Svédországban ez év márciusában jelent meg egy kormányhatározat (pdf) arról, hogy a jövőben – az elképzelések szerint már 2018-től – digitális ismeretek oktatásával bővítik az általános iskolai tananyagot. Ebben kapna helyet a programozás, a problémamegoldás és a digitális rendszerek használatának oktatása mellett a diákok forráskritikus képességeinek erősítése is.

“Van néhány naiv gondolat az információs társadalommal kapcsolatban, például hogy a tudás ma már csak néhány kattintásra van, így nincs szükség annyi mindent a fejünkben tartanunk, mint korábban – idézi a The Local Gustav Fridolin oktatási minisztert, aki szerint azonban ez a megközelítés közel sem igaz. Szerinte az olvasás, az írás és a számolás oktatása továbbra is nagyon is fontos, ha nem akarjuk, hogy gyerekeinket könnyen megvezessék. Emellett azonban meg kell tanítani a források értékelésének gyakorlatát is – és ebbe már 10 éves koruk környékén bele kell kóstolniuk a gyerekeknek.

Meg kell tanulniuk, melyik forrásban bízhatnak, mi a különbség egy komoly médiatermék és egy propagandaoldal között, és hogy mennyire lehetnek biztosak abban, hogy igazságképük tényeken alapul-e, vagy valaki épp befolyásolni próbálja őket – figyelmeztet Fridolin.

Addig is, amíg az oktatási szakemberek dolgoznak az ügyön, íme néhány további figyelemre méltó próbálkozás Svédországból…

Hírek gyűjtése és értékelése középiskolásoknak

A Nyhetsvärderaren névre hallgató projekt kutatói arra kíváncsiak, milyen hírek jelennek meg az iskolások közösségi médiás hírfolyamaiban, milyen típusú anyagok válnak a fiatalok körében népszerűvé a neten, és azok hogyan terjednek.

Ennek érdekében a kutatók létrehoztak egy online eszközt, amely segítségével a 13 és 18 év közötti diákok értékelhetik az egyes hírek megbízhatóságát. A Nyhetsvärderaren tehát egyszerre oktató eszköz (a diákok számára) és nyersanyag (a fiatalokat érő információkat feltérképező kutatók számára). A napokban induló felmérés előzetes eredményeit a szeptember 29-ei európai kutatók éjszakájára ígérik, a teljes tanulmányt pedig 2017 végére, 2018 elejére.

A projekt vezetője, Thomas Nygren egy interjúban arra figyelmeztetett, hogy az újfajta készség oktatása közben nem szabad átesni a ló túlsó oldalára sem, vagyis a “régi” tudásra is változatlanul szükség van. A történelem és a társadalomtudományok oktatása például ma is legalább olyan fontos, mint régen volt, ezek segítségével tudják ugyanis a gyerekek keretbe helyezni az információkat, és megismerni a világ működését.

Hogy a projekt miként néz ki a gyakorlatban, arról képet kaphatunk ennek a tanári segédletnek (pdf) az átfutásával. Egy körülbelül két órát igénybe vevő gyűjtésről van szó, amely során a tanárok csupán abban segédkeznek, hogy a diákok hasonló körülmények között, tudományos kutatásra alkalmas módon gyűjtsék össze és értékeljék a hírfolyamukban felbukkanó tartalmakat. A folyamat során a tanulókat kis csoportokba osztják, és mindegyik csapatnak adnak egy okostelefont, tabletet vagy számítógépet. A csoport tagjai ezen az eszközön megnézik, hogy az általuk legtöbbet használt felületen (legyen az a Facebook, a Twitter, a Snapchat, egy híroldal vagy egy blog) mi a legfrissebb hír, és ezt közösen értékelik.

A kategorizálási folyamat az eszköz tesztverziója szerint valahogy így néz ki:

– meg kell adni a hír linkjét,

– majd azt, hogy miként bukkantunk rá (valamelyik közösségi oldalon, gyakran látogatott szájton, stb),

– értékelni kell a hír forrását (innentől kezdve mindegyik ponthoz van egy kis segédlet; itt például arra hívják fel a figyelmet, hogy nézzünk utána, mások mit írnak az adott oldalról),

– megvizsgálni a hír bizonyítékait (tényeken vagy véleményen alapul-e az anyag, friss-e a forrás vagy sem, stb.)

– megnézni, más oldalak miként számolnak be az adott infóról (vagyis hogy egy kis guglizás után mi derül ki a témáról),

– végül pedig egy skálán értékelni a hír hitelességét, majd az osztályozást szövegesen is megmagyarázni.

Az egyes értékelések ezen a felületen mások számára is hozzáférhetővé tehetők, így a diákok meg tudják nézni a társaik által összegyűjtött híreket és azok elemzését. A tanárok, kutatók, érdeklődők pedig ezerféle csoportosításban – hírforrásokra, osztályokra, témákra, életkorra lebontva – is összehasonlíthatják az eredményeket.

Képregénnyel a legkisebbek felvilágosítására

A Bamse egy népszerű svéd gyermekképregény egy mackóról, aki varázsmézet fogyasztva a világ legerősebb élőlényévé válik, de ez egyáltalán nem teszi őt erőszakossá. Az 1966 óta futó képregény készítői – akik sosem zárkóztak el a komoly kérdések feldolgozásától – most a kamuhírjelenséget építették be friss történeteikbe (korábban volt már szó e lapokban többek között az Asperger-szindrómáról, a rasszizmusról és a függőségről is).

A téma több idei számban is előjön, a The Local által bemutatott részletben például azt láthatjuk, amint Bamse barátai épp arról beszélnek, hogy a mackónak a jövőben nem lesznek szuperképességei a méztől. Az infót a laptop elől felugró nyúl dobja be, amire az okoskodó testtartást felvevő teknős – nagyon valószerűen :) – csak annyit mond: Ellenőrizted a forrást?

A témát a készítők egy tavalyi malmői konferencia által inspirálva, kisiskolások és az infók terjedését vizsgáló kutatók bevonásával dolgozták fel. Tegyük hozzá kedvcsinálónak hazai kiadók részére: a fogás a téma aktualitása miatt marketingeszköznek sem utolsó.

Az oktatás és a kamuhírek kapcsolatát vizsgáló cikksorozat első részét, amely egy amerikai online platformot mutat be, itt olvashatod el.

Fotó: pexels.com