Üzleti sztori cipo_redey

2016. május 03. kedd | Szerző: marinov

11

Tényleg valós reklám volt a Cipőt a Cipőboltból szlogen?

A mondatot mindenki ismeri, a mai napig felbukkan elrettentő példaként publicisztikákban, mégis keveset tudni róla. Valódi reklám volt vagy kabarétréfa? Megpróbáltam utánajárni.


Amikor egy tavalyi bejegyzésben annak jártam utána, valóban szerepelt-e egy tévéreklámban a Ne verje ki, ne rázza ki, Mónikával szívassa ki mondat (spoiler: nem), a kérdésben nyilatkozó Sas István filmrendező egy másik híres szlogent is megemlített. A Cipőt a Cipőboltból szerinte valójában nem egy reklám volt, hanem “egy Kellér Dezsőhöz fűződő kabaréban jelent meg, ahol a korabeli reklámok értelmetlenségét figurázták ki”.

Hasonlóan nyilatkozott a kérdésben Köves József újságíró is, aki szerint a mondat “egy korabeli humoreszkben jelent meg először, és minthogy nagyon is valóság ízű volt, elterjedt, a rossz szocialista reklám paródiájaként, majd később már prototípusa lett”.

Aztán találtam egy harmadik forrást is: a Jogtudományi Közlöny 1987. júniusi számának szerzője a szlogent “Bárdi György sok évvel ezelőtti szilveszteri kabaréjelenetéhez” kapcsolta, amelyben „a pesti vadember a ’Cipőt a Cipőboltból!’-reklámszlogent tűzte tollhegyre”.

A mai szemmel valóban furcsának tűnő szlogenre valóban mindenki emlékszik, de – én legalábbis – nem találkoztam olyan emberrel, aki valóban látta-hallotta volna. Ugyanígy nem láttam olyan reklámtörténeti összeállítást, amelyben ez a hirdetés szerepelt volna. Magyarán: elképzelhető talán, hogy a hírhedtté vált szlogen csak a korszak reklámjainak vitatható színvonalát parodizáló kabaré-szöveg” – írta ugyanerről a mondatról Szitányi György egy 2013-as cikk lábjegyzetében.

Tehát innentől kezdve nemcsak az volt a kérdés, hogy reklámról vagy kabarétréfáról van-e szó, hanem hogy ha utóbbi, akkor mi volt a forrás. De haladjunk sorjában.

Már a hatvanas évek elején emlegették rossz példaként

Az Arcanum és a Hungaricana online adatbázisában kutatva az időben első találat a Cipőt a Cipőboltból szlogenre a Népszava egy 1960-as cikkében jött elő, aztán újra és újra felbukkant olyan publicisztikákban, amelyek a régi reklámok fantáziátlanságára mutogattak:

“Az elmúlt években lapunkban többször is írtunk a reklám helyzetéről. Hiányoltuk — ahol kellett — az ötletes, hatásos reklámokat, a világvárosi kirakatokat, a fényt és a színt. Szót emeltünk a vásárlót szinte gyermeknek néző propaganda ellen, melynek jellemző »példányai« az ilyesfajta felhívások voltak: »Befőzéshez vegyen üveget!« »Vásároljon a Salgótarjáni Kisker vállalat boltjaiban!« »Cipőt a cipőboltból!« stb.” (Népszava, 1960. 06. 26.)

“Nem is olyan régen jót mulattunk az olyanfajta hirdetéseken, amelyek arra szólítottak fel, hogy cipőt a cipőboltból, cukorkát az édességboltból vásároljunk. Mulattunk rajtuk, mert ugyan hol másutt vásárolhattunk volna, mint a monopolhelyzetben levő kiskereskedelmi vállalatok üzleteiben.” (Népszava, 1967. 01. 15.)

