2016 augusztusában a dél-karolinai Greenville-ben furcsán viselkedő bohócokat láttak sétálni az erdőben. Néhány nappal később Észak-Karolinából, majd más keleti parti államból is hasonló jelentések érkeztek. A közösségi oldalak jelentésein felbuzdulva a média azonnal lecsapott ezekre a beszámolókra, országos hisztériát generálva a jelenségből. Október elejéig már több mint száz bejelentést tettek beöltözött alakokról szerte az Egyesült Államokban, sőt addigra már Európa több országában is bohócokat véltek látni.

A hírbe hozott maszkosok az elmondások szerint néha csak sétáltak egyet az utcán, más beszámolók szerint viszont gyerekeket próbáltak becsalogatni az erdőbe, vagy épp késsel fenyegetőztek. A hírek hatására Amerika-szerte iskolákat zártak be a rendőrségi vizsgálat idejére, aggódó szülők pedig az utcára se nagyon merték kiengedni gyermekeiket. Mindez történt annak ellenére, hogy – mint a rendőrségi vizsgálatokból kiderült – a beszámolók többsége alaptalan volt, a kisszámú valós bohócmegjelenés pedig inkább volt a médiahájpot meglovagló idióta ugratás, mint valós fenyegetés.

Aztán a tömeghisztéria, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ült. A média ejtette az ügyet, és felkapott más veszedelmeket, amelyek miatt aggódni lehet.

Tényleg jobb félni, mint megijedni?

Valahányszor felbukkan egy gyerekeket fenyegető veszély híre az interneten, majd kiderül, hogy a félelem alaptalan volt, az aggódó szülők első reakciója az: “nem baj, jobb félni, mint megijedni”. És a biztonság kedvéért még jó néhány héten keresztül nem engedik ki az utcára gyerekeiket, beleolvasnak az e-mailjeikbe, nyomon követik netezési szokásaikat – egészségtelen módon rátelepedve életükre. A reakció érthető, hiszen egy szülő számára elsődleges fontosságú gyermeke biztonsága.

A féltés azonban nem jelenti azt, hogy egy felelős szülő ne próbálhatna meg tájékozódni a szóban forgó fenyegetésekről, majd a begyűjtött információk alapján felmérni a szóban forgó veszély bekövetkeztének valószínűségét. A világ amúgy is tele van mindenféle valós veszélyforrással. Minek még olyanok miatt is aggódni, amelyeket csak a saját érdekeit – lapeladás, nézettség, kattintás – hajszoló sajtó szeretne komoly fenyegetésnek láttatni?

Folyamatos rettegésben élni kitalált vagy a média által felfújt veszélyforrások miatt nemcsak idő- és energiapocsékolás, hanem esetenként káros is lehet. Ez a fajta figyelem sem a szülőnek, sem a gyereknek nem jó, ráadásul az okozott károk bizonyos helyzetekben másokra is kihathatnak.

Valóságteremtő fantázia

A kitüntetett figyelem nemcsak indokolatlan félelmet ébreszt, hanem fel is erősíthet egyedi előfordulású eseteket, vagy valóságossá tehet kitalált szituációkat. Folklórkutatók ostension néven emlegetik azt a jelenséget, amikor valakinek egy szóbeszéd ad ötletet egy cselekedet végrehajtására. Megtörtént ilyesmi például a bevezetőben említett bohóchisztéria során is, amikor is a rendőrség valóban begyűjtött néhány bohócruhás személyt. Róluk azonban hamar kiderült, hogy nem bohócruhába öltözött gyermekgyilkosok voltak, hanem olyan vicceskedő alakok, akik a sajtóbeszámolókat látva úgy gondolták, jó móka így sokkolni környezetüket. De megemlíthetjük annak a 18 éves ohiói lánynak az ügyét is, aki azért talált ki egy ellene irányuló késes bohóctámadást, mert késésben volt a munkából.

A médiahájpok valóságteremtő képességére erőszakosabb példák is léteznek. 2013 őszén idehaza is megjelent néhány cikk a knockout “játékról”, amelyet a sajtó akkor új bűnözési trendként mutatott be (a kegyetlen bátorságpróba során egyetlen ütéssel kell leteríteni a véletlenszerűen kiválasztott áldozatot). És bár az amerikai rendőrség gyorsan világossá tette, hogy statisztikái szerint nincs szó trendről, mindössze ritka utcai támadásokról, a médiát ez nem zavarta a knockout-jelenség szenzációvá fújásában. A sajtóhisztéria hatására tömegével jelentek meg a kamubeszámolók (egy St. Louis-i nő például a knockoutra próbálta fogni a barátja által okozott sérüléseit), sőt a média egy olyan esetről is hírt adott, amelyben egy 27 éves texasi férfi – aki a hírekből kapott inspirációt cselekedetéhez – kiütött egy 79 éves férfit az utcán.

