Bár a téma szakértői folyamatosan felhívják a figyelmet, hogy az online álhírek elleni harc leghatékonyabb fegyvere nem a rövid távú érdekeket figyelembe vevő állami szabályozás (tiltás, cenzúrázás, büntetés), hanem az oktatás és a kritikus gondolkodás fejlesztése, a világ államai ennek ellenére egyre másra vezetnek be ezzel kapcsolatos intézkedéseket. A törvényi beavatkozással szembeni vádak főleg így néznek ki:

– a homályosan szabályozott beavatkozás csorbíthatja a sajtószabadságot,
– esetenként a kívánttal ellentétes hatást válthat ki / úgyis megtalálják ellene a kiskapukat,
– visszaélésre adhat okot, ha a kormányzat dönti el, mi számít álhírnek (például lehetővé teheti független médiumok ellehetetlenítését).

A kormányzatok pedig azt bizonygatják, hogy

– hát azért valamit csak kellene tenni a világot behálózó online megtévesztés ellen,
– ők csak a nyilvánvaló hazugságok ellen emelnek szót, politikai véleményekbe nem akarnak se pro, se kontra beleszólni,
– és esetenként még az is elhangzik, hogy inkább a szólásszabadság csorbuljon, mint a demokrácia értékei.

Az alábbiakban – a Poytner folyamatosan frissülő cikkét alapul véve – megpróbálom bemutatni, hogy az egyes országokban miként viszonyulnak a kérdéshez, és milyen állami megoldásokban látják a kiutat. Eredetileg csak egy ajánlót akartam írni a Poynter gyűjtéséhez, néhány példával, de végül annyira elmerültem az egyes utak tanulmányozásában, hogy aztán önálló bejegyzés lett belőle. De azért próbálok rövid maradni, hogy minél többen elolvassátok.

Belgium

2018 májusában az ország digitális fejlesztésért felelős minisztere, Alexander De Croo két online félrevezetéssel foglalkozó kormányzati kezdeményezést mutatott be: egy szakértői csoportot és egy honlapot. Előbbiben újságírók és más szakértők próbálnak megoldást keresni a problémára – június 25-ei határidővel. A kétnyelvű Stop Fake News oldalon pedig – egyfajta nemzeti konzultáció keretében – bárki elmondhatja a véleményét, amiből aztán egy élő vita után szintén szakmai prezentáció készül.

Brazília

Az erősen megosztott országban elsősorban az októberi elnökválasztással kapcsolatos álhíreknek üzentek hadat 2018 elején, egy többféle szervezet szakértőiből létrehozott munkacsoport felállításával. Az egység elsődleges feladata az online kamuhírek terjesztőinek felderítése, az álhírként azonosított infók terjedésének lassítása, és a felelősök megbüntetésének segítése. A kezdeményezés bírálói a szólásszabadság megsértésétől tartanak, míg támogatói arról beszélnek: a szólásszabadság minden feltételek közötti biztosítása néha épp a demokrácia támadóinak kedvez.

A félrevezetés elsődleges terepe Brazíliában nem a Facebook, hanem a jóval nehezebben követhető és visszanyomozható WhatsApp, ami még nehezebbé teszi a kamuhírek elleni küzdelmet. Az októberi választás legesélyebb jelöltjei közül a negatív álhírek elsődleges célpontja a korábbi baloldali elnök, Luiz Inácio Lula da Silva, míg riválisáról, a média által csak brazil Trumpként emlegett Jair Bolsonaróról többségében pozitív álhíreket terjesztenek.

Dél-Korea

Az ország parlamentje elé több mint egytucat olyan módosítást terjesztettek be, amelynek célja az online félrevezetés megfékezése. Emellett a kormányzó párt egy álhírek elleni munkacsoportot is létrehozott, amely két hónap alatt közel 500 esetben járt el kamuhírek terjesztői ellen.

Franciaország

A tavalyi elnökválasztás során az álhírekkel legtöbbet támadott Emmanuel Macron 2018 januárjában jelentette be egy új törvény létrehozását, amely egyrészt a “liberális demokráciát fenyegető” politikai kamuhíreknek, másrészt a szponzorált tartalmaknak üzenne hadat. A terv bejelentése után Macron legnagyobb politikai ellenfele, a szélsőjobboldali Marine Le Pen azonnal fel is tette a teljesen jogos jolly joker kérdést: Ki fogja eldönteni egy hírről, hogy hamis? A bíróságok? A kormány?

A tervről márciusban további részletek láttak napvilágot: eszerint a médiafelügyeletért felelős Audiovizuális Legfelsőbb Tanács lenne az a szervezet, amely fellépne a külföldi tévécsatornák Franciaországot álhírekkel destabilizáló gyakorlata ellen (nem annyira burkolt utalás ez az orosz RT csatorna helyi tevékenységére). Emellett a közösségi oldalaknak nyilvánosságra kéne hozniuk, ki és mennyit fizet a felületeiken megjelenő szponzorált tartalmakért és kampányokért.

