Anders Ericsson 30 éve tanulmányoz sakkbajnokokat, hegedűvirtuózokat, élsportolókat és memóriaművészeket annak érdekében, hogy rábukkanjon a kiemelkedő teljesítmény titkára. Tapasztalatait és teljesítményjavító módszereit 2016-ban – egy tudományos szakíróval közösen – könyvben foglalta össze. A közelmúltban magyarul is megjelent Csúcsteljesítményben Ericsson a hozzá kapcsolt leghíresebb “szabály” félreértelmezéséről is elmondja véleményét. Mielőtt azonban erre rátérnék, röviden felidézem a 10 ezer órás elmélet legismertebb verzióját.

Gladwell mitizált változata

Ericsson 1993-ban publikált, berlini hegedűszakos hallgatókat vizsgáló tanulmányát Malcolm Gladwell tette széles körben ismertté 2008-as, Kivételesek című könyvében. A “szabályról” itt olvashattok részletesebben, a lényeg még rövidebben néhány sorban:

“Az első számú bizonyíték egy vizsgálat az 1990-es évek elejéről, amelyet K. Anders Ericsson végzett el két munkatársával a berlini Zeneakadémia hallgatói körében. Az akadémia professzorainak segítségével minden osztályban három csoportba osztották a hegedűsöket. Az elsőbe a ragyogó csillagok kerültek, azok, akikben benne rejlett a lehetőség, hogy egyszer világhírű szólisták legyenek. A második csoportba azok kerültek, akik egyszerűen csak jók voltak. A harmadik csoportba kerültek azok a diákok, akikről aligha feltételezték akár csak azt is, hogy professzionális zenekari hegedűssé válhatnak – ők iskolai zenetanárnak készültek. Ezek után minden hegedűsnek feltették ugyanazt a kérdést: eddigi pályafutásuk alatt, vagyis egészen onnantól kezdve, amikor először vettek a kezükbe hegedűt, körülbelül hány órát gyakoroltak eddig?

Gladwell a kutatást saját példákkal és más megszólalókkal is kiegészítette, majd levonta a tanulságot:

“Ericssonék eredményei azt sugallják, hogy amennyiben egy zenész elég tehetséges ahhoz, hogy bejusson egy nagyon magas színvonalú zeneiskolába, akkor onnantól kezdve csak az különbözteti meg a ragyogó előadóművészt a többiektől, hogy sokkal keményebben dolgozik. Ericsson vizsgálatai lényegében azt derítették ki, hogy mennyit kell gyakorolnia valakinek ahhoz, hogy elismert profi lehessen. A mágikus szám: 10 000 óra. (…) „10 000 óra gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valaki mesteri szintre jusson és világklasszis legyen – lényegében bármiben! – állítja a tárgyban írott könyvében Daniel Levitin neurológus. Kutatás kutatás hátán, zeneszerzők, kosarasok, regényírók, jégkorcsolyázók, zongoristák, sakkozók, profi bűnözők körében, vagy amit akartok, bármi más körben is, és mindegyik ezt a számot hozza ki végeredményként. (…) soha senki nem talált még példát arra, hogy egy valóságosan létező világklasszis kevesebbet gyakorolt volna. Úgy tűnik, ennyi időbe telik az agynak, hogy asszimilálja mindazt, ami a mesteri teljesítményhez szükséges.”

Aztán Gladwell kapott hideget-meleget éveken át

A 10 ezres szabály Gladwell előadásában milliók számára kínált kézzelfogható reményt a sikerre, azt hirdetve: hozott anyagtól függetlenül te is lehetsz nagy, ha sokat – egészen pontosan 10 ezer órát – dolgozol az ügy érdekében. Az elmélet hamar népszerűvé vált, osztotta mindenki, az eredeti tanulmányról sokszor nem is tudva.

Ebben a 2013-as cikkben már az Urbanlegends.hu-n is írtam arról, hogy Gladwell könyve után sorra jelentkeztek kutatók és szakírók a jól csengő 10 ezer órás elmélet különféle cáfolataival. Egy 2014-es, a gyakorlás szerepét vizsgáló metaanalízis készítői pedig egyenesen azt találták, hogy a sakkban például mindössze 26 százalékban, a zenében 21 százalékban, a sportban 18 százalékban, az oktatásban 4 százalékban, a szakmákban pedig 1 százalékban befolyásolja a gyakorlás a teljesítményt.

Tehát – legalábbis a tanulmány szerint – a gyakorlás fontos ugyan, de egyáltalán nem annyira, mint azt Gladwell elmélete sugallja. Vagyis a sikerszerző 10 ezer órás teóriája nem más, mint néhány régi kutatásból levezetett, motivációs anekdota – alaposan felturbózva.

Mit mond Ericsson a Gladwell-féle mítoszról?

