Mintha a történelem ismételné önmagát. Ráadásul, ahogyan egykor a nyilasok és a kommunisták bázisa, úgy most a baloldal és a Jobbik potenciális tábora is jelentős részben lefedi egymást” – fejtette ki véleményét a minap Kövér László házelnök.

Az állítólagos nyilas-kommunista szavazói átfedés már 1945-ben komoly vita tárgya volt: az akkori kisgazdák szerint a kommunisták kaptak sok nyilas szavazatot, míg a kommunisták szerint az éppen hogy az FKGP szerzett abszolút többséget a reakciósok és a nyilasok támogatásával.

A történelmi tévhitek kiigazításával foglalkozó Tényleg.comon korábban Ignácz Károly választáskutató történész foglalkozott a kérdéssel. Cikkében Ignácz leírja: a nyilas és a kommunista társadalmi bázis azonosságát átfogóan nem lehet igazolni, de még az azt állítólag alátámasztó, kiragadott példák egy része sem stimmel.

Az egyik sokat emlegetett állítólagos azonosság szerint például a szélsőjobboldal és a kommunisták is kiemelkedően szerepeltek az akkori Budapest körüli, munkások lakta övezetben. Ez azonban Ignácz szerint nem stimmel: míg a kommunistáknak tényleg ez a Pest környéki vörös övezet volt a bázisa, addig a szélsőjobboldal ugyanitt „csak” átlag körüli, vagy az alatti eredményeket ért el, és igazából Pest megye más területein – többek között a Buda környéki településeken és a Pilishegyvidéki választókerületben – szerepelt jól.

Ignácz szerint bár bizonyos hasonlóságokat találhatunk a két szavazóbázis között, de ilyenek szerinte az 1939-es szélsőjobboldal és minden nagyobb 1945-ös párt között vannak. A mai történeti szakirodalom szerint a szélsőjobboldal társadalmi bázisa igen vegyes volt, minden réteg szerepelt benne. Ignácz már csak ezért is valószínűnek véli, hogy a volt nyilas szavazók megoszlottak az 1945-ös pártok között. Számuk azonban ez időben már nem volt jelentős az összes választójogosulthoz képest.

A címlapkép illusztráció, a fortepan.hu adatbázisa szerint 1949-ből származik.