Pedig elég sokat lehúztam ebben a hetvenes évek közepén épült, Duna-parti családi házban, de mentségemre legyen mondva, hogy szüleim közben többször is átépítették, bővítgették, újítgatták.
Amikor anyámat kérdeztem erről a szobáról, azt felelte, nem érti, miért nem láttam addig, és érdekes, hogy csak most vettem észre, amikor már nem a miénk.
Nem a miénk? Miért, kié, kérdeztem vissza. Itt anyám mondott egy nevet, aminek nem nagyon örültem. Ez a mi házunk, miért kellett ide bárkit is beengedni, értetlenkedtem, és fejcsóválva mentem ki az udvar végéig, hogy rálátásom legyen az egész házra.
Fel nem foghattam, hogy ott, ahol a Google Maps mutatja, miként lehet bármi is. De néhány perc múlva meglett előbb az ablak, majd a kis terasz is, kábé egymagasságban, de takarásban a nagyobb erkélytől, amit jól ismertem.
De hol a szoba bejárata? Hogyan közelítik meg új lakói, forgolódtam. Aztán észrevettem a szomszéd ház terasza alóli, korábban pinceajtónak hitt nyíláson kijönni az említett családot. Tehát egy járat (alagút?) vezet a szomszéd telke alól a házunkba, konstatáltam. Még ez is.
Miért nem vettem észre ezt eddig, amikor kéthetente most is lenézünk családlátogatásra? Miként hagyhatott cserben a memóriám, talán még annál is jobban, mint mikor azt hittem, láttam egy sosem játszott meccset, amelynek emlékeit én raktam össze más mérkőzésekből.
Aztán egy kis forgolódás után a megoldás is meglett.
És most egy nagyon-nagyon ócska filmes klisé jön, amiért előre is elnézést kérek, de aztán azt is megmagyarázom, miért kellett mégis megörökítenem.
Szóval azért nem emlékeztem erre a szobára, mert az egész fenti történetet csak álmodtam. Méghozzá ma hajnalban. És ennek a körülménynek a korábbi felismerésében az sem segített, hogy álmomban szüleim közül csak anyám élt, aki tavaly januárban meghalt, és jó egészségben lévő apám nem volt benne sehol.
Ez a csere pedig, ami álmomban fel sem tűnt, felébredve kicsit leizzasztott – anyám és apám miatt egyaránt. Kimentem a fürdőbe, ittam egy kis vizet, majd bementem a gyerekhez, és lehúztam az ágytámláról. Mostanában nagyon szeret ott tanyázni, csak forgolódva beveri a fejét, és esetenként felébreszti magát vele.
Aztán megpróbáltam visszaaludni, de mivel tudtam, hogy ez úgysem jön össze, amíg le nem írom a történetet, fogtam a gépem, és kibotladoztam a nappaliba. Hát így és ezért született ez az írás. És mivel egy kicsit az UL-nyomozások szelleme is megelevenedett benne, gondoltam, megosztom veletek is.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Sok történet nyugszik az emberben amit nem biztos, hogy elmond leír, mert tudja értetlenül néznének rá.
Néha én is leírom miután megtörtént.
Másnap, harmadnap mosolygok, ahogy rájövök az egyszerű magyarázatára.
ez a rejtett szoba/helyiség/kert/veranda dolog nálam is rendszeresen előjön álmomban, és igen, mindig egy olyan hely kapcsán, ahol sokat éltem. és mindig nagyon izgalmas. annyira jó lenne tudni, hogy van-e ennek valami értelme.
Nálam is! :) Az én álmaimban az alig 50 nm-es panellakásomnak vannak titkos plusz helyiségei, általában valami retro csempés titkos medence, vagy a lakásból vezet egy titkos folyosó egy óriási fürdőbe. :)
Én egy filmrészlettel vagyok így. Tisztán és világosan emlékszem rá még most is, de hiába kerestem évekig(!) magát a filmet, nyoma sincs, senkinek sem ismerős. Ma már 99,99%-ig biztos vagyok abban, hogy csak álmodtam, ezt alátámasztja az is, hogy a filmből semmi másra nem emlékszem, csak erre a 2 percre.
Vannak, akik úgy hiszik, vannak párhuzamos univerzumok. Mint a Sliders sorozatban. Egy nagy lélek (entitás) számtalan kivetülései közül vagy az egyik, és a másiknak lehet, hogy olyan a háza és nincs a családdal az apja stb. Talán ilyenkor megérez az ember egy másik valóságot…
Nekem is van olyan filmrészlet, amit talán álmodtam, de csak egy rövid jelenet, és kis koromból rémlik…
Viszont volt egy létező film, amit az apukám nézett 2000 körül (a Balatonon voltunk), és nem tudtam aludni a zajtól. Pár éve véletlenül megtaláltam a leírását a neten, dátummal, de a címét sehol se találom. Arról szólt az egész, hogy egy autó egyre gyorsabban száguld, nem lehet megállítani, és helikopterrel szedik ki a benne ülő családot. Nem véletlen, hogy semmit se lehet találni róla…