A történet a 2014-es BL-döntő után vált széles körben ismertté, amikor a Real Madrid portugál sztárja a meccs lefújása után odaadta a mezét egy szurkolónak, akit aztán szeretettel meg is ölelgetett. Az akkori találgatások szerint ez a férfi Albert Fantrau volt, Cristiano gyerekkori barátja, akinek a focista a sikerét köszönheti.

Cristiano Ronaldo emotional moment – CL Final 2014

“I have to thank my old friend Albert Fantrau for my success. We played together for a young club. When people from Sporting arrived, they told us that whoever scored more goals would be accepted to their Accademy. We won that game 3-0, i scored the first solo, then Albert scored a header, and the third was a goal that impressed everyone.

A történet szerint Ronaldo és Fantrau egy csapatban fociztak a gyerekbajnokságban (más verziókban az u18-as bajnokságban). Egy meccsükre a Sporting Lisszabon képviselői is ellátogattak, és annak ígértek szerződést, aki több gólt lő. Az állítólag 3-0-val végződő meccsen Ronaldo lőtte az elsőt, Albert fejelte a másodikat. A harmadiknál utóbbi rávezette a labdát a kapusra, de miután kicselezte őt, lepasszolta a labdát a barátjának. Így került a történet szerint Ronaldo a Sporting akadémiájára, ahonnan aztán tovább ívelt felfelé a karrierje. Amikor a meccs után Ronaldo megkérdezte Fantraut, miért volt ennyire önzetlen, a barátja csak annyit mondott: mert jobb vagy nálam. A történet itt nem ér véget, ugyanis amikor Fantraut újságírók arról kezdték faggatni, igaz-e a sztori, ő bevallotta: igen, de Ronaldo cserében a mai napig támogatja fényűző életmódját.

Kit ölelgetett Ronaldo 2014-ben?

Ami a történet BL-döntős szálát illeti: a megölelgetett és mezzel megajándékozott játékos egészen biztosan nem Albert Fantrau, mert az Ronaldo testvére, Hugo Aveiro. Mellékszál ugyan, de létezik ennek a megható jelenetnek egy olyan magyarázata, amely szerint Ronaldo – egy testvérével kötött fogadásra hivatkozva – ezzel a gesztussal üzent Hugónak: a maga részéről megnyerte a BL-t, most Hugónak kell leszoknia az italról. Ezt a verziót azonban az érintettek tagadták, és az erről beszámoló lapot perrel fenyegették meg.

Mit tudni a Fantrau-szálról?

Ronaldo a Sporting előtt a madeirai Andorinha és Nacional csapatokban focizott gyerekként. Egy másik (igazi) gyerekkori csapatársa, Ricardo Santos visszaemlékezése szerint Ronaldo már 8-9 évesen ragyogó játékos volt, igaz, minden őt negatívan érintő dolog miatt képes volt elsírni magát. Második csapata, a Nacional ifiedzője, Pedro Talinhas szerint az ifjú Ronaldo tehetsége ismert volt az egész szigeten. Mind a klub alkalmazottai, mind a játékosmegfigyelők őt tartották korosztálya legjobbjának, akit kiemelkedő tehetsége miatt néha nála több évvel idősebb fiúkkal játszattak.

Ronaldót a Sporting helyi összekötőjének keresztapja, Barros Sousa mutatta be, ami után a fiút hamarosan meghívták egy próbajátékra a klubhoz. Ott három napot töltött el, és – legalábbis a keresztapa elmondása szerint – olyan jó volt, hogy tehetségét még az akkori felnőtt sportingosok is megbámulták a stadionban.

“Ez a fiú más, mint a többi, egészen különleges” – mondta róla a próbajáték első napjára visszaemlékezve Paulo Cardoso ifiedző. “Bátor volt, elpusztíthatatlan, és nem ismert félelmet. Megvolt benne az a vezetői képesség, ami csak a legnagyobbakat jellemzi” – emlékezett vissza a próbajátékon látottakra az akadémia akkori vezetője, Aurelio Pereira. Kiváló tehetségű és technikájú játékos, különösen a fordulási és kikerülési képességei említésre méltóak – írták róla az 1997. április 17-én keltezett játékosértékelésben.

A Sporting végül 22 500 eurónak megfelelő összeget fizetett a 12 éves játékosért a Nacionalnak. A lisszaboni klub egykori alkalmazottja szerint ez hallatlan összeg volt, a Sporting ugyanis korábban semmit nem fizetett ifijátékosokért. De az edzők meggyőzték a klubot, hogy ez egy megtérülő befektetés lesz.

A siker csak a mesében ilyen egyszerű

A fenti részletek nem arra utalnak, hogy a kis Cristianónak gólversenyben kellett volna felhívnia magára a figyelmet. Furcsa is lenne, ha a neves akadémián ez alapján válogatnák a játékosokat (különösen a kapusok lennének bajban!).

De még ha létezne is ez a rejtélyes Albert Fantrau (amire nincs bizonyíték), legfeljebb azt lehetne elmondani róla, hogy élete egy bizonyos pontján hozzájárult Cristiano Ronaldo pályafutása előmozdításához.

A siker viszont ennél összetettebb dolog. Még ha a játék kedvéért el is fogadjuk Fantrau létezését és gesztusát, Ronaldo volt az, akinek 12 éves korában szülőhelyétől és a rokonaitól távol, furcsa kiejtése miatt hátráltatva helyt kellett állnia, és meg kellett mutatnia a tehetségét egy teljesen új környezetben. Majd utána a világ legnagyobb klubjaiban, hosszú éveken át.

A kis Ronaldót egy alkalommal még Madeirára is visszaküldték, ahol aztán megértette, hogy előrehaladásához Lisszabonban kell maradnia. Itt fedezte fel őt a Manchester United egy barátságos meccsen, ahol Ronaldo – szerzett gól nélkül is – annyira elkápráztatta ellenfeleit, hogy néhány nap múlva leigazolták.

Tetszett a cikk? Támogasd te is az oldalt havi egy kávé árával: