Média

2016. június 07. kedd | Szerző: marinov

0

A szupermítoszok és a férfi, aki a levadászott legendákra lő

Ha minden korábbinál mélyebbre ásunk egy témában, még az is elképzelhető, hogy épp az ellenkezőjét találjuk annak, amit korábban az adott kérdésről gondoltunk. A metaszkeptikus Mike Sutton munkássága.


A spenót vastartalmának csavarokban gazdag legendájáról már itt is szó esett. Eszerint annak a félreértésnek a története, hogy a növény rengeteg vasat tartalmaz, azzal kezdődött, hogy a Popeye képregény szerzője e “tényt” beleírta munkájába, hogy így népszerűsítse a növényt az amerikai gyerekeknek.

Később aztán elterjedt: az egészből semmi nem igaz, és a kiugró vastartalom csupán tévhit. A spenót ugyan valóban a magas vastartalmú növények között van, de ez az érték nem kiugró. A félreértést állítólag az okozta, hogy egy 19. századi német tudós vizsgálatai során véletlenül rossz helyre rakott egy tizedesvesszőt.

De a történet itt sem ért véget. Ahogy azt a Száz kémiai mítosz című könyvből megtudtam: ez a magyarázatkísérlet is csak kitaláció – ugyanolyan legenda, mint az, hogy a spenót kiugróan sok vasat tartalmaz. Egy kriminológiai szakértő ugyanis utánajárt a tizedesvesszős történetnek, és semmilyen eredeti nyomot nem talált – a legenda szerinte először csupán az 1970-es években tűnt fel.

A metaszkeptikus

A fent említett kriminológiai szakértő Mike Sutton volt, akinek a közelmúltban a fivethirtyeight.com egy teljes cikket szentelt – az 56 éves férfinál mélyebbre még senki nem ásott a spenótos történetben.

Munkája során Sutton átnyálazott többek között minden vonatkozó képregényt, aminek köszönhetően kiderítette: a spenót először 1931-ben tűnt fel a Popeye-történetfolyamban, és a jelenségre egy 1932 nyári lapszámban kapott az olvasó először magyarázatot. Eszerint a részeges tengerész azért evett állandóan spenótot, mert az tele volt A-vitaminnal (tehát nem vassal), ami szupererővel ruházta fel. Kiderült az is, hogy a spenótfogyasztás – a legendával ellentétben – már azelőtt felfutott az Egyesült Államokban, hogy a növény megjelent volna a Popeye-történetekben.

Ami pedig a tizedesvesszős tévesztés sztoriját illeti: valóban volt egy német tudós, aki rosszul állapította meg a spenót vastartalmát, de ennek oka nem a tizedesvesszőkben keresendő, hanem a kezdetleges vizsgálati módszerekben. Az előző évszázad harmincas éveiben a tudósok már tisztában voltak a spenót tényleges vastartalmával.

Sutton kutatásai szerint a tizedesvesszős történet ősforrása Arnold Bender 1972-es írása volt, amelyet a nyolcvanas évek elején a British Medical Journal (BMJ) egy szerzője is felhasznált cikkében. Azóta egy norvég antropológus 2014-ben azt is végigvezette, hogyan vezette meg akadémikusok egész sorát egyetlen BMJ-cikk, a szerzők lustaságának köszönhetően.

Felfedezésének Sutton nevet is adott: értelmezésében a szupermítosz olyan kitalált történeteket jelöl, amelyek rangos kutatók munkásságába beépülve népszerűsítik a szkeptikus gondolkodást.

Van máááásik!

Miután a spenóttal végzett, Sutton a szkeptikusok egy meghatározó ikonjának, Charles Darwinnak a nyomába eredt. Egyéves megfeszített kutatása egy 600 oldalas könyvben, a Nullius in Verba: Darwin’s Greatest Secret című műben csúcsosodott ki. Ebben a szerző azt állítja: a természetes szelekció elmélete valójában nem Darwin, és még csak nem is Alfred Russel Wallace találmánya, hanem egy Patrick Matthew nevű skót erdőgazdálkodó érdeme.

Hogy ez esetben mi lenne a szupermítosz? Sutton szerint az az állítás, miszerint Matthew tanai mit sem értek volna, ha egy géniusz – esetünkben Darwin – nem látja meg az erdőgazdálkodó állításai mögött a nagy képet. Sutton azt állítja: bár Darwin a maga idejében tagadta, hogy ismerte volna Matthew munkáját, kutatásai során olyan bizonyítékokat talált, amelyek ennek ellenkezőjét igazolják. Szerinte Matthew tanainak igenis megvolt a visszhangja a kortársak körében: könyvét hét naturalista is hivatkozta, köztük Darwin belső köréhez tartozó kutatók is. Emellett a két mű összehasonlítása során Sutton olyan matthew-i fordulatokat talált Darwin könyvében, amelyek szintén alátámasztják azt az állítást, miszerint a neves természettudós igenis ismerte Matthew munkáját.

Suttonnak ez a kutatása azonban nem aratott akkora átütő sikert, mint a spenótos nyomozás. Sőt. Bár folyamatosan próbálja vitára hívni a darwinizmus képviselőit, a kutatók egy része szerint Sutton bizonyítékai gyengék és körülményesek. Sutton ezzel szemben úgy véli: az általa felfedezett dolgok olyan súlyosak, hogy a világ nem érett meg arra, hogy szembenézzen velük. Magát pedig a Semmelweis-reflex áldozatának tartja, vagyis annak az emberi magatartásnak a szenvedőjének, “melynek lényege az új információ elutasítása rögzült normák, hiedelmek vagy paradigmák miatt”.

És a csattanó

Sutton szerint egyébként a Semmelweis-reflex néven ismert jelenség szintén egy szupermítosz. Szerinte ugyanis az újító Semmelweis nem a maradi orvostársadalom elutasító magatartása és saját kiközösítése miatt őrült meg, karrierjének ezen olvasata a nemzeti érzelmeken alapuló, 19. század végi magyar orvosi PR terméke (a témáról finomabban és részletesebben itt olvashattok).

S bár az elutasításba beleőrülő felfedező mítoszát már vagy 90 éve megcáfolták, tudóskörökben a mai napig előszeretettel idézik a sztorit – emiatt aztán Sutton szerint a történet egyszerre mítosz és szupermítosz.

Fotó: matrjoska.net


Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az oldalt a Facebookon!

Hírlevél + Médiaajánlat




Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Back to Top ↑

Ez a weboldal sütiket (cookie-kat) használ. A honlapra látogatva beleegyezel alkalmazásukba. További információ.

A süti (cookie) egy kis adatcsomag, amely jó pár online szolgáltatás működéséhez elengedhetetlen. Ennek segítségével jegyzi meg például a szájt az előző hozzászólásod során használt nicknevedet (és így adataidat nem kell újra beírnod), de a sütik révén számlál látogatókat a Google Analytics szolgáltatása is. A sütiket bármikor törölheted gépedről, vagy beállíthatod a tiltásukat. Így persze a szájt működése nem lesz teljes értékű. Az Elfogadom gombra kattintva hozzájárulsz a sütik alkalmazásához.

Bezárom