Széchenyi legendás felajánlása az Akadémia alapítására 1825. november 3-án, a pozsonyi országgyűlés alsótáblájának kerületi ülésén hangzott el. Mivel a kerületi ülések nem számítottak hivatalos fórumnak, hivatalos irat nem készült az eseményről. A felajánlásról azonban több szemtanú is hírt adott, és az egyik legrészletesebb beszámoló szerint Széchenyi ezt mondta: „Nekem itt szavam, nincs, az Országnak Nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok, és ha feláll olly intézet, melly’ a magyar nyelvet kifejti, mely azzal segíti honosinknak magyarokká neveltetését, jószágaim’ egy esztendei jövödelmét feláldozom” – olvasható az mta.hu-n megjelent cikkben.

A szándék bejelentése után öt nappal Széchenyi – három alapítótársával közösen – kiállította „kötelező nyilatkozatát”, majd a jogászok megszerkesztették a négy nagy adakozó alapítólevelét, amelyet 1826. március 19-én írtak alá. Ebből az mta.hu-n olvasható cikk szerint egyértelműen kiderül: Széchenyi milyen összegre és fizetési módra gondolt felajánlásakor. Fónagy szerint nem azt ígérte, hogy készpénzben letesz 60 ezer forintot, hanem vállalta – majdani örököseit is kötelezve –, hogy ennek az összegnek mint alapítványi tőkének a kamatait évente be fogja fizetni a Tudós Társaság pénztárába.

Széchenyi kötelezettségvállalásának módjában a cikk szerint semmi szokatlan nem volt. A korszak szinte minden jelentősebb alapítványa így jött létre: a felajánlók a felajánlott összeg évi kamatainak fizetésére kötelezték magukat. Az eljárás magyarázatát Fónagy szerint a korabeli hazai pénzviszonyokban kell keresnünk: egyrészt még a legnagyobb birtokosoknak sem voltak jelentős pénztartalékai, másrészt bankok híján nem lehetett egyszerűen kihelyezni a tőkéket és megtakarításokat. Utóbbi miatt az Akadémiának tehát nem is állt érdekében, hogy készpénzben kapja meg az alapítványi tőkét – emeli ki Fónagy.

A nagyobb adakozók Széchenyihez hasonlóan általában tőkét ajánlottak fel, és annak kamatait fizették, a kisebb összeggel hozzájárulók készpénzt fizettek be – olvasható a cikkben, amelyből az is kiderül: Széchenyi vállalását 1848-ig maga, cselekvőképtelen döblingi éveiben, illetve halála után családja teljesítette.

Végül az alapító elsőszülöttje, Széchenyi Béla gróf 1894-ben úgy döntött, hogy közel 70 év után a birtokot és a majdani örökösöket mentesíti a további éves fizetési kötelezettség alól, és – bankhitelből – egy összegben leteszi az apja által felajánlott tőkét. Az egyösszegű tőkelefizetés ekkor már nem jelentett gondot az Akadémiának, a század végén ugyanis már nagybankok sora kínált forrás-elhelyezési lehetőséget, így a pénzt egyszerűen és biztonságosan tudta tovább kamatoztatni.

A teljes cikket elolvashatjátok az mta.hu-n.

Illusztráció: részlet Holló Barnabás alapítást ábrázoló domborművéből / Fotó: Hámori Péter