És ennyi bevezető után végre visszakanyarodhatunk a bejegyzés alaptémájához: vagyis hogy miként vélekedik maga Ericsson a kutatását leegyszerűsítve világhírűvé tevő Gladwellről:

“Ez a szabály rendkívül vonzó, nem lehet ellenállni neki. Először is, könnyen megjegyezhető. Sokkal kevésbé lenne hatékony, ha a hegedűseink 20 éves korukra mondjuk 11 ezer órát gyakoroltak volna. Továbbá kielégíti az ember egyszerű ok-okozati kapcsolat iránti vágyát: elég, ha bármibe 10 ezer óra gyakorlást fektetünk, és mester válik belőlünk. Sajnos azonban ez a szabály – az egyetlen dolog, amit sokan a gyakorlás hatásairól tudnak – több ponton is téves”.

És Ericsson be is mutatja ezeket a tévedéseket:

1. A 10 ezer óra önkényesen kiválasztott érték annak érdekében, hogy egy jól megjegyezhető szám legyen. Gladwell választhatta volna azt a számot is, amit a hegedűszakos hallgatók 18 éves korukig átlagosan fektettek a gyakorlásba (7 400 óra), de ő azt választotta, amennyit 20 éves korukig gyakoroltak (10 000 óra). Ráadásul egy fontos dolgot nem vett figyelembe: a hallgatók ezzel a 10 ezer órával a hegedülés mesterfokának még a közelébe sem kerültek, mindössze ígéretes hallgatók voltak. Ericsson szerint egy másik hangszer mestereinek, a zongoristáknak még legalább ugyanennyi – ha nem több – gyakorlóórára van szükségük ahhoz, hogy 30 éves korukban nemzetközi versenyeket nyerjenek.

2. A gyakorlásra fordítandó óraszám szakterületről szakterületre változik: az Ericsson által vizsgált memóriabajnokok esetében például nagyságrendekkel kevesebb időre van szükség a csúcs közelébe éréshez.

3. A hegedűs kutatás 10 ezer órája csupán átlagérték volt: a csoportot alkotó tíz hegedűs fele nem jutott el erre a szintre 20 éves koráig, míg Gladwell azt állította tévesen: a csoport összes hegedűse több mint 10 ezer órát gyakorolt.

4. Gladwell nem tett különbséget a tudatos gyakorlás és más gyakorlásfélék között. Az egyik saját Gladwell-példa a Beatles 1960 és 1964 közötti, 1200 fellépéses hamburgi koncertsorozatát jelöli meg a liverpooli együttes sikerének titkaként. Túl azon, hogy egyes becslések szerint ez a turnésorozat legfeljebb 1100 órás lehetett, Ericsson szerint egy órát játszani egy klubban nem egyenlő “egyórányi összpontosított, célvezérelt gyakorlással, amely kifejezetten bizonyos gyengeségek kiküszöbölésére és konkrét előrelépésekre irányul”. Arról nem is beszélve, hogy a Beatlest elsősorban nem más zenészek számainak előadása repítette a csúcsra, hanem inkább az általuk megteremtett új zenei világ. Vagyis “ha a gyakorlást illetően keresünk magyarázatot a The Beatles sikerére, azokat a tevékenységeket kell megtalálnunk, amelyek révén John Lennon és Paul McCartney – a zenekar két fő dalszerzője – fejleszthette szerzői tudását” – mutat rá Ericsson.

5. A 10 ezer óra gyakorlásba fektetett munka nem garantálja mindenki számára a csúcsra érést. Ez egyébként még Gladwell sem mondta, viszont a gondolatait átvevők már így terjesztették tovább az elméletet. Ehhez képest “kutatásunk mindössze annyit állapított meg, hogy a növendékek közül, akik elég jók voltak ahhoz, hogy felvételt nyerjenek a berlini zeneakadémiára, a legjobbak átlagosan sokkal több órát fektettek önálló gyakorlásba, mint zenetanárnak készülő társaik” – írja Ericsson. A kutató arra is rámutat: még az sem egyértelmű és bizonyított, hogy válhat-e bárki egy terület szakértőjévé azáltal, hogy elég megtervezett gyakorlásban vesz részt.

És hogy miben volt igaza Ericsson szerint mégis Gladwellnek?

A kutató a hibák felsorolása után erre is kitér: “Gladwell 10 ezer órás szabálya hatásos és emlékezetes módon ragadja meg az alapigazságot, vagyis hogy az emberi vállalkozások számos területén sok-sok év gyakorlás kell ahhoz, hogy a világ legjobbjai közé kerülhessünk, ez pedig jó dolog”.

Véleménye szerint “nincs olyan pont, ahol a teljesítmény eléri a maximumát, és a további gyakorlás már nem vezet fejlődéshez. Tehát ha az említett versenyterületek valamelyikén a világ legjobbjai közé akarunk tartozni, sok ezer óra kemény, összpontosított munkát kell befektetnünk, hogy egyáltalán esélyünk legyen felvenni a versenyt azokkal, akik hajlandók voltak rászánni az energiát” – írja.

Fotó: unsplash.com / Matthew LeJune

Köszi, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha tetszett a cikk, és szereted az oldalt, havi egy kávé árával te is hozzájárulhatsz az álhírek elleni harchoz.