Az idegenforgalom a melegágya az ál- és félinformációknak, csúsztatásoknak, tévedéseknek és hazugságoknak – állítja Pintér András Gábor, aki szerint a turisták szuperlatívuszokra, sztorikra, szenzációkra való fogékonyságát az útikönyvek és az idegenvezetők többsége ki is szolgálja.

Az esetek többségében nem az számít, hogy egy adott infó igaz-e vagy csak kitaláció, csak hogy üssön; a tényszerűségre való törekvésért pedig nem járnak pluszpontok – valahogy így jellemzi Pintér napjaink idegenvezetői gyakorlatát.

Turizmus a szkeptikus idegenvezető szemével (Pintér András)

Turizmus a szkeptikus idegenvezető szemével – tények, tévhitek, tévedések és kamu az idegenforgalomban Pintér András Gábor idegenvezető előadása A Szkeptikus Klub 2017. november 20-i estje a Kossuth Klubban A prezentáció itt is megtekinthető: https://www.slideshare.net/szkbl/turizmus-a-szkeptikus-idegenvezet-szemvel-pintr-andrs Az idegenforgalom egyre fontosabb szerepet játszik egyes országok gazdaságában.

Előadásában végigveszi egy utazó potenciális infoforrásait, valamint hogy melyiknek mi a hátránya:

Google: rengeteg az infó, DE: kritikai szemlélet nélkül elveszünk a neten, a megalapozatlan infóknak pedig semmi sem szab határt, így azok folyamatosan újratermelik magukat.

Wikipédia: (főleg az angol verzió) átfogó, jól strukturált, friss és objektív. DE: nem túl izgalmas olvasmány.

Útikönyvek, appok: átfogó szemlélet, rengeteg infó, DE: nincsenek megjelölve a források, gyakran elavultak az infók, a tényeket pedig túlegyszerűsítik.

Idegenvezetők: személyes, személyre szabott és interaktív tájékoztatás, DE: az infó mennyisége és minősége az előadó felkészültségétől, érdeklődésétől, általános műveltségétől is függ.

Helyszíni infók: többnyire tényszerűek, szakszerűek, DE: sokszor megalapozatlanok, elfogultak, ráadásul az esetek többségében még csak nem is interaktívak.

Előadásának példáival Pintér azt sugallja: egy idegenvezetőnek nem kell a népszerű és izgalmas történeteket elhallgatnia, csak mert azok nem bizonyítottak. A korrektség viszont azt kívánja, hogy a sztorit mindig kontextusba helyezve mutassa be (“a hagyomány/legenda szerint”, “hiteles bizonyíték viszont nincs rá”, “ezt sosem fogjuk tudni kideríteni, de ellene szólhat az, hogy…”).

Egy szkeptikus idegenvezető folyamatosan tájékozódik és tanul, és bemutatja az egymásnak ellentmondó forrásokat is, nem csupán találomra választ közülük. Ebben segítségére lehet akár a Wikipédia is, amely nem elsősorban nyersanyagként, hanem további források felkutatásában jöhet jól.

Az idegenvezetés felelősség: a közönség ugyanis tényként kezeli az elmondottakat/leírtakat, sőt sokszor tovább is adja – végtelen körforgásba indítva ezzel rengeteg hülyeséget is.

Fotó: pexels.com