A szerző Knézy Jenő olimpiás közvetítéséhez keresett hasonlatot, és egy saját, hatvanas évekbeli történetet adott elő (az egyszerűség kedvéért íme a részlet):

1961-ben szüleimet sikerült végre rávennem, hogy vegyék meg nekem a Real Madridot. (…) A trafikos régi ismerősként fogadott, törzsvásárlónak számítottam. Azt megelőzően már vagy tízszer megnéztem a Realt, kézbe fogtam és csodálattal bámultam a ‘fiúkat’ szimbolizáló gombokat. Ezúttal azonban nem egyszerű érdeklődőként vettem részt a kiskereskedelmi folyamatban, hanem végfelhasználóként, azaz vevőként.

Nem ragoznám tovább a Real Madrid megvásárlását: hamar túlestünk az üzleten. Mindegyik játékost ismertem természetesen, az újságok jóvoltából kívülről fújtam a csapat összeállítását. Egyedül a Marsall nevű gombot nem tudtam hová tenni. Illetve tudtam, merthogy a többinek mind meg volt a helyük: az isteni Di Stefano volt a középcsatár, a balszélen egy Gento nevű fiatalember száguldozott, kizárásos alapon közéjük kellett elhelyeznem a titokzatos Marsall nevű játékost. Akinek, ráadásul, még a fotója is ismerősnek tűnt. A szüleim ugyanis, bár nem verték nagydobra, néhány 1956 előtti magyar sportújságot megőriztek – ott láthattam régebben a Marsall nevű balösszekötőt.

Kérdeztem a trafikost, hogy kerül ide ez a futballista, ám ő diszkréten odasúgta: most mások is vannak a boltban, majd ha a többi vevő elment, elmondja. És valóban, amikor az ismeretlen vásárlók becsukták maguk mögött az ajtót, s végre egyedül maradtunk, beszédesebbnek bizonyult. Közölte velem, hogy a Marsall nevű játékos valójában Puskás Ferenc, aki a Real Madrid egyik legnagyobb sztárja. De, tette hozzá, miután disszidált, s hivatalosan hazaárulónak tekintik, Magyarországon nem létezik – a nevét nem szabad sem leírni, sem kimondani. Meg is kért, ne mondjam el senkinek, hogy a csapatomban Marsall néven Puskás játszik. Majd valamivel engedékenyebben hozzátette: ha mégis eldicsekednék vele a barátaimnak, azt semmiképpen se áruljam el, hogy tőle tudom.

Ennyi a sztori, ami – mivel magam is ismerem Puskás disszidálás utáni megtagadásának történetét – egyáltalán nem lenne meglepő, de olvasói kérésre azért utánanéztem egy kicsit. Találtam is egy Gombfocihungarikum nevű blogot, amelynek szerzője bevallása szerint régi gombfocicsapatokat szerkeszt újra digitális manipulációval. Vagyis az oldalon látható képek és összeállítások nem mind eredetiek, van viszont egy EREDETI, “GYÁRI” KÉPEK szekció is a szájton, amelyet a szerkesztő így mutat be:

“Az itt található képek, gombfociba való kivágók, eredetiek. Eredetiek abból a szempontból, hogy valamikor ezekkel a képekkel adtak ki gombfoci csapatokat, ezek a képek voltak ‘gyárilag’ beleszerelve.”

Ezek között a nyomtatványok között van néhány Real Madrid is a korból: egy 1959-es, amelyben Puskás is benne van (igaz, tizenkettedikként, és szemmel láthatólag egyfajta karanténban, hozzátoldva a képhez), ráadásul ugyanez a kép megvan Puskás nélkül is, és egy 1957-es, amelyen Puskás szintén jelen van.

