Lelőttek egy orosz ellenzéki újságírót az ukrajnai Kijevben: Arkagyij Babcsenkót otthonában érte a lövés, és belehalt a sebesülésébe – adta hírül kedd este a kijevi rendőrségre hivatkozva a nemzetközi sajtó. Aztán egy szerdai sajtótájékoztatón kiderült: a tudósító mégis életben van, halálát csak megrendezték. A színjáték célja állítólag az volt, hogy leleplezzenek egy Babcsenko kivégzésére felbérelt merénylőt.

Az ügyben a nemzetközi újságíró jogvédő szervezet (RSF) közleményt adott ki, amelyben arról írnak: sajnálatos, hogy az ukrán hatóságok az igazsággal játszottak, és tudni szeretnék, milyen körülmények indolkolták az újságíró halálának megrendezését. Az újságírók jogvédelmével foglalkozó Bizottság az Újságírók Védelméért (CPJ) közleménye is megválaszolásra váró kérdéseket sorolt fel, és közben aggodalmát fejezte ki, hogy az eset tovább rombolhatja az újságírásba vetett bizalmat.

Hogy a titkosszolgálati kamuakció indokolt volt-e, vagy a kivitelezésébe propaganda célokat is kevertek, a részletek ismerete nélkül nehéz megmondani. Az viszont valószínű, hogy a Babcsenko-ügy rossz precedenst teremthet hasonló ügyek kezelésére. Az RSF vezetője szerint egy ilyen színjáték bagatellizálhatja például a valódi politikai gyilkosságokat. Hasonló véleményt fogalmazott meg a Twitteren Mark Galeotti, az Institute of International Relations Prague kutatója is, aki szerint ha legközelebb (politikai okokból) megölnek valakit, Oroszország kijátszhatja az ez-vajon-egy-valódi-gyilkosság-volt? kártyát.

De hivatkozási alappá válhat az eset a kamutámadásokat emlegető, úgynevezett false flag teóriák hívei és a dezinformációs összeesküvés-elméletek keringetőinek is. A Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió (RFE/RL) cikke például idéz egy oroszbarát Twitter-feedet, ahol már most nagy tételben nyomják az ezirányú infókat. A Babcsenko átlőtt testét ábrázoló fotó kapcsán szóba jön például a dezinformátorok által terroristaként emlegetett, szíriai fehér sisakos mentők története, de találhatunk az idézett Twitter-feeden emellett olyan (re)tweeteket is, amelyek a Babcsenko-üggyel kapcsolatban a polóniummal megmérgezett Alekszandr Litvinyenko vagy a kivégzett Oszama bin Laden visszatérésével viccelődnek.

A közösségi oldalakon nem utolsósorban a mainstream média szavahihetősége és a tényellenőrzési módszereik hiányosságai is szóba jöttek. Az esetről tudósító újságírók védelmében annyit érdemes elmondani, hogy a Babcsenko meggyilkolásáról beszámoló hírek nem egy stockfotós Facebook-profil kósza, helyesírási hibáktól hemzsegő, csupa nagybetűs bejegyzése alapján készültek, hanem – mint azt a Daily Beast cikke összegzi – egy ukrán parlamenti képviselő írt róla a Facebookon, nyilvánosságra hoztak egy fényképet Babcsenko átlőtt holttestéről és az ukrán rendőrség közzétette a feltételezett elkövető profilrajzát.

És bár utólag könnyű okosnak lenni, hogy egy információs háborúban (is) részt vevő ország hivatalos szerveinek állításait mennyire lehet készpénznek venni, vagy hogy a fotó eredetének jobban utána lehetett volna járni (mint azt az RFE/RL utólag meg is tette), a legnagyobb különbség a média és a propaganda között nem az, hogy előbbinek nem szabad tévednie, hanem az eset kezelése. Vagyis hogy egy igazi újságíró – elhallgatás vagy hosszú pereskedés utáni, elrejtett helyreigazítás helyett – törekszik az információ azonnali módosítására, a megvezetési kísérlet részleteinek felderítésére és az eset tanulságainak levonására, beépítésére a jövő gyakorlatába.

Tetszett a cikk? Támogasd te is az oldalt havi egy kávé árával: