Murányi Gábornál kevesen ismerik jobban a 20. század sajtójának történelmét. Az újságíró-történész munkáival az Urbanlegends.hu-n többször találkozhattatok már: korábbi könyveiből és cikkeiből rendre idéztem az oldal témájába illő sztorikat.

Sajtótörténettel kapcsolatos írásait – A sajtó szövedéke címmel – nemrégiben önálló kötetbe rendezte, amelyben apró mozaikdarabokból áll össze a múlt század sajtójának története. Az alábbiakban ebből a válogatásból mutatok be négy rövid történetet.

Rákosi és Sztálin közös fotója

Rákosi Mátyás 60. születésnapja alkalmából egy vörös bőrbe kötött, dombornyomású fotóalbumot (is) kapott, amelynek létrejöttét a néhány évvel korábbi, hasonló sztálini album inspirálta. Összeállításakor a képszerkesztők mellett nagy szerep jutott a fényképretusőrnek, aki hol komorrá, hol mosolygóssá varázsolta a vezért, “más alkalmakkor a valós életből már kiiktatottakat tüntette el mellőle, vagy tette szakáll vagy szemüveg beapplikálásával felismerhetetlenné” – idézi Murányi az egyik egykori kiadványszerkesztő, Nemes János visszaemlékezését.

A belenyúlkálások közül kiemelkedett annak a fotónak az elkészítése, amely Rákosit Sztálinnal közösen ábrázolta. A két vezetőről ugyanis nem készült közös kép, vagy legalábbis nem maradt fenn. A hamisítás alapanyagaként egy 1948-as csoportkép szolgált, amelyről a retusőr előbb eltávolította a felesleges személyeket, majd – mivel Rákosi fejnagysága nem passzolt Sztálinéhoz – a magyar diktátor testére egy más képből kivágott Rákosi-arcot helyezett.

Tojásbombázó madarak Pest felett

Az 1950-es évek elején Devecseri Gábor költő-író – az Állatkert igazgatójának adva ki magát – felhívta a Magyar Nemzet főszerkesztőjét, hogy egy “ornitológiai szenzációt” osszon meg vele. Eszerint Budapest fölött egy olyan ritka madárfaj serege húzott át, amelyik röptében is tud tojni, így tojásokkal bombázta meg a fővárost.

A pesti szóbeszéd szerint Devecseri társasága állt egy másik, az előbbinél jóval komolyabb hatású átverés mögött, amely a Kortárs című folyóirat indulását harangozta be az MTI-nek kitalált szerzői névsorral és a sorok között üzenő címekkel. Ennek a médiahekknek a történetét – amely a lap fő- és felelős szerkesztőjének bukásával járt – Murányi egy HVG cikkben mutatta be részletesebben.

Elhalasztott űrhajósünneplés

Mivel az eredeti elképzelések szerint Farkas Bertalannak már 1979 májusában el kellett volna indulnia a világűrbe, ezzel egyidőben az első magyar űrhajóst ünneplő propagandakampányt is megkezdték. Közbejött azonban a Szojuz-33 egy malőrje, így a magyar repülésre csak egy évvel később kerülhetett sor – írja Murányi.

Ennek hatására jó pár idejétmúlt propagandanyomtatvány és emléktárgy végezte zúzdában. Nem így az a megmenthetőnek ítélt plakát, amelyről az 1979-es dátumot egy három vöröscsillagot ábrázoló papírcsík felragasztásával próbálták eltüntetni. “A csirizzel azonban támadt egy kis baj, amint azt Kiss-Kuntler Árpád fotóriporter az 1980-as ünneplés napjaiban megörökítette: a papírcsík ugyanis elcsúszott a helyéről” – írja Murányi.

Kiss-Kuntler Árpád

Mélységes megrendeléssel Sztálin haláláról

Ezzel a sajtóbakis történettel már találkozhattatok az Urbanlegends.hu-n, amikor is 2009-ben összegyűjtöttem az anekdota külféle verziót, és – szintén Murányi Gábor segítségével – bemutattam a kérdéses lapszámot. De az új olvasók és egy-két további történelmi adalék kedvéért érdemes újra felidézni.

A történet Sztálin halála után nem sokkal, 1953 márciusában játszódik, amikor is a hazai pártvezetők és lapok egymást felüllicitálva próbálták siratni a “népek atyját”. Ekkor történt, hogy a Népszava “úgy jelent meg, hogy az első oldal öles címébe egyetlen betűcserével szarvashiba csúszott: ‘Mély megrendeléssel tudatjuk, hogy Sztálin nincs többé.’ Ezért a tévesztésért, állították a mesélők, a lap összes példányát bezúzták, a lap olvasószerkesztőjét, Bodó Bélát és a történetben nevenincs szedőt az ÁVH elhurcolta”.

Murányi elmeséli, hogy hiába próbált több alkalommal is utánajárni a történetnek, az ominózus lapot sokáig nem találta meg. Mígnem aztán egyszer – teljesen véletlenül, más után kutatva – megtalálta a “talán freudi elütést” a Népszava vidéki kiadásának 1953. március 5-ei számában. A történet további részleteit azonban azóta sem sikerült feltárnia. “Talán egyszer majd előkerülnek azok a papírok, melyek alapján mindez pontosabban is rekonstruálható lesz, s talán még a meghurcolt névtelen nyomdász nevére is fény derül” – írja Murányi.

Megemlít viszont néhány további, a halálhír hazai reakcióival kapcsolatos ÁVH-s túlkapást. Egy sarkadi földműves például amiatt kapott négy év börtönt, hogy a kocsmában azzal rendelt újabb féldeciket barátainak, hogy március 6-a „valójában az öröm napja”. Egy 60 éves gyulai téesztag „Ne adja Isten, hogy feltámadjon, mert akkor még rosszabb lesz” sóhajtása pedig 1 év 2 hónapos büntetést jelentett (másodfokon a felére csökkentve).

Az ominózus lapszám olvasószerkesztőjéről Murányi megjegyzi: Bodó Béla az affér után “a politikai zsurnalizmus ingoványos területéről hátrébb húzódva fedezte fel magának igazi olvasótáborát: az ötkötetes Brumi-meseregény sorozatával pedig – a gyermekirodalmon keresztül – valóban felkapaszkodott a Parnasszusra”.

Fotó: Bauer Sándor (fortepan.hu) / Nemes János: Rákosi Mátyás születésnapja / Kiss-Kuntler Árpád

Köszi, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!