Interjút készített a hvg.hu és a Könyves blog is a budapesti könyvfesztivál díszvendégével, a müncheni születésű Daniel Kehlmannal. A német szerzőnek most mutatták be új könyve, a Tyll magyar kiadását, amely a harmincéves háború idején játszódik. Regényéhez Kehlmann alapos tanulmányokat folytatott, amely során profi propagandisták és álhírterjesztők nyomára bukkant. Ezzel kapcsolatban az álhírek mindkét interjúban előjönnek, amelyekről Kehlmann a hvg.hu-nak ezt mondta:

“Tényleg nincs új a Nap alatt, propaganda mindig is létezett. A nyomtatás feltalálása óta Európát elárasztották a pamfletek, propagandabrosúrák. Bizonyos fokig az egész harmincéves háború ennek az áradatnak az eredménye. De a kutatás közben vált számomra világossá más is. Karl Kraus osztrák író szerint az első világháborút is a sajtó készítette elő. A korabeli újságok tele voltak gátlástalan háborús propagandával. A harmincéves háború után normák alakultak ki: milyen könyv, melyik kiadó szavahihető. Hasonlóképpen az első világháború után is létrejöttek újságírói normák, például a hír és a vélemény különválasztása. Most pedig, amikor megjelent a világot elárasztó közösségi média, megint zavarodottság, agresszió, a józan ész elhomályosodása látszik. Azt hiszem, azt tanítja nekünk a történelem, hogy az új médium eleinte zavart kelt, aztán új normák alakulnak ki. A baj csak az, hogy emiatt nem engedhetünk meg magunknak újabb háborút.”

A fake news-jelenség a szerzővel készült Könyves blogos interjúban is szóba jön:

“Meggyőződésem, hogy az emberiség elég ügyes a sztenderdek újraalkotásában. Szóval, el fog jönni az a pillanat, amikor az emberek el tudják majd dönteni, melyik információt higgyék el és melyiket ne, még ha az a Facebookon jelenik is meg.”

Kehlmann szerint ma annyival legalább beljebb vagyunk, hogy létezik egyfajta újságírói norma, még ha a mainstream sajtó hitelét az elmúlt időkben alaposan meg is tépázták:

Teljesen mindegy, hogy Trump elnök hányszor mondja el a New York Times-ról, hogy az fake news, amikor nem az, hiszen valójában rendkívül jó információforrás. Annak idején viszont az embereknek nem voltak objektív információforrásaik; maga az elképzelés sem létezett, hogy objektívek legyenek. Ráadásul a hatalomban lévő személyek meg sem próbáltak objektív információhoz jutni, és ez nyilván csak fokozta a káoszt.

Ezért is fontos szerinte az újságírás védelme:

” … ha megszűnik a jó és objektív újságírás, akkor tényleg nagyon nehéz lesz különbséget tenni. Van egy barátom, aki nem olyan rég tért haza Törökországból, és ő azt mondta, hogy számára a legsokkolóbb az volt, hogy azoktól az emberektől hallani a legfurcsább összeesküvés-elméleteket, akik valójában egy liberális, szekularizált állam mellett vannak. Ők ugyanis semmilyen forrásnak nem hisznek, így számukra nem maradt más, csak az összeesküvés-elméletek. Jelenleg Amerikában élek, és szerintem, ami minket elválaszt ettől, az az újságírás: lehet, hogy nem minden igaz, ami a New York Timesban megjelenik, de tudjuk, hogy törekednek az igazságra. Ha ez a típusú újságírás megszűnik, akkor, ahogy ön is mondta, csak egymással szembenálló narratívák maradnak. Az életem nagy részében teljesen természetesnek vettem a jó újságírást, és az elmúlt években értettem meg igazán a jelentőségét.”

Ha fontos számodra a kamuhírek elleni harc, támogasd a munkám havonta egy kávé, egy magazin vagy egy könyv árával.