De ami még ennél is érdekesebb: mindhárom csapatban ott figyel egy Marsal nevű játékos, aki ugyan nem két l-lel írja a nevét, mint a fenti anekdotában, de létező Real-játékos. Ramon Marsal a Wikipédia szerint az ötvenes évek második felében 59 meccset játszott a Real Madridban, és ezalatt 27 gólt lőtt. 1961-ben pedig talán azért lehetett a neve ismeretlen egy focirajongó magyar kisgyermek előtt, mert egy 1958-as, Celta Vigo elleni meccsen olyan súlyos sérülést szerzett, hogy utána már nem talált vissza formájához.

Ettől függetlenül neve megjelenik későbbi magyar gombfocikon is, aminek az oka talán az lehet, amiről a Gombfocihungarikum így ír:

“… a képek a kapható gombfocikban általában elavultak voltak.. ezért a srácokkal azt a módszert vezettük be, hogy megvettük minden héten a Képes Sportot és havonta a Labdarúgás című lapokat.. és izgalommal lapoztuk át azokat, hogy találunk-e benne csapatképeket.. melyeket körülrajzoltunk, kivágtunk és a fej alá odaragasztottuk a nevet.. és ezt tettük a gombfociba..”

Találtam egy történetet a hatvanas évek eleji Real gombfoci csapatról a Neroblanco blogon is, amelynek szerzője így emlékszik:

“Annyi biztos, hogy a Pasaréti út és a Gábor Áron utca sarkán volt egy trafik, ahol egy idős néni árusította a gombfocikat. (…) Mindig vettem új csapatokat, van pár száz ‘játékosom’ még mindig. A Real az egyik legrégebbi, Rapidom volt még ugyanilyen. (…) Róluk van szó: Alonso, Marquitos, Santamaría, Lesmes, Muńoz, Zárraga, Kopa, Marsal, Di Stéfano, Rial, Gento. Egyetlen nemzetközi meccsen álltak fel így, a Vasas elleni BEK-elődöntő visszavágóján, 1958-ban, a Népstadionban. A Vasas nyert 2-0-ra, de hiába, mert az első mérkőzést a Real nyerte 4-0-ra. Tehát egy budapesti csapatképből vágták ki a fotóikat. Eltiltása miatt ekkor még nem játszhatott a Realban Puskás Ferenc, ezért nem lehetett benne a csapatomban. De ő is megvan nekem, csak ‘külön’ – ugyanabban a trafikban lehetett kapni ezt az egyetlen gombot, csapaton kívül, a szokásosnál valamivel drágábban. Remek gomb, különösen passzolásra és lapos lövésekre kiváló.”

A bejegyzésben illusztráció is van a megmaradt játékosokról, akik között ott van a “titokzatos” Marsal és a külön vásárolt Puskás is.

Szóval a kiskapukat látva nyitva hagyom mindkét variációt: mivel nincs a kezemben a Népszabadság szerzőjének gombfoci csapata, nem tudom cáfolni állítását, hogy volt/van neki egy olyan összeállítása, amelyen Puskás arca mellett a Marsall név szerepel. Mindenesetre írtam neki egy levelet, amelyben megkérdeztem, biztos-e a memóriájában, és megvan-e még esetleg a kérdéses gombfocicsapat – ha válaszol, frissítem a bejegyzést.

De az is benne van a pakliban, hogy ennyi idő távlatából talán csak a memóriája játszik vele – ahogy hasonló velem is megtörtént -, és a “titokzatos” Marsall valójában a kevésbé titokzatos Ramon Marsal volt.

Emlékezetem egyik főbűne | Urban Legends

Az emlékezet hét bűne című könyv kapcsán már itt is szó esett az emlékek torzulásáról, most egy személyes példán illusztrálom, hogyan alakíthatja át legalapabb emlékeinket is néhány Google-keresés. Kedvenc klubcsapatomnak, a Crvena zvezdának az 1988-89-es idénytől szurkolok rendszeresen, az az évi, Milan elleni BEK-meccstől kezdve.

Fotó: fortepan.hu