Törzsolvasók már megszokhatták, hogy az Urbanlegends.hu-n olyan gondolatébresztő írásokat is szemlézek, amelyek néha egymással is “vitatkoznak”, vagy legalábbis egymás tanulságait árnyalják.

A múlt héten például volt egy hosszabb anyagom arról, miként írta le Hannah Arendt filozófus-történész a 20. század totalitárius államai felé vezető utat – különösen annak valóságmanipulációval kapcsolatos folyamatait. Bár a cikk több részlete is adta volna magát jelenkori párhuzamok felfedezésére és tanulságok levonására, az oldal hitvallásához igazodva ezt az olvasókra hagytam.

Azóta szembe jött viszont velem egy írás a neten, amely a direkt történelmi összehasonlítások hátulütőire hívja fel a figyelmet. Az alábbiakban Zachary Karabell Wall Street Journalban megjelent esszéjét helyezem a múlt heti idézetgyűjtésem mellé. Természetesen ezt sem vitathatatlan tényigazságként, hanem egy újabb elgondolkodtató véleményként.

Mit üzennek a régi démonok?

Írását a lap publicistája Tony Blair egy 2003-as beszédével kezdi. Ebben az egykori brit kormányfő az iraki beavatkozás kapcsán arról elmélkedett: ha a világ továbbra is elnéző maradna Szaddám Huszein kegyetlen rezsimével szemben, annak az eredménye valami olyasmi lenne, mint az 1938-as müncheni egyezménynek. Az iraki beavatkozás következményeit azóta ismerjük: a katasztrofális háború a Közel-Keletet csak kaotikusabbá tette, és hatásai a mai napig érezhetők – írja Karabell.

A szerző arra is rámutat, hogy napjaink világpolitikai vezetői és gondolkodói is gyakran hoznak fel efféle történelmi párhuzamokat. Legutoljára például Emmanuel Macron francia elnök figyelmeztetett a “régi démonok” visszatérésére az első világháború végének évfordulóján elmondott beszédében.

Karabell szerint Putyin, Duterte, Erdogan vagy akár az autoriter hajlamokat mutató Trump cselekedetei ugyan elvezethetnek oda, hogy a világ megismételje a múlt hibáit, de a direkt történelmi összehasonlítások alapján hozott döntések félre is vihetnek. Richard Neustadt politológust és Ernest May történészt idézve a szerző rámutat: a történelmi tanulságok inkább a lehetőségek számba vételében segíthetnek, mint a konkrét hasonlóságok döntéshozatalban való felhasználásában.

Hasonlítható-e a demokrácia mostani eróziója a 20. század sötét évtizedeinek történéseihez?

Karabell szerint – még ha meg is figyelhetők bizonyos hasonlóságok – a szóban forgó jelenségek ma teljesen másfajta környezetben zajlanak. Az első világháború kirobbanása előtt például minden nagy európai országban lelkes milliók álltak ugrásra készen egy háborúra, a harmincas években pedig a fasizmus egy szinte teljes gazdasági összeomlás hátán emelkedett fel.

A történelem elfelejtésénél csak egy rosszabb Karabell szerint: ha a múlt tapasztalatainak félreértelmezésével hozunk rossz döntéseket. Ez ugyanis oda vezethet, hogy aggodalomra okot adó jelenségek válságokká szélesednek, amelyeket aztán mindenáron meg kell oldani – a nagy sietségben jó eséllyel rosszul. Karabell szerint napjaink politikai döntéshozóinak nem a nyílt konfrontációtól sem ódzkodó antifa mozgalom tagjainak fejével kellene gondolkodniuk, hanem ennél szofisztikáltabb megközelítést kellene alkalmazniuk.

A szerző szerint a jelen kihívása abban van, hogy megtanuljunk különbséget tenni szándékok és akciók, valamint szavak és tettek között. Napjaink autokratái talán tényleg hasonlóan beszélnek száz évvel ezelőtti elődjeikhez, és némelyiküknek talán hasonló ambícióik is vannak, de sehol a világon nem tapasztalható az 1914-eshez hasonló, tömeges háborús láz, továbbá a már autokráciákban élőknek is jóval szélesebbek a jogaik, mint a harmincas évek totalitárius rendszereiben – véli Karabell.

Érvelése szerint azzal, hogy lefasiztázunk egy populista vezetőt, legfeljebb követői dühét szítjuk fel, és elidegenedésüket mélyítjük. Ennél sokkal célravezetőbb szerinte az effajta erők felemelkedéséhez hozzájáruló okok kezelése. Arról nem is beszélve, hogy a múlt kísértetein való merengés vakká tehet minket a jelen fenyegetéseire, amelyek talán egy teljesen más ruhában fejlődnek ki.

Fotó: Révay Péter / fortepan.hu

Köszi, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha tetszett a cikk, és szereted az oldalt, csatlakozz te is havi egy kávé árával az álhírek elleni harchoz.