Az Urbanlegends.hu-n is írtam már a vendég kutyája nevet viselő, klasszikus városi legendáról, amelyben a látogató ideges kutyája mindent összebarmol, de elnézik neki, mert hát mégiscsak a vendéggel érkezett. Nem akarom a mostani történet végét elszpojlerezni, úgyhogy majd csak a sztori elolvasása után kattintsatok ide.

És akkor a történet: húgomék egy éjjel arra ébredtek, hogy szól a riasztójuk. A férje lement a pincébe, körülnézett, majd falfehéren jött fel elmondani, hogy a pinceablakot felfeszítették. Innentől a folytatás a húgom elmesélésében:

“Hívta a rendőrséget, majd pár percre rá megjött a rendőr. Ezzel egyidőben egy farkaskutya is megjelent a teraszon. A rendőr először bejött az előszobáig, ott végighallgatta a sztorit, majd kiment körbenézni. A kutya addig a teraszon szaglászott, majd amikor a rendőr kiment, kis időre rá bejött az előszobáig. Mi nem hajtottuk ki, gondoltuk, szagot keres. Aztán kiment a kutya, bejött a rendőr. Beszélgettünk, majd a rendőr megkérdezte: ‘A kutya nem jelzett?’ Mondtuk neki: ‘Nekünk nincs kutyánk’. Erre ő: ‘És ez itt?!’ Mi válaszként: ‘Azt hittük, a magáé’. Erre ő: ‘Nem, nem az enyém’. Rendőr el, kutya el. Se előtte, se azóta nem láttuk azt a kutyát a környéken, de akkor itt volt… a rendőrrel.”

A történetnek nincs olyan társadalmi üzenete, mint az eredeti verziónak (“ne menj nálad sokkal magasabb társadalmi helyzetű emberekhez, mert akárhogy is igyekszel, rossz benyomást fogsz kelteni”), de nem is városi legenda, csak egy arra emlékeztető, érdekes történet.

A húgomékat ismerők kedvéért azért ideírom: az eset évekkel ezelőtt történt, amikor még tényleg nem volt kutyájuk. :)

Illusztráció: pexels.com

Köszi, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha tetszett a cikk, és szereted az oldalt, csatlakozz te is havi egy kávé árával az álhírek elleni harchoz.