Fülöp-szigetek

Egy 2018 februárjában benyújtott törvényjavaslat kormányzati tisztségviselőket vont volna felelősségre hamis információk terjesztése miatt, de a tervezetet alkotmányellenesnek minősítették a szólásszabadság csorbítása és az egyenlő elbánás elvének megsértése miatt. A javaslatról a kritikus sajtót rendre lekamuhírező, valótlan infók terjesztésétől sem visszariadó elnök, Rodrigo Duterte korábban azt mondta, egy ilyen törvényt sosem fogadnának el, szóvivője pedig úgy nyilatkozott, hogy ha mégis, ő azonnal lemondana. Az előterjesztés atyja szerint viszont igenis lenne jogalap arra, hogy a kormányzati tisztségviselőkre más normák vonatkozzanak.

Horvátország

A német utat követő horvátok 2018 elején jelentették be, hogy egy olyan törvényt szeretnének kidolgozni a nyár elejére, amelynek célja az internetes gyűlöletbeszéd, az álhírek és más illegális online tartalmak visszaszorítása. A sajtóban lex Facebooknak nevezett törvény – megelőző jelleggel – nagy hangsúlyt fektetne az oktatásra is. A kamuhírek elleni harc megvívásához azonban a törvény nem adna direkt büntetőjogi eszközöket.

Indonézia

Joko Widodo elnök 2018 januárjában jelentette be egy rendőrséggel, hadsereggel és más intézményekkel együttműködő, kiberbiztonsági ügynökség elindítását. A híradások szerint a júniusi helyhatósági választások információs biztonságát is szavatoló egységhez felvett több száz alkalmazott mellett mesterséges intelligencia is segíti a net monitorozását. Márciusban a Guardian feltáró anyaga után letartóztásokat hajtottak végre az országot állítólag kamuhírek segítségével destabilizáló, Muzulmán Kiberhadsereg néven emlegetett csapat tagjai ellen.

Írország

Az országban a politikai célokból üzemeltetett bothálózatoknak és a befolyásolásra alkalmas online hirdetéseknek üzentek hadat egy 2017 decemberében bemutatott törvényjavaslattal. Ez a tervek szerint akár ötéves börtönbüntetéssel és 10 ezer eurós pénzbírsággal sújtana minden olyan tevékenységet, amelyben botokat hoznak létre hamis profilokkal történő politikai célú befolyásoláshoz. Bár a kormányzó erő ellenezte, a tervezet egy decemberi parlamenti szavazás révén még sikeresen átcsúszott a bizottsági szakaszba, onnan azonban kicsi az esélye a továbblépésnek.

Kenya

Az elnök által 2018 májusában aláírt törvény az online bűncselekmények 17 fajtáját – köztük az álhíreket is – kriminalizálja. A szabályozás vonatkozó része szerint azok, akik tudatosan terjesztenek valós hírként hamis vagy félrevezető információkat, akár közel 50 ezer dolláros pénzbüntetést és két év börtönt is kaphatnak. Itt is szóba került, hogy a törvény sérheti a szólásszabadságot, és kellemetlenül érintheti a független újságírókat, bloggereket és más nagyhatású online befolyásolókat.

Malajzia

Az ázsiai országban április közepén lépett életbe az álhírek elleni törvény, amely akár 128 ezer dolláros pénzbírsággal és hat év börtönnel fenyegette meg a kamuhírek terjesztőit. A törvény bírálói szerint azonban a hatalom csak a kritikus hangokat szerette volna elhallgattatni, egészen pontosan az újraválasztására készülő miniszterelnököt korrupcióval vádoló sajtót. A törvény úgy sújtott le drákói szigorral az úgynevezett kamuhírek készítőire és terjesztőire, hogy közben széles értelmezési lehetőséget nyújtott a hatalom számára annak megállapítására, mi tekinthető álhírnek. Ráadásul nem tett különbséget a rosszindulatú dezinformáció és az újságírói vagy kommentelői hibák között sem.

A parlamenti választásokat végül a Mahathir Mohamed vezette ellenzéki tömörülés nyerte meg, amelynek kommunikációért és médiáért felelős minisztere, Gobind Sing Deo nem sokkal később bejelentette: visszavonja az ellentmondásos törvényt.

Nagy-Britannia

A brit kormány 2018 januárjában jelentette be, hogy új nemzetbiztonsági kommunikációs egységre bízza a külföldi dezinformációs kísérletek elleni védekezést, miután egyre több bizonyíték merült fel arra vonatkozólag, hogy Oroszország kamu közösségi médiás profilok révén terjesztett tévinformációkat a 2016-os Brexit-szavazás során.

Németország

A németek a gyűlöletbeszéd szabályozásán keresztül próbálnak megoldást keresni a problémára. Kísérletüket sok nyugati ország érdeklődéssel figyeli, abban bízva, hogy Berlin majd utat mutat a félrevezetés visszaszorításához. A 2018. január elsején életbe lépett NetzDG előírja, hogy a kétmilliónál több felhasználóval rendelkező online platformoknak 24 órán belül el kell távolítaniuk a nyilvánvalóan törvényellenes bejegyzéseket, ellenkező esetben akár 50 millió eurós bírsággal sújthatók. A szólásszabadságot féltő kritikák és az egyes platformok túlzott elővigyázatosságából eredő tévedéseinek hatására márciusban módosításokat irányoztak elő, amelyek például megkönnyítik a jogosulatlanul törölt anyagok visszaállítását.

