Bár Emmanuel Macron a tavalyi francia elnökválasztás második körében nagy előnnyel verte Marine Le Pent, néhány hónappal korábban még kevesen gondolták volna, hogy a centrista jelölt lesz a befutó a szélsőjobboldali jelölt ellenében. Mint a 2016-os amerikai elnökválasztás óta szinte minden voksolásra készülő országban, így Franciaországban is felmerült a belső és külső erők által egyaránt gerjesztett kamuhírek hatása a szavazás kimenetelére. A helyzetet súlyosbította, hogy az ország állampolgárainak bizalma a tradicionális újságírás irányában alacsony volt, és sokan csak fórumokról, közösségi oldalakról tájékozódtak, ahol a szélsőjobb hatékony dezinformációs bázisokat épített ki.

A dezinformácó visszaszorítása érdekében a franciák – a Google tényellenőrző különítménye, a First Draft News koordinálásával – egy 37 szerkesztőséget felölelő együttműködést hoztak létre a hírek ellenőrzésére. A kétnyelvű – angol és francia nyelven elérhető – CrossCheck projekt résztvevői részben az olvasók által gyanúsnak tartott, részben pedig a saját monitorozásuk során talált cikkek valóságtartalmát ellenőrizték. Az együttműködés zárt körben, meghívott partnerekkel indult, de nyilvánosságra hozatala után csatlakozhattak hozzá más szerkesztőségek is.

A közös munka során a résztvevő újságok képviselőinek rálátásuk volt mind a hálózatba beérkező nyersanyagokra, mind a többi tag nyomozásaira. Hamis címkével csak akkor láttak el egy adott hírt, ha azt a networkön belül még egy tag leellenőrizte, és egyetértett az ítélettel. A projekt oldalán az egyes bejegyzések mellett logókkal jelezték, hogy az adott hírt mely szerkesztőségek látták és minősítették hasonlóan. Így lepleztek le olyan álhíreket például, miszerint Macron fülbevalót viselt az egyik elnöki vitában, vagy hogy utálkozva törölgette a kezét egy munkások körében tartott, kézfogós találkozó után, stb. Akárcsak az Urbanlegends.hu gyakorlatában, az újságírók itt sem akartak mindenáron igaznak vagy hamisnak titulálni egy hírt. Volt, hogy csak összegyűjtöttek az adott témáról egy csomó releváns infót, a döntést pedig az olvasóra bízták.

A kéthónapos éles munka során az újságírók rájöttek arra, hogy a tényellenőrzés közszolgálat, amely jobban működik, ha a szerkesztőségek rivalizálás helyett együttműködnek egymással. Nyilvánvalóvá vált számukra az is, hogy a források megosztása és az átláthatóság magasabb minőséget szül. A kooperáció lehetővé tette a közös döntést arra vonatkozólag is, mely témákkal foglalkozzanak, és mely szóbeszédek terjedését ne táplálják tovább azzal, hogy írnak róla. A résztvevő újságírók emellett új – netmonitorozó (Crowdtangle, Newswhip) vagy épp közös munkát támogató (Slack) – technológiákat ismertek meg, amelyeket későbbi munkáik során is hasznosítani tudtak.

Ami az anyagok fogadtatását illeti: a résztvevő újságírók megnövekedett olvasói bizalomról számoltak be – a szerkesztőségek együttműködése szerintük egyértelműen növelte munkájuk hitelességét. A tényellenőrzés egyébként – minden jó szándék ellenére – akár a szóbeszédek további terjedéséhez vezethet, például ha az újságírók rosszul mérik a helyzetet, vagy a cáfolat nincs megfelelően tálalva. Ezért a projekt résztvevői odafigyeltek arra, hogy ne csak szimpán igaznak vagy hamisnak tituláljanak egy adott témát, hanem bemutassák azt is, milyen lépések sorozata révén jutottak erre az álláspontra. Ez a megközelítés – amellett, hogy hitelessebbé teszi a végeredményt – egyfajta edukációs eszközként is szolgál az olvasó számára a kritikai gondolkodás fejlesztéséhez. A helyi lapok közreműködése pedig azért volt kiemelten fontos, mert ezáltal szélesebb politikai spektrumhoz jutottak el a tartalmak.

A projekt éles szakasza után további kutatás indult a tényellenőrzés képi megjelenítését illetően. Azt már a munka során is látták az újságírók, hogy amikor a cikkekhez csak simán beszúrták az elemzett képeket és videókat, ezeket a közösségi oldalak megosztáskor nagyon sokszor automatikusan behúzták a poszt mellé, tovább terjesztve ezzel a cáfolni kívánt tartalmat. Később minden nyersanyaghoz egy AP grafikusai által megrajzolt template-et használtak, amely segítségével az olvasó első ránézésre láthatta, miről van szó. A projekt vezetői szeretnék pontosan látni e kétféle tálalás hatását, emellett arra is megpróbálnak konkrét mérőszámot találni, mikor éri el egy szóbeszéd azt a pontot, amikor már mindenképp foglalkozni kell vele, és mikor ad a cáfolat csak oxigént a további terjedéshez.

A teljes jelentést a munka kielemzéséről – ha nem jelenik meg a lenti, beágyazott verzió – innen tölthetitek le.

No Title

No Description

Ha fontos számodra a kamuhírek elleni harc, támogasd a munkám havonta egy kávé, egy magazin vagy egy könyv árával.