A cikk szerint az orosz propaganda úgy akarja befolyásolni a nyugati közvéleményt, hogy az közben észre se vegye: a Kreml érdekei szerint cselekszik, választ, dönt. A módszer fő jellemzői: gyors, sok az ismétlés, egyszerre több csatornán, hatalmas mennyiségben érkezik az információ, és tele van alaptalan infóval.

Az elemzés szerint azért van szükség a sok csatornára, mert ha az emberek mindenhonnan ugyanazt hallják, azt egy idő után bizonyíték nélkül is adottságnak veszik. Másrészt a sok csatornának köszönhetően mindenki megtalálja a neki szimpatikus üzenetet – jobban hisz ugyanis az ember annak a sajtóterméknek, amelynek a stílusával azonosulni tud.

A lapok és tévék munkáját internetes trollok is segítik: rajtuk keresztül tapasztalhatják meg az emberek, hogy a propaganda által bemutatott nézőponttal sokan egyetértenek. A fizetett kommentelők emellett a propaganda számára kedvezőtlen forrásokat is hiteltelenítik – kigúnyolják és lehurrogják őket.

Mi a megoldás a propaganda cáfolására?

A RAND szerint a hagyományos médiának nincs könnyű dolga, ugyanis sokkal lassabb az irányított propagandánál – éppen azért, mert információit ellenőrzi. Ráadásul – legalábbis ha nem akarja feladni elveit – nem vághat vissza hasonló módszerekkel.

Az állítások megcáfolása az egyik út, de ez nemcsak munkaigényes és sziszifuszi harc, hanem pszichológiai kutatások szerint ellentétes hatást is kiválthat (persze bizonyos esetekben a kiigazítás nem kerülhető ki).

A RAND szerint a konkrét hazugságok nagy erőkkel történő leleplezése helyett érdemesebb inkább a propagandát közlő források általános hiteltelenítésére törekedni, vagyis előre felkészíteni az embereket arra, hogy az adott csatornák infóiban ne bízzanak.

Egy harmadik módszer lehet rámutatni, hogy hazugságaival a propaganda milyen célokat szeretne elérni. Ha ez megtörtént, állításaikkal nem vitatkozni kell, hanem megmutatni a világot egy másik nézőpontból, például hatékony történetek révén.