Hírbe hozott áldozatok

Veszélyes lehet a légből kapott vádak keringetése akkor is, ha ezzel ártatlan embereket keverünk bajba. 2015-ben egy ausztrál nő a Facebookon tette közzé annak az általa molesztálónak nevezett férfinak a fotóját, aki egy plázában lefotózta három gyermekét, hogy aztán a képet – ki tudja, milyen perverz vágyak kiszolgálása érdekében – elküldje saját, 16 éves gyermekének. A megbélyegzett férfi – miután egy ismerőse figyelmeztette az addigra már ezrek által megosztott felhívásra – azonnal a rendőrségre sietett, hogy tisztázza magát. Állítása szerint ő csak az áruházban kiállított Darth Vader figura előtt akart szelfizni egyet, hogy elküldje Star Wars-rajongó gyermekeinek – akik közül az egyik valóban 16 éves volt. A rendőrök által is igazolt verzió azonban már nem tudta megállítani az eset facebookos változatának terjedését, aminek köszönhetően a férfi halálos fenyegetéseket kapott. És bár utólag a kamutörténetet elindító nő megbánta felelőtlen tettét, és bocsánatot kért, ez sem könnyítette meg a hírbe hozott férfi életét.

Szintén 2015-ben Miskolcon az terjedt el egy rendszám nélküli fekete kocsiról, hogy szervkereskedők szólítanak le benne ülve fiatal lányokat. Ezt a fotóval illusztrált felhívást is ezrek osztották ész nélkül, amíg nem jelentkezett az autó tulajdonosa. “Bármily furcsa, nem molesztálunk gyerekeket, és nem is raboljuk el őket” – írta a nő facebookos bejegyzésében, ami viszont már jóval kevesebb emberhez jutott el.

De legalább nem lincselték őt meg a facebookos bejegyzés által megvadított, önjelölt rendteremtők. A 23 éves toledói Chad Leskó 2013-ban nála valamivel rosszabbul járt: a verést ugyan ő is megúszta, de rendőrt hívtak rá és kipaterolták egy parkból, miután gyermeke anyja azt írta róla a Facebookon, megerőszakolt három kislányt és a saját fiát.

Valós problémák elfedése

A sajtó által felkapott ügyek alkalmasak lehetnek a valós problémák elfedésére is. Amikor például 2017 tavaszán a magyar sajtóba is eljutott a tinédzsereket öngyilkosságba hajszoló, kék bálnaként emlegetett közösségi oldalak híre, több olyan cikk is megjelent, amelyben újságírók öngyilkossági tervekre utaló jeleket gyűjtöttek össze. E cikkek hatására hirtelen minden szülő bálna- és lepkerajzok után kezdett kutatni gyermekei füzeteiben, és ha nem talált, nyugodtan dőlt hátra: megcselekedte, amit meg kellett cselekednie a tragédia elkerülése érdekében.

De a közösségi média középpontba helyezése egy ilyen komplex kérdéskörben csak tévútra vezet. Nem arról van szó, hogy ne lehetne olyan gyerek, akinek az utolsó lökést egy kék bálna-szerű oldal adja meg, még ha ezt utólag nehéz is bizonyítani. Viszont ha egy közösségi oldalt kiáltunk ki főbűnösnek a gyermeköngyilkosságok ügyében, elfedjük a tragédiákhoz vezető valódi okokat – például a családi, iskolai, baráti és egyéb környezeti konfliktusokat, valamint a személyes jellemvonásokat, pszichiátriai betegségeket.

Hasonló jelenségre hívja fel a figyelmet az HBO közelmúltban bemutatott dokumentumfilmje is. A Slenderman: Az internet réme életre kel című film annak a 2014-es gyilkossági kísérletnek a történetét mutatja be, amely során két tinédzser barátnő egy kitalált internetes figura kedvéért megpróbált meggyilkolni egy 12 éves lányt. A film alkotói nem akartak az egyedi esetből általános tanulságokat levonni, éppen ezért nem sugallták sem azt, hogy az internet vagy a technológia ördögtől való lenne, sem pedig hogy a gyilkosságra ösztönző rémmeséket be kellene tiltani. Ehelyett a konkrét ügyre koncentrálva, azt szenzációmentesen bemutatva próbálták feltárni a tragédiához vezető tényleges és komplex okokat.

A film tanulságát érdemes megszívlelni: nagy tragédiákat nehéz előre látni, de a megelőzés érdekében talán hasznosabb az adott eset körülményeit részletesen megismerni, mint reflexből rettegni mindentől, ami új, más, furcsa és egyszer valahol valakinek bajt okozott.

A cikk eredetileg a HVG Extra: A nő című magazinban jelent meg 2017-ben. 

Update | Ebben a cikkben pedig összegyűjtöttem néhány hasznos tanácsot a gyerekeket fenyegető közösségi oldalak és zaklatásra használt felhasználói profilok elleni védekezéshez.

Tetszett a cikk? Támogasd te is az oldalt havonta egy kávé, egy magazin vagy egy könyv árával.