Ott álltunk, és sírva videóztunk. Könnyek csorogtak le az arcunkon” – ezekkel a szavakkal kommentálta Paul Nicklen, a National Geographic fotósa azokat a felvételeket, amelyeken egy csont és bőr jegesmedve utolsó erejével próbál élelmet találni. A fotós reméli, hogy a jegesmedve szomorú történetének elmesélésével jelzést küldhet a világnak a globális klímaváltozás halálos következményeiről.

A jelzés át is ment, idehaza például az alábbi címekkel jelent meg a történet:

“Ez a haldokló jegesmedve megmutatja, miért óriási baj a klímaváltozás” | ” Rettenetes kínokat állnak ki a jegesmedvék – miattunk” | “Haldokló jegesmedve a globális éghajlatváltozás szimbóluma” | “Ha tudni akarja, mi a klímaváltozás, nézze meg ezt a haldokló jegesmedvét”

Heart-Wrenching Video: Starving Polar Bear on Iceless Land | National Geographic

This is what climate change looks like. This starving polar bear was spotted by National Geographic photographer Paul Nicklen on Somerset Island. ➡ Subscribe: http://bit.ly/NatGeoSubscribe About National Geographic: National Geographic is the world’s premium destination for science, exploration, and adventure.

A képek valóban borzasztóak, a globális felmelegedés tényleg fenyegeti az Északi-sarkvidéken élő emlőst, és – minden ellenkező híresztelés dacára – az ember okozta klímaváltozással kapcsolatban is egyetértésben van a tudomány. Nagy hazugság tehát nincs a történetben, amely valóban minden tanulmánynál jobban alkalmas az emberek elgondolkodtatására – csakhogy a tudomány nem így működik.

A Slate cikkéből kiderül, hogy amikor a képekkel kapcsolatban elterjedt az “így néz ki a klímaváltozás” narráció, a terület szakértői rögtön óva intettek az általánosítástól. A lap idézi például Jeff W. Higdon biológust, aki – amikor először meglátta – megpróbálta ignorálni a képet, amelyhez hasonló manipulatív és érzelmekre hajazó fotók időről időre felbukkannak a neten (2015-ben például ez a kép terjedt el hasonló körítéssel).

Egy idő után aztán Higdon mégis megszólalt – előbb a Twitteren, majd a Slate-nek is elmondott pár dolgot a jegesmedvékkel kapcsolatban:

– például hogy nyáridőben az Északi-sark egy része gyakran jégmentes, aminek szezonális okai vannak, klímaváltozástól függetlenül,
– és hogy az állatok – millió különféle okból – néha tényleg éhen halnak, szintén a globális felmelegedéstől függetlenül.

Higdon szerint – ha minden úgy folytatódik, ahogy eddig, és az emberek nem fogják vissza károsanyag-kibocsátásukat – idővel tényleg jegesmedvék tömegei halhatnak éhen a klímaváltozásnak köszönhetően, de ebben az esetben nincs bizonyíték arra, hogy erről lenne szó. Ha tippelnie kéne, ő csontrákra fogadna – de persze erre sincs bizonyítéka, és valószínűleg nem is lesz. Ez talán akkor lehetett volna, ha a National Geographic munkatársai fényképezés után nem hagyják magára az állatot, hanem értesítik a természetvédőket, akik egy humánusabb eutanázia után felboncolhatták volna az állatot, megismerve a halál valós okát.

A fentiek persze nem jelentik, hogy az állat filmre vett halála ne mutatná meg, mi fog történni a jegesmedvékkel, ha nem fogjuk vissza a kibocsátásunkat. És az is teljesen érthető, ha a klímavédők – a hasonló eszközekkel gyakran és sikeresen élő klímatagadókhoz hasonlóan – érzelmekre ható történetekhez nyúlnak. Ez a fajta történetmesélési mód ugyanis közelebb vihet emberekhez olyan komplex témákat is, mint amilyen például a klímaváltozás.

Ezeknek a történeteknek azonban – ha komolyan vesszük magunkat – tényeken kell alapulniuk, nem pedig sejtéseken. Éppen ezért Higdon szerint ebben az esetben is szerencsésebb lett volna az “ezt az állatot a klímaváltozás ölte meg” narratíva helyett “a klímaváltozás sok medvét pusztít el majd hasonló módon, ha nem teszünk ellene valamit” formula.

Mert a sejtést a klímatagadók gyorsan leleplezik, kiforgatják, és éveken át lobogtatják majd “újabb bizonyítékként” arra vonatkozóan, hogy a klímaváltozással riogatók csak kamuznak. A történethez persze hozzátartozik, hogy már olyan klímatagadó is volt, aki Higdon tisztázó szavait – kontextusukból kiemelve – annak bizonygatására használta, hogy a jegesmedvék nincsenek is veszélyben az éghajlat változása miatt. Szóval nem könnyű.

És hogy mennyire hatásos egy ilyen kampány? Higdon jobban örülne annak, ha az emberek mélyebben megismernék mind az állatokat, mind pedig a klímaváltozás jelenségét, ahelyett, hogy néhány napra dühödt és elszánt aktivistává válnak. A fotók most nagyot futnak, néhány ember elgondolkozik rajtuk, de a figyelmüket pár nap múlva más ragadja meg, ezeket a képeket pedig elfelejtik, magatartásukon pedig nem sokat változtatnak – mutat rá.

Fotó: National Geographic

Tetszett a cikk? Támogasd te is az oldalt havi egy kávé árával: