A kamuhírek nem számítanak új jelenségnek, csak mostanában erősebb az érdeklődés irántuk – meséli a Wirednek Peter Adams, a News Literacy Project nonprofit szervezet egyik vezetője. Az apropó, amiért az újságíró megkereste őt, a Checkology nevű, kamuhírek felismerését iskolásoknak oktató online platform, amelyet a cikk írásakor körülbelül 6300 tanár használt 947 ezer diák felvilágosításához.

A Checkology nemcsak a politikai propagandaanyagok, a véleménycikkek és a kamuhírek elválasztását segíti a valós hírektől, hanem például a márkázott tartalmak és a hírek közötti különbségtételt is, valamint megismerteti a diákokkal a források kezelését, az újságírói etikát és az átláthatóságot.

What is the checkology® virtual classroom?

It’s never too late to plan for the school year. Add the checkology® virtual classroom to your lessons today. Vist checkology.org to learn more.

A Wired cikke nem utolsósorban egy generációs jellemzőre is felhívja a figyelmet. Eszerint az újságíró egykori iskolájának meginterjúvolt tizenévesei például nem használnak se Twittert, se Facebookot, online közösségi életüket az Instagramon és a Snapchaten élik. Ezeken a felületen nem érik el őket annyira azok a hagyományos formátumú kamuhírek, amelyek ellen más közösségi oldalak épp felveszik a harcot. Ez azonban nem jelenti, hogy védve lennének a dezinformációs kísérletek ellen. Anélkül ugyanis, hogy szembesülnének vele, az általuk megnézett és megosztott mémek és videók ugyanúgy a világunkról adnak képet, és nem minden esetben valódit – mutat rá Peter Adams. Oktatásra tehát mindenképp szükség van.

A Checkology felépítése és működése

Mivel a Wired cikkéből magáról a rendszerről nem sok minden derül ki, regisztráltam a Checkologyra, és körbenéztem. Bejelentkezés után egy modulválasztós felületet találtam példasorokkal.

Az első blokkban a diákok – tapasztalt médiamunkások vezetésével – megtanulják csoportosítani az információkat: a híreket megkülönböztetni a véleménytől, a szórakoztató tartalmaktól, a reklámtól, a propagandától és a nyers információtól.

A modul egyik tesztjében tévés bejátszásokat láthatunk, és – az NBC munkatársának közbeszúrt videóiból okulva – arra kell válaszolnunk, milyen információtípusról van szó, és azzal mi lehetett a készítők szándéka. A feladatok között kifejtős kérdés is van, az egyik például arra kérdez rá: megvezettek-e már minket úgy valamilyen információval, hogy erre csak utólag jöttünk rá.

A szakasz második tesztsorában a Chicago Sun-Times újságírója azt mutatja be, hogyan választanak a feldolgozandó témák között az újságírók nap mint nap. A diákoknak párban mutatnak eseményeket, amelyekről dönteniük kell, melyiknek nagyobb a hírértéke, majd a választás után a profi is elmondja a maga választását. Van egy tesztsor a szerkesztői gyakorlatra is, vagyis hogy a lapoknál mi alapján választják ki a nap vezérsztoriját.

A következő modulban az első alkotmánymódosítás által biztosított szabadságjogokkal ismerkedhetnek meg a diákok, majd történelmi ügyek értelmezésén keresztül mélyülhetnek el a témában. Van egy diasor a sajtó- és szólásszabadság nagy jelentőségű eseményeiről is, és arról is, mit tehet az egyszerű állampolgár e jogok biztosítása érdekében.

A hírek közötti eligazodást segítő modulban felváltva követik egymást a hoaxkvíz jellegű feleletválasztós kérdések (amelyeknél előbb azt kell eldönteni, kamu vagy valódi-e egy hír, majd arra tippelni, az adott hír népszerűségéhez milyen érzelmek járulhattak hozzá), valamint a Washington Post újságírójának edukációs videói.

Van egy diasor a hírek személyre szabását lehetővé tevő algoritmusok működéséről is, ahol a fő cél a perszonalizáció kedvező és káros hatásainak bemutatása. És egy olyan feladat is, amely a márkázott tartalmak befolyásolási kísérleteire hívja fel a figyelmet: az itt látható kisvideókról, cikkekről, képekről azt kell megállapítani, hirdetések-e vagy valós hírek.

Az utolsó modulban azt tanulhatják meg a diákok, hogyan gyűjtsenek információt a minőségi tájékoztatáshoz. Az interaktív feladatban egy közúti balesethez kell “kiszállni”, és különféle források alapján eldönteni, mi kerüljön bele a tudósításba. Gyakorolhatják a diákok azt is, milyen egy tényszerű és korrekt gyorsbeszámoló (például az a 140 karakter, amit sebtében kitolnak a Twitterre), és hogy kikhez fordulhatnak további – és legfőképp hiteles – információkért.

Angol tanárok mindenképp nézzék meg a rendszert, hátha használni is tudják diákjaikkal, mert az anyag nyelvoktatáshoz is kiváló. De talán más tanároknak is érdemes elgondolkodni rajta, milyen tárgyakba lehetne még beépíteni egy efféle oktatást – igazából még angoltudás vagy számítógép sem kell a Checkologyn látható kérdéssorokhoz hasonló feladatok készítéséhez.

Tanárok! Nem mondom, hogy megcsinálom helyettetek vagy elmegyek megtartani egy ilyen órát, de igény esetén szívesen válaszolok az anyag összeállítása közben felmerülő kérdésekre, ránézek félkész vagy kész tesztsorokra, tananyagtervekre. Írjatok, ha úgy gondoljátok, segíteni tudok.