A magyarság őstörténetére a nyelvészeti, a régészeti és a paleogenetikai adatokból következtethetünk, a 8–9. századtól kezdve pedig történeti forrásaink is vannak. A részletekben lehetnek eltérések, abban azonban nincs vita, hogy a körülbelül Kr. e. 1000-500 körül kialakult, önálló magyar nyelv finnugor eredetű, ugyanakkor a honfoglalók genetikai összetétele változatos, nyugat-eurázsiai és közép-ázsiai eredetű – olvasható a tudomany.hu friss összeállításában, amelyben Klima László nyelvész-régész, Mende Balázs Gusztáv paleoantropológus és Türk Attila régész foglalja össze a magyar őstörténettel kapcsolatos tudományos állításokat.

A magyar nyelv finnugor eredetű

Klima László nyelvész cikkében rámutat: egy nép kialakulása több szálon fut, és sohasem lezáruló folyamat, ezért aztán a modern kori népek nyelvi, kulturális és genetikai kapcsolatai szerteágazók.

Ami a magyar nyelv eredetét illeti: az első hírek a 18. században érkeztek Magyarországra arról, hogy nyelvünk talán a finnel áll közelebbi kapcsolatban, de a „barbárnak és műveletlennek” titulált lappokkal való rokonságot a magyar közélet képviselői sokáig elutasították. Az 1850-es években még az a hamis legenda is elterjedt, hogy a finnugristák Habsburg-ügynökök. A nyelvtudomány a 19. század második felében sok nyelvet összehasonlított egymással, és vizsgálatai során sok lehetőséget elvetett (például a sumer–magyar és etruszk–magyar párost). A vita a tudomány terén a 19. század végére eldőlt, azóta a tudományos világban nem folyik vita a finnugor nyelvek összetartozásáról – írja Klima.

A nyelvész-régész szerint a nyelvek közötti rokonság akkor áll fenn, ha az egy csoportba sorolt nyelveknek van közös alapszókincsük, és a közös eredetű szavak között jelentésbeli kapcsolat van, továbbá igazolható, szabályos fonetikai (hangtani) eltérések mutathatók ki. Nem tekinthető azonban tudományos módszernek a különböző nyelvek hasonló hangzású szavainak rokonítása a hangtani kapcsolatok elemzése nélkül, látszólagos hasonlóságok ugyanis a világ bármely két nyelve között kimutathatók – írja.

Klima szerint azonban az, hogy nyelvünk finnugor eredetű, nem jelenti egyben azt, hogy a magyar nép finnugor lenne. Archeogenetikai kutatások szerint a mai magyarság elveszítette eredeti genetikai jellegét, és szinte teljesen kicserélődött. A betelepült népesség azonban magyarrá asszimilálódott, átvéve a magyarság nyelvét és kultúráját – írja Klima.

Változatos genetikájú honfoglalók

A Klima által felvetett fonalat Mende Balázs Gusztáv paleoantropológus cikke viszi tovább. Írása szerint az eddigi archeogenetikai vizsgálatok azt mutatják: a honfoglalók anyai ágon heterogén népességet alkottak, amelyen belül jelentős volt a keleti (ázsiai) összetevők aránya. A honfoglalók Kárpát-medencei sírjait tartalmazó és a ma élő eurázsiai népességekből nyert adatsorok összehasonlítása arra utal, hogy a honfoglalók anyai génkészlete a nyugati és a közép-/kelet-eurázsiai régió genetikai elemeinek keveréke; de a nyelvi alapon rokonított finnugor népek és egyes közép-ázsiai török nyelvű népességek is lehettek genetikai hatással a honfoglalók anyai összetételének kialakulására.

Írásában a paleoantropológus felhívja a figyelmet arra, hogy bár a molekuláris genetikai kutatásokon alapuló archeogenetika új lehetőségeket nyit az őstörténeti kutatásokban, önmagában nem tudja megoldani a magyar etnogenezis problémáit. Ráadásul a genetikai összefüggések történeti szempontú értékelését befolyásolja bizonyos DNS-minták kis száma, a nem kellő körültekintéssel végzett mintagyűjtés, valamint a kronológiai és régészeti interpretáció nehézsége. A további szakmai kihívásokról itt olvashattok részletesebben.

Honnan hova: mit mond a régészet a magyarok vándorlásáról?

Türk Attila cikkében leírja: a régészeti adatokból kinyerhető őstörténeti kép összhangban áll az írott források elemzésével és a nyelvészeti kutatások által felállított tudományos modellel. A honfoglalás kori hagyaték régészeti eredményei megerősítik, hogy a Kárpát-medencébe beköltözők többgyökerű, összetett népességet alkottak.

Cikkében Türk a legfrissebb régészeti eredmények alapján összefoglalja a magyar őstörténeti képet, nyugatról keleti irányba haladva. Leírja, hogy bár a honfoglalást hagyományosan 895-re tesszük, újabb és újabb hazai leletek utalnak arra: a honfoglalás kori anyagi kultúra már ezelőtt is feltűnt a Kárpát-medencében. Ha a későbbiekben ezek az adatok tovább gyarapodnak, akkor újabb érv szól majd amellett, hogy a honfoglalást ne kizárólag egy-két év eseménytörténetének tartsuk, hanem egy néhány évtizedes történelmi folyamatnak – írja. További részleteket a magyarság vándorlásának kelet felé való visszavezetésről Türk cikkében olvashattok.

Ha tetszett a cikk, és szereted az oldalt, havi egy kávé árával te is hozzájárulhatsz az álhírek elleni harchoz.