és ítéleteket alkossunk. Ez szerinte több, mint formális logika: “Azt jelenti, hogy értelmezzük a szándékot, megértjük az összefüggéseket, a rejtett értékeket és érzéseket, azonosítjuk az indítékokat, észleljük az elfogultságot, és a jól megfogalmazott következtetéseket a legmegfelelőbb formában tálaljuk. Mindez gyakorlást és támogatást igényel”.

Véleménye szerint a kritikai gondolkodás mindig is fontos volt, de ma – amikor minden irányból információkkal, véleményekkel és elméletekkel bombáznak minket, és emiatt nő az összezavarodás és az eltompulás kockázata – még fontosabbá vált. “A digitális forradalomnak óriási előnyei vannak a fiatalok oktatása szempontjából. Ugyanakkor soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy meg tudják különböztetni a tényt a véleménytől, az értelmeset az értelmetlentől és az őszinteséget a megtévesztéstől” – figyelmeztet Robinson, aki szerint ezért a kritikai gondolkodásnak minden iskolai tantárgy középpontjában kellene állnia.

Navigálni az áramlások között

Az oktatási rendszer átszervezésére figyelmeztet Köszönet a késésért című könyvében Thomas L. Friedman, a New York Times publicistája is. Szerinte – a munka automatizálásának negatív hatásainak elkerülése érdekében – a következő készségek és tulajdonságok fejlesztésére lenne szükség: erős olvasási, írási, programozási és matematikai alapok; kreativitás, kommunikáció és együttműködés; eltökéltség, önmotiváció és élethosszig tartó tanulási szokások; vállalkozószellem és improvizáció. És persze: a kritikus gondolkodás.

John Hagel vezetési szakértőt idézve rámutat: a globális szintű és termékeny áramlásokat lehetővé tevő internetnek ugyanis megvan a maga hátulütője. “Mindenféle rossz dolgok – álhírek, rágalmazások, számítógépes vírusok, hekkelési botrányok, hirtelen piaci összeomlások, híresztelések – minden korábbinál messzebbre jutnak el, gyorsabban terjednek, mélyebbre hatolnak, és olcsóbbak. Kiderült, hogy a túl sok áramlás törékenyebbé teheti a rendszereinket.”

Ennek kezelésére Hagel az általa súrlódásnak nevezett megközelítést javasolja. „Olyan intézményi intézkedések és személyes praktikák kellenek, amelyek jellemzően lelassítják ezeket az áramlásokat, és csökkentik annak valószínűségét, hogy rendszerleállásokba torkolljanak. (…) Az egymással interaktív kapcsolatot fenntartó egyének esetében a hatékony súrlódás származhat abból, hogy üdvözöljük mások eltérő szemléletét és tapasztalatait, mert lehetőséget látunk bennük arra, hogy próbára tegyük saját meggyőződéseinket, és hogy sokkal kreatívabb látásmódot alakítsunk ki magunkban ahhoz képest, mintha csak olyanokkal kommunikálnánk, akik mindenben a miénkhez nagyon hasonló nézeteket vallanak” – javasolja Hagel, aki szerint ez ugyan megnövelheti az időt, amíg választ találunk a kérdésekre, de az eredmény jóval innovatívabb lesz, és sokat tanulhatunk belőle.

“A hatékony súrlódás kulcsa az, hogy kölcsönös tiszteletet alakítsunk ki minden résztvevővel szemben, még akkor is, ha a vita során egyes kérdésekben nem sikerül dűlőre jutnunk” – javasolja Hagel.

Vissza az iskolába

Ennek a szemléletnek a kialakításában pedig Friedman szerint nagy szerep hárul a szülőkre és tanárokra. “A lecke nagyon egyszerű, de bele kell verni minden fiatal fejébe: az internet nyitott csatornája a kezeletlen, szűretlen információknak, amelyen csak egészséges szkepticizmussal és kritikus gondolkodással közelíthetnek mindenhez, amit olvasnak, és a polgári erény tisztességével mindenhez, amit írnak” – figyelmeztet a publicista.

A publicista idézi a Stanford Egyetem egy 2016-os tanulmányát is, amely “megdöbbentően képtelennek” találta a diákokat a netes infók értelmezésére: a diákoknak például még a hirdetések és az újságcikkek elkülönítése sem ment könnyen. A fiatalok – bár otthonosan mozognak a közösségi médiában – nem tudják értékelni az ott talált tartalmakat.

Éppen ezért minden korábbinál fontosabb lenne megtanítani minden gyereknek, “hogyan olvassák az internetet, hogyan ellenőrizzék más források segítségével az olvasottak hitelességét, és hogy olyan értékrendszerhez kössük őket, amely támogatja az egymás iránti tiszteletet és toleranciát” – figyelmezet Friedman.

A kritikai médiaműveltség iskolai fejlesztésének nehézségei

A kritikai műveltség fejlesztése összetett megközelítést kíván – erre már Nagy Krisztina és Timár János, a Televele Médiapedagógiai Műhely Egyesület tagjai mutatnak rá A kritikai médiaműveltség fejlesztése című tanulmányukban, ahol számba is veszik a fejlesztendő területeket. Ezek:

a médiaműveltség személyiségspecifikus rétegének fejlesztése: például a több forrásból való tájékozódás igényének kialakítása,
a hírműveltség fejlesztése: a hírműfaj alapvető fogalmainak elsajátítása, hírgyárak működésének megismerése,
a kritikai befogadás: az információ szűréséhez kapcsolódó kompetenciák fejlesztése, továbbá a közlő motivációjának felismerése,
a digitális média működésének megismerése: például a személyre szabott információáramlás mechanizmusának, valamint az ebből eredő információs szűrőbuborék jelenségének megértése, vagy épp a lájkvadász oldalak üzleti modelljének megismerése,
az álhírjelenség történeti kontextusának és lélektani okainak megértése.

A szakértők szerint a kritikai médiaműveltség hatékonyan csak hosszú távú program keretében képzelhető el, de a szűrési kompetenciák, az információ ellenőrzéséhez kapcsolódó képességek fejlesztése nem teljesen igazodik a médiaoktatás hagyományos keretébe.

A szerzők egyúttal arra is felhívják a figyelmet, hogy az információk hitelességével kapcsolatos kétségek megfogalmazása általános elbizonytalanodáshoz vezethet, ami alááshatja a médiával szembeni bizalmat. És mivel ez a bizalomvesztés az összeesküvés-elméletek melegágya, mindenképpen kerülendő.

Fotó: Kelly Sikkema / unsplash.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!