Akárhány 2018-ra szóló előrejelzést olvastam az álhírek elleni harcról, mindegyik listán ott szerepelt a csetprogramokon keresztüli félrevezetés témája. A tényellenőrzőknek azért nehezebb a dolguk ezeken a felületeken, mert a titkosított szolgáltatásokban nehéz visszakövetni az üzenetek forrását és terjedését. Miképp azt sem tudni, hogy egy adott infó hány emberhez jut el – vagyis ezek a mikrobuborékok teljesen kívül esnek mindenféle kontrollnak.

Az itt terjedő tartalmakat egyelőre csak a felhasználók segítségével lehet feltárni. Vagyis arra kell kérni őket, hogy küldjék be, amit kamuhírnek gondolnak, majd ennek ellenőrzése után a segítségükkel terjeszthető el a cáfolat is. Ez tehát még a facebookos tényellenőrzésnél is munkaigényesebb folyamat.

A probléma először néhány afrikai országban, valamint Latin-Amerikában jelentkezett, így az első megoldáskísérletek is innen érkeztek. Az ottani tényellenőrző szervezetek munkatársai – egyfajta gerillapróbálkozás keretében – saját WhatsApp-profilokat hoztak létre, ahová a felhasználók beküldhették a gyanúsnak vélt tartalmakat.

A Poynter tavaly év végi gyorskörképe szerint az álhírezés inkább a latin-amerikai országokban volt politikai jellegű, míg Afrikában főként valamilyen vélt veszélyforrásra hívták fel a figyelmet. Előbbi régióban tehát befolyásolni szerettek volna, míg utóbbiban inkább segíteni – más kérdés, hogy a kamu információkkal ők is inkább csak összezavarták a címzetteket.

2018 tavaszán WhatsApp-on terjedő, gyerekrablós rémhírek generálta, halálos indiai lincselésektől volt hangos a nemzetközi sajtó. Mellékszál, de fontos megjegyezni, hogy a WhatsAppnak ugyan valóban fontos szerepe volt a híresztelések gyors terjedésében, de a lincseléseket hiba lenne csak a rémhírterjesztő kommunikációs forma felől vizsgálni. Vagyis: azzal egy hatóság sem fog véget vetni az erőszakos akcióknak, ha rendkívüli intézkedések keretében néhány napra lelövi a netet a régióban (ennek ellenére természetesen erre is volt példa). A lincseléseknek ugyanis más fontos faktorai is vannak, ilyenek például a gyerekeltűnések valóban magas száma, valamint az idegenektől való félelem és az önbíráskodás kultúrájának okai.

Érzékelve a problémát, a WhatsApp képviselője nemrégiben részt vett a tényellenőrzők római világtalálkozóján. A cég egyelőre apró lépésekkel próbálja segíteni a csetes félrevezetés elleni küzdelmet, például:

– ösztöndíjat ajánlott fel a titkosított rendszereken belüli félrevezetés kutatására,
– segíti a felületein is aktív tényellenőrzők munkáját,
– továbbküldés esetén jelzi, hogy továbbított üzenetről van szó (lásd a lenti képet),
– nagyobb jogkört biztosít a whatsappos csoportok adminjainak,
– valamint edukációs kampányt indított Indiában.

Én egyelőre – erőforrás hiányában – nem tervezek önálló megjelenést a népszerűbb csetfelületeken, de azt az ígéretemet továbbra is tartom, hogy ha a gyanúsnak észlelt sztorikat elkülditek nekem a Facebookon, rájuk nézek – ahogy azt tettem például ebben a cikkben is. Nem ígérem, hogy mindenegyikből bejegyzés is lesz, de megköszönöm, ha segítetek jobban átlátni az idehaza terjedő infókat.

Köszi, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha tetszett a cikk, és szereted az oldalt, csatlakozz te is havi egy kávé árával az álhírek elleni harchoz.