“Közben a sajtóban egymást érték a csipkelődő cikkek, hogy a reklámlélektant sehol nem veszik figyelembe, hogy még mindig a ‘Kenyeret a péktől vegyen!’ meg ‘Cipőt Cipőboltból’ típusú reklámok divatosak édes hazánkban.” (Népszava, 1971. 03. 28.)

“Ha a tévé képernyője elé, vagy moziba ülünk, elég sokszor láthatunk rossz hirdetést. Régebben volt, hogy cipőt a cipőboltból! vásároljunk. Szerencsére, ezen a korszakon túl vagyunk…” (Népszava, 1971. 12. 16.)

“Annak is örülhetünk, hogy a sok jellegtelen hirdetés — Cipőt a Cipőboltból — korszaka után végre virágozni kezd a reklám, emelkedik a hirdetések, reklámfilmek, plakátok színvonala.” (Népszava, 1972. 02. 06.)

A hetvenes évek végén a reklámból hirtelen álreklám lett

A hetvenes évek végén aztán érkezhetett a Népszavába egy új szerkesztő vagy egy emlékezetpolitikai fordulat (vicc!), mert a lap újságírói a sztorira hirtelen álreklámként kezdtek hivatkozni:

“Cipőt a cipőboltból – jut eszembe az egykori álreklám, gazdaságpolitikai hetilapunk szervezőkről szóló cikkét olvasván.” (Népszava, 1979. 08. 17.)

“Cipőt a cipőboltból – ez az esetlen szlogen állítólag sohasem létezett, mégis valamiféle szimbóluma, etalonja, alapképlete maradt az antireklámnak.” (Népszava, 1982. 06. 19.)

“‘Cipőt a cipőboltból!’ — így hangzott hajdan az emlékezetes reklám, ami nem is annyira a vásárlóknak, mint inkább a kabarészerzőknek okozott örömet: hosszan viccelődhettek ugyanis az ilyen és hasonló hírverések, hirdetések alkalmankénti bárgyúságán, feleslegességén.” (Népszava, 1982. 09. 19.)

“Állítólag nem is úgy volt. Azt mondják: sosem létezett a valóságban a „Cipőt a cipőboltból!” reklámszlogen. Hogy mégis fennmaradt, annak egyszerű az oka: valaki megfogalmazta, mint a bárgyú reklám jelképét, és a mondat azzá is vált.” (Népszava, 1992. 06. 18.)

Vissza a lapoktól a kabarékhoz!

Mivel tehát a lapokból nem derült ki egyértelműen, volt-e ilyen reklám vagy csak kabarétréfáról beszélünk, berendeltem a Bookline antikvár szekciójából két korabeli Kellér Dezső válogatást, valamint – ha már szóba jött a Pesti Vadember – egy Róna Tibor könyvet, bízva a szerencsémben, hogy jó könyveket választottam ki.

Szerencsém volt. A két vonal közül a Pesti Vadember szál bizonyult nyerőnek, és Róna Tibor Több nyelven beszélünk című kabaréválogatásában meg is lett a kérdéses darab:

“Konferanszié: (…) Kedves közönségünk! El kell búcsúznunk a vadembertől. Ne féljenek, nem fogok köszönni neki, és ezzel felingerelni! Menjen, kedves fiatalember, folytassa nomád életmódját, illetve… mutassa csak, mik ezek itt magánál?
Vadember: Plakát. Hogy el ne felejtsem, mit hol?

A konferanszié elveszi tőle a plakátokat, és a közönség felé fordítja. A plakátok szövege: Édességet az édességboltból stb.

Konferanszié: Ahá, “Édességet az édességboltból!” “Játékot a játékboltból!” … várjon csak … miért nincs magán cipő?
Vadember: Elvesztettem a plakátot. Nem tudom, hol kell venni!
Konferanszié: No hát, próbáljon visszaemlékezni rá. Nem megy?
Vadember: Nem!
Konferanszié: Ejnye, pedig annyi volt belőle az utcán! Cipőt … a … no, honnan?
Vadember: Nem tudom!
Konferanszié: Erőltesse meg egy kicsit az agyát. Cipőt a … Cipőt a … Cipőt a cipőboltból!
Vadember: Köszönöm! Köszönöm! Végre tudom! Végre lesz cipőm! Megyek! Veszek! Indul.”