Olaszország

Közvetlenül a 2018 márciusi parlamenti választások előtt a rendőrség elindított egy vörös gombként emlegetett online szolgáltatást, amely segítségével a netezők a cikkek valóságtartalmáról érdeklődhettek. A bejelentéseknek a rendőrség netes bűnözéssel foglalkozó egysége járt utána, majd a nyomozás eredményeit nyilvánosságra hozta. Az olasz tényellenőrzők szerint azonban a hírek ellenőrzése nem rendőrségi feladat: az álhíreknek ugyanis nincs törvényi meghatározásuk, aminek hiányában a rendőrök csak önkényesen értékelhetik a híreket. A hatóságok azzal nyugtatgatták az újságírókat, hogy ők csak az egyértelmű kamucikkeket értékelik, és nem akarnak politikai véleményekben állást foglalni. Mindenesetre a rendőrök nem vitték túlzásba a nyomozást: alig tucatnyi cikkük között olyan ügyek is helyet kaptak, amelyeket előző nap már a sajtó is feldolgozott.

Spanyolország

A spanyol képviselőház nemzetbiztonsági bizottsága 2018 márciusában kérte a kormányt arra, hogy tegyen lépéseket az online álhírek terjedése ellen. Nem kötelező jellegű ajánlásában a bizottság azt javasolta, hogy a kormány működjön együtt az unió félrevezetés elleni stratégiájának kidolgozásában. A javaslatot végül leszavazták.

Svédország

Az országban a külföldi dezinformációs próbálkozások és online kampányok visszaszorítása érdekében 2018 januárjában indítványozták egy kormányzati hatóság létrehozását. Az őszi választás befolyásolásától tartó skandináv országban azt szeretnék, ha még zavaros körülmények között is megbízhatóan működne a tényszerű tájékoztatás. Ennek érdekében a kamuhírek elleni direkt harc helyett a svédek a tényszerű tartalmak népszerűsítésében hisznek. (Az iskolák pedig a kritikus gondolkodás fejlesztésében.)

Szingapúr

Az országban 2018 januárjában szavazták meg az álhírekkel foglalkozó parlamenti bizottság felállítását. Ezt követően februárban újságírók, érdekképviseleti csoportok készítettek egy ajánlást a bizottság részére, amelyben többek között arról írtak: a kormány esetleges büntetőintézkedései csak táplálnák a dezinformáció terjedését. Ajánlásukban ezért első körben a nyilvános ötletelés kiterjesztésére buzdítottak.

Tanzánia

Az afrikai ország az online dezinformációval kapcsolatos félelmeket arra használná fel, hogy új szabályokat vezessen be az online médiumokkal szemben: a helyi viszonyok között igen magas, évi több mint 900 dolláros díjhoz és részletekbe menő üzleti tervhez kötné az online publikálás jogát. És ha ezek után valaki meg is kapja a licenszet, azt a szabályok megsértése esetén vissza is vehetik, a tiltottnak minősített tartalmakat 12 órán belül el kell távolítani, publikálóikat pedig akár 2210 dolláros pénzbírsággal és egy év börtönnel is büntethetik. A kormány számítását azonban a legfelsőbb bíróság egyelőre keresztülhúzta, amikor hatályon kívül helyezte a rendelet május 5-ei bevezetését.

Uganda

Az ország kormánya napi 0,05 dolláros “pletykaadóval” sújtaná az online kommunikációs platformok (WhatsApp, Viber, Twitter és Skype) felhasználóit, de még ki kell találnia, hogy ezt miként vihetné végbe. Az ebből befolyó pénz pedig a tervük szerint segíthetné az online félrevezetés következményeinek orvoslását. A Quartz cikke szerint – mivel valószínűleg nehéz lenne megállapítani, hogy az internetezők közül ki használja például a WhatsAppot vagy a Facebookot – ez leginkább egy internetes mobiltulajdonosokra kirótt általános adó lehetne. Bírálói szerint a 73 éves elnök, Yoweri Museveni ezzel csak az újraválasztását veszélyeztető sajtót szeretné megzabolázni. Az ország emellett saját Facebook és Twitter bevezetésén is gondolkodik.

USA

Az Egyesült Államokban is az orosz dezinformációs kísérletek és a bújtatott politikai hirdetések visszaszorítása érdekében történtek eddig a legkonkrétabb lépések. A kongresszus például 2017 októberében bejelentett egy törvénytervezetet, amely szerint az online platformoknak – a tévékhez és rádiókhoz hasonlóan – átláthatóvá kellene tenniük, hogy hirdetéseiket ki fizeti. Emellett a Google, a Twitter és a Facebook magas rangú képviselőinek 2017 novemberében a szenátus bizottsága előtt kellett beszámolniuk a 2016-os választást kísérő dezinformációban játszott szerepükről.

Fotó: pexels.com

Tetszett a cikk? Támogasd te is az oldalt havonta egy kávé, egy magazin vagy egy könyv árával.