Az Egy forint a krumplislángosban Majtényi György történész hétköznapi emberek metaforává vált esetein keresztül mutatja be a Kádár-rendszer működését.

Megjelenik többek között egy lottónyertes pincér alakja, aki a hetvenes években kilószámra kapta a szívességkérő leveleket, és amely példán keresztül Majtényi a kor láthatatlan szegénységét leplezi le.

A hetvenes években elnéptelenedő Gyűrűfű példáján keresztül a kor településpolitikájába kapunk betekintést, a legendás Kicsi vagy kocsi? szlogen pedig a familizmus születésének történetét vezeti fel.

A kor társadalom- és szociálpolitikájának bemutatásához Majtényi annak a lekaparhatatlan levelezőnek az alakját használja fel, aki leveleivel addig bombázta a politikai hatalmasságokat, amíg ki nem járta magának a nyugdíját.

Metaforaként szolgált egykor annak a roma származású Cséplő Gyurinak a története is, akinek munkakeresését egy félig fikciós, félig dokumentarista film örökítette meg – már amennyire a rendszer ezt engedte.

Mindezek mellett Majtényi könyvében néhány sokat mesélt történelmi metaforát/legendát is a helyére tesz, legalábbis finomít rajtuk valamennyit a különféle nézőpontok bemutatásával. Az alábbiakban ezekből szemlézek hármat.

Az elemelt banán legendája

„…egy ízben a nagy Mátyási Rókus / vacsoravendége volt, a protokoll / más előkelő íróinak társaságában, s amikor már / búcsúztak a vendégek, Koczka Péter vagányul, / mondhatni, kihívóan belenyúlt az asztal közepén álló / gyümölcsöstálba e szavakkal: „Ha Mátyási elvtárs / megengedi, / elcsórok egy-két banánt, és megmutatom / otthon a gyerekeimnek.”

– idézi a történész Kálnoky László egy versét, amely Kuczka Péter író legendássá vált “hőstettét” meséli el. Könyvében Majtényi – Kucka 1999-es visszaemlékezése alapján – bemutatja a történet eredeti verzióját is.

fortepan.hu/Hunyady József

Mint kiderül, eredetileg nem banán, hanem datolya volt az asztalon, és nem Kuczka szólt vissza a datolyája megdézsmálását elhűlve szemlélő Rákosi Mátyásnak, hanem Farkas Mihály honvédelmi miniszter próbálta menteni a helyzetet Kuczka gyerekeinek felemlegetésével. Tehát inkább egy félig öntudatlan cselekedet vált az idők során valódi bátorsággá.

Majtényi e történet kapcsán megemlíti, hogy még a Rákosi-korban is léteztek a szabadságnak olyan kis körei, ahol az emberek szimbolikus cselekedetekkel lázadtak a hatalom ellen. Ilyen volt például Kuczkáék “gömbfejűek” nevű csoportja, amelynek politikai szerepvállalásai több bátorságot igényeltek, mint az idők során vagányabbra hangolt banános eset. Kuczka 1956-os szerepvállalása miatt egyébként 1964-ig nem publikálhatott; ezt követően – részben kényszerűségből – figyelme fokozatosan a sci-fi felé fordult.

Gyöngytyúk vagy forradalom?

„Pista bácsi, hát neked fontosabb a gyöngytyúk, mint a forradalom?” – kérdezte állítólag Nagy László költő idősebb pályatársától, Vas Istvántól a Kulacs vendéglőben 1956. október 23-án. „Fontosabb hát” – érkezett a váratlan felelet, és az anekdota szerint a hasát az elveinél többre tartó Vas István le is késte az aznapi tüntetést.

fortepan.hu/Bauer Sándor

Majtényi szerint viszont – legalábbis a költő későbbi visszaemlékezése szerint – írótársai e történettel mentették meg a felelősségre vonástól, amiért szimpatizált a Petőfi kör törekvéseivel. Az anekdota, amelynek a költő felesége is emléket állított, a történész szerint jól érzékelteti, hogy az 1956-hoz kötődő emlékek mennyire különbözőféleképpen rögzítik a szabadság pillanatait:

“Megyünk mi is az utcára – mondja valaki, lehet, hogy többen is egyszerre, nem tudom mire vélni a dolgot – Pistára nézek, aki Nagy Laci mellett ül, s óriási lelkesedéssel gyöngytyúksültet rendel.
– Megyünk, persze – mondja Pista -, csak előbb megeszem ezt, évek óta nem is láttam gyöngytyúkot az étlapon.
– Pista bácsi – nevet Nagy Laci -, hát neked fontosabb a gyöngytyúk, mint a forradalom?
Pista is nevet. – Fontosabb hát – fogja át Laci vállát.

***

A nagy számonkérések idején, mikor Zelket, Déryt s egy csomó barátunkat már letartóztatták, Pistától is kérdeznek egyet-mást, s ő, elég esztelenül, kifakad, hogy őt is letartóztathatják ugyanúgy, mint azokat, hiszen ha nem volt is a Petőfi-körben, teljesen egyetértett velük – a Fő csak mosolyog:
– Ugyan, ugyan. Nagyon jól tudjuk, hogy Vas elvtársnak fontosabb volt a gyöngytyúk, mint a forradalom!
– Ugyan ki súghatta be ezt – még ezt is! – azok közül, akik október 23-án délben ott nyüzsögtek a Kulacsban?”

“Egy forint a krumplis lángos”

A kötetcímadó szlogent a szerző Kádár János népszerűségének alakulásának bemutatásának felvezetéséhez használja, itt azonban csak magának a rigmusnak a történetét idézem:

„10 Ft a forró lángos, le van szarva Kádár János! / 20 Ft a meleg lángos, éljen soká Kádár János! / 50-es a langyos lángos, mi lesz velünk, Kádár János? / 100 Ft a hideg lángos, gyere vissza, Kádár János! / Nyugdíjasnak nincsen lángos, nem segít már Kádár János…” – énekelte már a rendszerváltás után a Burzsoá Nyugdíjasok nevű punkegyüttes.

A dal alapjául szolgáló rigmus első változata Majtényi szerint a Kádár-rendszer első hónapjában született. A levéltári iratokból ismert történet főszereplője egy rakamazi gyümölcskertész volt, aki a forradalom leverése után ittasan állítólag ezt skandálta a helyi italboltban: „Egy forint a krumplis lángos, / le van szarva Kádár János!” Őt később emiatt és néhány más cselekedetéért letartóztatták, és egy év börtönre ítélték.

A történész szerint a rím később két változatban élt tovább: az egyikben „le van szarva Kádár János”, a másikban „éljen soká Kádár János” volt az első sor folytatása. Majtényi megemlíti, hogy a mondás egy időben a Fradi szurkolók körében is ismert volt, akik – attól függően, hogy jól vagy rosszul állt-e csapatuk – azt skandálták: „fasza gyerek Kádár János” vagy „le van szarva Kádár János”.

Fotó: fortepan.hu/Budapest Főváros Levéltára; fortepan.hu/Hunyady József ; fortepan.hu/Bauer Sándor

Tetszett a cikk? Támogasd te is az oldalt havonta egy kávé, egy magazin vagy egy könyv árával.