Mint arról májusban már itt is szó esett: 2018 tavaszán egyre több hír érkezett Indiából arról, hogy WhatsApp-on terjedő, gyerekrablós rémhírek halálos lincseléseket váltottak ki. Egy júliusi cikkben azt is megjegyeztem, hogy a WhatsAppnak ugyan fontos szerepe volt a híresztelések gyors terjedésében, de a lincseléseket hiba lenne csak a csetprogramra fogni – azoknak más faktorai is vannak. Alexis C. Madrigal most ezeket a tényezőket járja körül Atlanticbe írott cikkében.

Ha a történteket a számok felől nézzük, ezt a képet kapjuk:

– a WhatsAppot India-szerte egyre többen használják, minden társadalmi csoportban: egy 2018 februárjában publikált felmérés szerint több mint 200 milliónyian,
– az erőszakos cselekmények száma az elmúlt években valóban emelkedett: míg 2015-ben 751 incidensben 97 ember halt meg, 2017-ben 822 incidensben 111-en.

De ha a számokat ábrázoló görbéket meghosszabbítjuk a múlt felé, kiderül: az erőszakos incidensek száma 2013-ban, 2009-ben és 2008-ban is magasabb volt. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy az újfajta kommunikációs technológia elterjedése lenne a felelős a számok emelkedéséért.

Az egész sokkal összetettebb

Írásában Madrigal megjegyzi, hogy a lincselésekkel foglalkozó komolyabb cikkek felfednek mögöttes tényezőket is. Egy esetben például tartozás vezetett lincseléshez, több esetben vallási különbözőségek, az idegenektől, mítoszbeli gonosz alakoktól való félelem állt az erőszak mögött, és persze meghatározó a hatóságokkal szembeni bizalmatlanság is. Sőt arra is vannak jelek, hogy kormányzati tisztviselők is használták a WhatsAppot lincselésbe torkolló bujtogatásra.

Bár a felkapott esetek mindegyikében megjelent a WhatsApp is, túlzó egyszerűsítés lenne az okosmobilra és a csetszolgáltatásra fogni az erőszak elterjedését. A kamerás mobilokkal minden eddiginél könnyebbé vált a lincselések megörökítése, a csetprogramok pedig felületet biztosítanak azok gyors és széles körű keringetéséhez – írja az Atlantic szerzője. Madrigal szerint a jelenség hasonló az amerikai rendőri brutalitásról szóló hírek elterjedéséhez: ott sem azért születik több beszámoló a rendőri erőszakról, mert az elharapózott, hanem mert több felvétel készül az esetekről.

WhatsAppal minden izgalmasabb

Persze ez a komplex szemléletmód közel sem generál akkora figyelmet a világsajtóban, mint a WhatsApp nevének hívószóként való bedobása. Egy nyugati cég, amelynek anyacége iránt amúgy is megingott a bizalom, most még valamit elront a világban – sugallják a leegyszerűsített hírek.

A WhatsAppra való mutogatás azonban nem oldja meg a problémát, és nem lehet vele megspórolni azt a társadalmi munkát, ami a jelenség visszaszorításához szükséges – véli a szerző.

Érdekes módon a WhatsAppot és az erőszakot általában hasonló társadalmi berendezkedésű vagy gazdasági hátterű országok esetében kötik össze, és senkinek sem jut eszébe például Olaszországot vagy Spanyolországot ebből a szempontból vizsgálni, pedig ott is igen népszerű a szolgáltatás.

A pletyka megtalálja az útját

Az elektronikus szöveges üzenetek révén terjesztett erőszakra egyébként a WhatsApp előtt is volt példa: a 2007-es kenyai választások után elszabadult erőszak egyik motorja az SMS formájában terjedő, öldöklésre buzdító üzenet volt. Ez azonban csak egyik eszköze volt a gyűlölködő propaganda terjesztésének, mutat rá egy helyzetet tanulmányozó antropológus, Michelle Osborn: a veszélyes szóbeszédek nagy része személyes beszélgetések és más kommunikáció technológiák által terjedt.

Vagyis ennek is az a tanulsága, hogy az erőszakot kiváltó pletykák visszaszorítása bonyolultabb annál, minthogy azt követeljük a WhatsApptól, oldja meg végre a helyzetet (még ha tennivalója bőven lenne is az ügyben). Vagy hogy a hatóságoktól várjuk, érjék el a rendszer titkosításának feloldását, végső esetben lőjék le a szolgáltatást az országban.

A szóbeszéd úgyis utat talál magának: ha nem a WhatsAppon, akkor majd a Telegramon, az iMessage-en vagy a Signalon fog terjedni – idéz az Atlantic szerzője egy stanfordi kutatót. A probléma megoldása ennél szofisztikáltabb – a társadalmat egészében vizsgáló, a felvilágosítást előtérbe helyező, a történelmi előzményeket és a kormányzatok szerepét is vizsgáló – megközelítést igényel.

Fotó: unsplash.com/Ahmed Rizkhaan

Köszi, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha tetszett a cikk, és szereted az oldalt, csatlakozz te is havi egy kávé árával az álhírek elleni harchoz.