Egy Kádár-rezsimben népszerű mítosz szerint az 1956-os felkelést a csőcselék robbantotta ki, persze ezzel – mint arra történészek később rámutattak – csak azt akarták eltussolni, hogy a „munkásosztály államában” igen sok munkás is részt vett a rendszer elleni küzdelemben. Egy most publikált tanulmány szerzői – Eörsi László és Szegő Iván Miklós, az OSZK–1956-os Intézet kutatói – számszerűen is utánanéztek a kérdésnek, első körben az Eörsi által összesített felkelői adatbázisból a pesti parancsnokokat és legbefolyásosabb tanácsadóikat (helyetteseiket) megvizsgálva.

A Magyarok 1945-ben című tanulmánykötetben – és az ünnep előtt rövidítve a hvg.hu-n is – megjelent írásból kiderül: a vizsgált vezetők döntő része nem volt a „csőcselék” tagja. Nem voltak képzetlenek, a Horthy-korban pedig családjuk eleve magas presztízsű volt, és ha „nem jön közbe” a szovjet típusú rendszer kiépítése 1945 és 1948 között, akkor e magas pozíciót alighanem megőrizték volna. Egy másik részük viszont önálló foglalkozást űző családból származott: elsősorban ennek az önállóságnak elvesztése, a családi vállalkozás ellehetetlenítése okozott számukra sokkot.

A tanulmány szerint a parancsnokok jelentős része munkásszármazású (33 százalék), 63 százalékuk pedig 1945 és 1956 között munkásként is dolgozott. Kétharmaduk tehát valamiképpen a munkássághoz, a (hazug) rendszer szempontjából az „uralkodóosztályhoz” kötődött. Tehát a rendszer elleni fegyveres harc vezetői jórészt az „uralkodó munkásosztály” képviselői voltak – mutatnak rá a történészek. A felkelőparancsnokok szüleit elemezve ráadásul nemcsak a munkások aránya volt nagyobb a Horthy-kori átlagnál, hanem az értelmiségieké, a vezetőké, illetve az egyéb szellemi foglalkozású, irányító-középvezetőké is (27 százalék).

A lumpenezős kádári propaganda egyetlen alapja talán az volt, hogy a parancsnokok közül többeket valóban elítéltek korábban köztörvényes ügyekben. A vádak megalapozottságát azonban ma már nemigen tudjuk ellenőrizni (a bíróságok többször olyan vádak alapján hoztak elmarasztaló ítéleteket, amelyek jogállamban nem számítanak bűncselekménynek), más esetekben pedig szembetűnő a rendkívül szigorú büntetés.

A tanulmány részletesebb összefoglalóját a hvg.hu-n olvashatjátok el.

További 56-os legendák és tévhitek

A Köztársaság téri kazamaták és az emberhúsdaráló legendája, titokzatos jelek ajtókon, stb…

Fotó: fortepan.hu