Tegmark szerint két véglet jellemzi a mesterséges intelligenciáról szóló cikkeket. Az egyik Terminátor-szerű, gyilkos robotokat vizionál a belátható közeljövőre, a másik szerint viszont tökfelesleges a témával foglalkozni, mert úgysem lesz a technológiából semmi. Nemcsak 2100-ig, hanem soha, mert fizikai szempontból lehetetlen.

Az MIT fizikaprofesszora szerint a mesterséges intelligenciával kapcsolatos félreértések egyik oka, hogy egy-egy kifejezést többféleképpen értelmeznek. Ezért Tegmark Élet 3.0 című könyvében bemutatja a téma kulcskifejezéseit (az MI előtt és a szuperintelligencián túl is vannak definíciók, de itt most csak ezeket a szinteket idézem fel):

Mesterséges intelligencia (MI): nem biológiai intelligencia,
Szűk intelligencia: szűk terjedelmű célok elérésének képessége, például sakkjátszma, autóvezetés,
Általános intelligencia: gyakorlatilag bármely cél elérésének képessége, beleértve a tanulást is,
Univerzális intelligencia: az általános intelligencia elérésének képessége, az adatokhoz és forrásokhoz való hozzáférés esetén,
Emberi szintű általános mesterséges intelligencia (ÁMI): bármely kognitív feladat elvégzésének képessége legalább az emberi képességek szintjén,
Szuperintelligencia: az emberi szintet messze meghaladó általános intelligencia.

A különböző szintek különböző tartalmát gyakran préselik be újságírók az önmagában keveset mondó MI kategóriába, ami megmagyarázza azt is, miért térnek el olyan brutális mértékben a nagy MI-eljövetel idejével kapcsolatos jóslatok. De Tegmark szerint nem csak a terminológia kelthet zavart, és könyvében fel is sorol néhány népszerű tévhitet.

1. mítosz: a szuperintelligencia miatt csak a “géprombolók” nyugtalankodnak

Tegmark szerint ezzel szemben sok meghatározó MI-kutató is fogalmazott már meg aggályokat. Az MI-vel kapcsolatos biztonsági problémák némelyike ugyanis annyira bonyolult, hogy évtizedekbe telhet a megoldásuk, tehát rövid időn belül érdemes hozzálátni a kutatásukhoz.

2. mítosz: az MI gonosszá és tudatossá válik

Tegmark szerint a gonosz ábrázatú, tudatos tekintetű fegyveres robotok képével riogató MI-cikkek leginkább azt foglalják össze, mitől NEM tartanak az MI-kutatók. Úgy véli ugyanis, hogy nem a gépek rosszindulata és tudatossága, hanem a képessége jelenthet valós veszélyt. Mivel a szuperintelligencia kitűnően ért céljai eléréséhez, az emberiségnek arra kell törekednie, hogy az MI céljai összhangban maradjanak a saját céljaival. Példaként a professzor a hangyákat hozza fel, amelyeket puszta gonoszságból ugyan nem taposnánk szét, de egy vízerőműprojekt kivitelezőinként bizony ártunk nekik, ha útban vannak.

3. mítosz: főként a robotok miatt kell aggódnunk

Tegmark szerint a jó szándékú mesterséges intelligencia mozgalma kevésbé a gyilkos robotok, mint inkább az intelligencia – pontosabban az emberi célokkal összehangolatlan célkitűzések – miatt aggódik. A legfőbb aggály az öntörvényű intelligencia, amelynek nincs szüksége testre, csak internetkapcsolatra, amely segítségével könnyedén átverheti a pénzügyi piacokat, meghaladhatja az emberi feltalálókat, manipulálhatja és félresöpörheti az emberi vezetőket.

4. mítosz: az MI nem irányíthatja az embereket

Tegmark szerint egy szuperintelligens MI igenis könnyen manipulálhatna sokmilliónyi embert, az intelligencia ugyanis lehetővé teszi az irányítást. Ahogy arra rámutat: az ember sem azért idomíthat tigriseket, mert erősebb náluk, hanem mert okosabb. Ez azt jelenti, hogy ha feladjuk a bolygó legokosabb lényeként kivívott pozíciónkat, egyben az irányításról is lemondunk – figyelmeztet Tegmark.

Fotó: pexels.com

Tetszett a cikk? Támogasd te is az oldalt havi egy kávé árával: