1. A sok megszólaló ellenére sem biztos, hogy valós a fenyegetés

A Bors cikkében megszólalt két érintett anyuka, az érintett sportklub elnökhelyettese, idézték a visegrádi önkormányzat közleményét és a rendőrség válaszát, ez alapján sokakban azt a látszatot keltve, mintha egy valóban megtörtént, a hatóságok által is elismert esetről lenne szó. DE! Nem mindegy, ki mit mond, és az sem, hogy a lap azt miként tálalja.

– A két érintett anyuka gyermekei elmondása alapján nyilatkozott (és ez még a jobbik eset, vagyis hogy nem valaki olyat szólaltattak meg, aki csak hallott a dologról).
– A sportklub vezetője a híresztelések hatására a gyerekek biztonságának megerősítéséről beszélt.
– Az önkormányzat közleménye az eset kivizsgálásának ígéretét tartalmazta.
– A rendőrség pedig szintén a vizsgálat elindításáról számolt be.

Vagyis a kiindulópont minden esetben a gyerekek elmondása volt, ez alapján cselekedtek a szereplők, a további vizsgálat elvégzéséig – nagyon helyesen – a gyerekek biztonságát szem előtt tartva. Ezzel semmi baj, ez azonban nem jelent automatikus megerősítést a gyerekek állítására. Idővel ki is derült, hogy az egészet csak kitalálták.

2. A szűkszavú cáfolat nem nyugtatja meg az embereket

A második tanulságot a rendőrségi kommunikáció szűrheti le: a szimpla cáfolat, a “válaszadásig nem érkezett ilyen bejelentés hozzánk” típusú közlemények nem nyugtatják meg a gyerekeiket féltő szülőket. Sőt, sokan inkább a rendőrség alkalmatlanságát látják benne, a konteohívők körében pedig felmerül a hatóságok esetleges cinkossága is. A rendőrség esti közleménye már sokkal profibb volt:

– Egyértelművé tette a történteket már a cikk a címében és a leadjében is.
– Szimla cáfolat helyett beszámoltak a gyerekek kihallgatásának körülményeiről (szülők jelenléte) és eredményéről (a diákok beismerő vallomása), valamint a további nyomozói munkáról (adatgyűjtés, térfigyelő kamerák átnézése).
– És a cikk tartalmazott egy felelős internetezésre figyelmeztető részt is.

A rendőrség mentségére legyen mondva: őket munkájuk során jobban kötik a szabályok, mint a bulvárújságírók ténykedését. A vizsgálat elején a vizsgálat megkezdésének tényén kívül mást nagyon nem mondhatnak, feltételezésekbe nem bocsátkozhatnak (még akkor sem, ha amúgy már gyanítanak valamit például a gyerekek füllentéséről), amikor pedig végre megszólalnak, tekintettel kell lenniük az érintettek jogaira.

3. Az országos figyelem további “eseteket” szül

Ha egy híresztelés széles körben elterjed, hamarosan további városokból, településekből jelentkeznek hasonló beszámolókkal aggódó szülők. Természetesen az, hogy egy állítás hamisnak bizonyul, még nem jelenti, hogy az összes többi jelentés is az lesz. A rendőrségnek akkor is minden esetben utána kell járnia a bejelentéseknek (vagy akár csak a közösségi oldalakon terjedő rémhíreknek), ha feltételezésük szerint járványszerűen terjedő álriadóztatásokról van szó.

4. A média nem akar semmit eltussolni

Sőt. Nagy részük inkább akkor is ráharap a témára, ha az adott állításra se bizonyíték, se hatósági megerősítés nincs. Bizonyos lapok pedig szinte jobban örülnek, ha cáfolat helyett későbbi válaszra való ígéretet kapnak a rendőrségről, mert jól tudják: a rémisztgetés több látogatót hoz, mint a cáfolat. Bár ma már nagyon nehéz lenne eltussolni egy gyerekrablást, ez a régi reflex makacsul tartja magát.

5. Valóban sokan tűnnek el nap mint nap, de nem kell mindjárt horrorkrimit írni

Mint arról a HVG két évvel ezelőtti cikke beszámolt: a gyerekeltűnések száma valóban magas az országban, de az iskolák közelében cirkáló, mitikus fekete autó és a szervkereskedelemmel összefüggő motiváció a rendőrség szerint a szárnyaló fantázia terméke. Hogy a magas eltűnési számok mögött milyen folyamatok húzódnak meg, arról itt olvashattok kicsit részletesebben.

6. Végezetül: NEM igaz, hogy jobb félni, mint megijedni

Mert aki folyamatos rettegésben él bizonytalan eredetű internetes híresztelések miatt, annak – és a családjának – nagyon szomorú élete lesz. Mindig azt szoktam az ilyen cikkek végére írni, hogy vigyázzatok gyerekeitekre, kutyáitokra, autóitokra és egyéb értékeitekre, de ne hagyjátok, hogy a nagyvilágba kiáltott felhívások irányítsák az életeteket.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd az oldalt a Facebookon is!

Fotó: pexels.com