Konferanszié: Rátonyi Róbert
Vadember: Pécsi Sándor
Magyar Rádió, Szilveszter 1961.

Ezek után átlapoztam a két berendelt Kellér Dezső kiadványt is, de azokban már nem találtam utalást a cipőboltra (egy bejegyzés azért ebből is született), ettől persze más Kellér-válogatásokban még előjöhetett a sztori.

Akkor ez most tényleg csak egy kabarétréfa volt?

Lehet, de bizonyítani nem tudom. Akik keresték, nem találták nyomát igazi reklámként, ellenben az a kabaréjelenet meglett, amelyben a mondat viccként elhangzik. Ez sem zárja viszont ki azt az elméleti lehetőséget, hogy a tréfa alapja esetleg egy igazi reklám volt. Szóval nehéz.

Annál is inkább, mert – és most megint Köves fent említett cikkéből idézek – hasonló szlogenek jellemzőek voltak a korra: “Állami könyvpropagandista koromban magam is faragtam ilyen – megjelent – versikét: Mindenkinek minden korban/ jó könyvek a könyvesboltban. Naná, hát hol még?! Konkrétabbnak nem kellett lenni, mert (1961-62) nem volt, csak egyetlen könyvterjesztő volt: az Állami Könyvterjesztő Vállalat” – írja Köves. Vagy – sorolja ugyanő – volt még “‘Mindent egy helyen – Állami Áruház mindenütt’ (1950) ‘Játékot Játékboltból’ (1957) – igaz, apróbb játékokat trafikokban is lehetett kapni”.

Vagy ahogy azt a Rédey Judit szerkesztette Nyitunk, Plakátok a szocializmusban, 1945-1989 című könyvben láthatjuk is, a korszak valóban nem jeleskedett a blikkfangos szlogenekben. Íme néhány példa erre:

allami_redey

cipo_redey

szappan_redey

nyakkendo_Rédey Judit szerk Nyitunk - Plakátok a szocializmusban


Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az oldalt a Facebookon!

Hírlevél + Médiaajánlat




11 hozzászólás ehhez: Tényleg valós reklám volt a Cipőt a Cipőboltból szlogen?

  1. Veres Júlia says:

    Tudtommal létező reklám volt, méghozzá nem is olyan hülye, mint amilyennek hangzik: a SZAKBOLTOKra hívta fel a figyelmet, szemben az áruházakkal, vegyeskereskedésekkel, amikor megjelentek az önálló cipőboltok. Írott forrást nem tudok idézni, a saját anyám, Dr. Veres Gáborné sokat emlegette előadásaiban. Ő a maga idejében abszolút tekintélynek számított a reklámszakmában. (Tőle származik – többek között a “Fabulon a bőre őre” szlogen.)

  2. Kora says:

    Én úgy emlékszem, hogy volt olyan hogy Cipőbolt Vállalat és azoknak voltak Cipőboltjai. Egyébként máshol is lehetett cipőt kapni.

  3. SecTorr says:

    Ahányszor hallottam ezt a kabaréjelenetet, mindig az volt az érzésem, hogy a közönség által jól ismert reklámon poénkodik, ezért tör fel a nevetés a “cipőt a cipőboltból” hallatán. Amúgy a maga korában nem is volt értelmetlen a szlogen: előtte leginkább a cipész készített cipőt, a tömeggyártás és a cipőbolt még újdonság volt, amit meg kellett ismertetni a vevőkkel. (Ennek megfelelője a “vásároljon készruhát” – mármint ne a szabóhoz menjen, ha ruhát akar…)

  4. Adani says:

    Viszont olyan reklám tényleg volt ,ahol a hurkaevést reklámozták, ennek sem volt több értelme, elvégre nem egy konkrét terméket reklámozott nem is konkrét boltot (mert pl. mondhatták volna, hogy a Nyugati téri hentes hurkája csuda jó). Ráadásul az tipikus antireklám, ami knább elveszi a kedvet a hurkevéstől, kétpofára mint a disznók zabálják benne a zsírban tocsogó hurkát kézzel turkálva az asztalon.

