Az idézetek eredete után kutató blog szerzője a mondás időben első nyomára Peter De Vries egy 1964-es regényében bukkant (ami, ugye, Hemingway 1961-es halála után három évvel jelent meg), méghozzá ebben a formában:

“Sometimes I write drunk and revise sober,” he had said, “and sometimes I write sober and revise drunk.

Hasonló praktikákat az alkohol írói elmére gyakorolt hatásáról persze mások és korábban is leírtak, de a QI blog sejtése szerint a címben szereplő rövid és tömör forma De Vries művéből terjedt el, amit aztán idővel néhány ismertebb szerzőhöz kapcsoltak – az italt köztudomásúlag nem megvető Hemingwayen kívül Joyce-hoz és Fitzgeraldhoz is. A hemingwayes verziót mások mellett egyébként már a neves Guardian is népszerűsítette egy 2013-as cikkben.

És hogy mit gondolt Hemingway az alkohol és a kreativitás kapcsolatáról? A QI blog erre is talált nyomokat a szerző Vándorünnep című visszaemlékezésében, ahol egy Gertrude Steinnel való vitájában – abban, amelyben a híres “elveszett nemzedék” kifejezés is felbukkan – Hemingway az alkoholt az ékesszólás inspirátoraként jellemezte.

Akit a mondat további megjelenései is érdekelnek, mélyedjen el a QI cikkében.