Vizsgálatuk során az MTA Ökológiai Kutatóközpont tihanyi Limnológiai Intézetének munkatársai azt nézték meg, milyen élettani hatást gyakorolnak a fogamzásgátló gyógyszerek maradványai a vízi ökoszisztémákban. A kutatás első szakaszában meghatározták a Balaton és a Zala vízgyűjtő területén a fogamzásgátló gyógyszermaradványok mennyiségi viszonyait.

A kutatási témát azért vetették fel a kutatók, mert például a szteroid fogamzásgátló hormonmolekulákat nagyobb részt nem szűri ki a szennyvízből a ma a szennyvíztisztító telepeken alkalmazott háromlépcsős tisztítási technológia. Az eljárás hatékonysága 10-30 százalékos, vagyis ezek a biológiailag aktív hormonok és bomlástermékeik 90-70 százalékban az élővizekbe jutnak a tisztított szennyvízzel.

A Limnológiai Intézet kutatói által vizsgált hatóanyagok a következők voltak: a progesztogén (progeszteron, levonorgestrel, drospirenon), és az ösztrogén (ß-ösztrodiol, etinil-ösztradiol). A mért koncentrációk a progesztogének esetében 1–10, míg az ösztrogének esetében a 0,1–1 nanogramm/liter tartományban mozogtak. Ez azt jelenti, hogy a kimutatott koncentrációk nem magasabbak a nemzetközi átlagnál.

Az intézet fontosnak tartja kiemelni, hogy – korábbi sajtóhírekkel (vagy legalábbis azok címeivel) ellentétben  – mindezt a Balaton és a Zala vízgyűjtőjén mérték. Vagyis ezek a fogamzásgátló hormonok a Balatonba is bejuthatnak, de egyelőre magában a tóban a jelenlegi kimutatási határérték alatt vannak a koncentrációk.

Fotó: Flickr.com / Till Westermayer