“Az emberek általában nagyon rosszak a valószínűségek megértésében” – mutat rá David Spiegelhalter. A Cambridge egyetem professzora a Quartznak adott interjúban arról beszél, hogy munkájával nem az emberek viselkedését akarja megváltoztatni, csupán azt szeretné, ha mindenki tisztában lenne a valós kockázatokkal.

“Én ma rákkeltő bacont reggeliztem, amit nemrégiben ugyanabba a kategóriába soroltak, mint a cigit – mégis vidáman befaltam. De azzal is tisztában vagyok, hogyha minden nap jelentős mennyiségű bacont fogyasztanék el, megnőne az esélye annak, hogy gyomorrákot kapjak és abban hunyjak el” – hoz egy példát a kockázatok értelmezésére Spiegelhalter, aki szerint ha megértjük a statisztika működését, kevésbé leszünk nyitottak a manipulációra.

Csak emlékeztetésképp: tavaly októberben az Egészségügyi Világszervezet a pácolt és feldolgozott húsokat ugyanabba a kategóriába sorolta, mint az alkoholt és a dohányt. A jelentés világszerte nagy vihart kavart, pedig a WHO csak annyit mondott, hogy – a cigihez hasonlóan – az említett húsok rendszeres fogyasztása és a rák kialakulásának kockázata között szilárd bizonyíték van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ugyanolyan veszélyesek lennének az emberi szervezetre, mint a kategória többi eleme.

Vannak helyzetek, amikor nem árt az óvatosság

A professzor a maga részéről azt a kommunikációs módot pártolja, amely az információ befogadóit felnőttként kezeli, és hagyja, hogy a rendelkezésre álló infók alapján mindenki maga hozza meg döntéseit. (Valami hasonlót képvisel egyébként az Urbanlegends.hu is.)

Korrekt példának tartja Spiegelhalter a brit egészségügyi hatóságoknak azt a figyelmeztetését, amely során arra hívták fel a figyelmet: nem tudják, hogy a terhesség alatti moderált alkoholfogyasztás milyen hatással van a babára, ezért elővigyázatosságból inkább jobb nem inni terhesség alatt (Tehát nem arról van szó, amit több sajtótermék is harsogott, hogy már egy pohár bor elfogyasztása is károsítja a babát, hanem arról, hogyha valaki minimalizálni akarja születendő gyermeke megbetegedésének kockázatát, inkább ne igyon a terhesség alatt).

“Ez az a dolog, amit tudunk, és ez az, amit nem. Nem ismerjük a kockázatokat, de mindent megteszünk a feltárásuk érdekében. Addig is mindenki legyen elővigyázatos, az aggódók pedig önmaguk megnyugtatására ezt vagy azt vagy amazt tehetik. Aztán majd ha kiderítettük a részleteket, jövünk az új ajánlásokkal” – mutatja be Spiegelhalter azt az adaptív és flexibilis stratégiát, amellyel az új veszélyforrásokat kezelni érdemes.

A megtett intézkedések utólag néha túlzónak tűnhetnek (mint azt például tapasztalhattuk a sertésinfluenza kirobbanásakor), de a maguk idejében nem feltétlenül alaptalanok. Fontos ugyanakkor azt is kommunikálni, hogy a hiányos ismeretek alapján kiadott kockázati figyelmeztetés csak időleges, és amint a tudomány több bizonyítékot gyűjt össze az adott kérdésben, a jelentéseket frissíteni fogják.

Fotó: pexels.com