  5. Bozonth says:

    Nekem rémlik valami ilyesmi:
    – Egy reklámfilmet rendelnék. Valami jó szöveggel. Cipőt a cipőboltból. Fél perc.
    – Fél perc? Hiszen az már rég letelt.

  6. Bozonth says:

    Ez a reklámfilmes reklám már a 80-as éveken volt. Itt már szándékosan utalhattak a régi reklámra? álreklámra? viccre?

  7. Bozonth says:

    Adani: Talán Marx tér!
    Retro reklámok – a hurkás reklám is benne van: https://youtu.be/T7cYHrspUQY
    Fővárosi CIpőbolt Vállalat valóban volt. Egy cipőt tartó csizmás kandúr volt a jelképük. Piros háttér, fehér macs. Vagy fehér háttér, fekete macs.

  8. hurka says:

    Anti reklámnak már csak azért sem nevezném a hurkást, mert a megcélzott vásárlói kör ízlésvilágától valószínűleg nem eshetett messze ez a fajta étkezési mód.

  9. Bozonth says:

    Talán még a múlt évezredben, vagy a mostani elején, valamelyik országos ker. tévé műsora is elemezgette a szoci idők reklámait. A “Cipőt a Cipőboltból” ott is előkerült, mint minden idők leghülyébb reklámszlogenje. Ha jól emléskszem, ott úgy említették, hogy valóban létezett.
    Meg arra emlékszem ebből a műsorból, hogy ma kinek jutna eszébe, hogy országos tévében reklámozzon egy éttermet? (“Én azért szeretek itt vacsorázni…” – Ezüst Sirály)

  10. Janoss says:

    Bozonth-nak igaza van , tényleg volt ilyen reklám. A “cipőt a cipőboltból” szlogen tényleg elhangzott benne, persze viccként. A végén szerintem egy konkrét cipőbolt, vagy legalábbis vállalat logóját vágták be, miután a fickó kijelentette, hogy a fél perc már letelt. Minthogy a fenti cikkből kiderül, a szlogen mint elrettentő példa már 1960-tól ismert, a tv-reklám minden bizonnyal erre utalt vissza. Én sráckoromban láttam, sacc/kb 1980 körül lehetett, de legalábbis a 80-as évek első felében. (Vagy az is lehet, hogy Bozonth olvasta a témát taglaló egyik korábbi kommentemet, így én vagyok felelős a fejébe ültetett hamis emlékért, és én is csak álmodtam az egészet…).

  11. Szöllősi Ferenc says:

    Talán nem veszi rossz néven Veres Júlia, ha megjegyzem: bár édesnyjának múlhatatlan érdemei vannak a honi reklámszínvonal emelésében, a Fabulon-szlogen nem az övé. Legalábbis az idézett első sor (folytatása: “ezt használja nyakra, főre!”). A keletkezéséről határozottan emlékszem egy érintett hajdani nyilatkozatára – talán éppen dr. Veres Gáborné volt? -, hogy a legendás dr. Varga Edit vezérigazgatónál tárgyalták, milyen reklámja legyen a bevezetés előtt álló első termékeknek, s a vezérigazgató jegyezte meg, hogy “olyasmi kellene, mint hogy Fabulon a bőre őre”. A nyilatkozó úgy folytatta, hogy ezt követően bármit találtak ki, mindig megállapították, hogy frappánsabb a vezérigazgatói ötlet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Back to Top ↑

Ez a weboldal sütiket (cookie-kat) használ. A honlapra látogatva beleegyezel alkalmazásukba. További információ.

A süti (cookie) egy kis adatcsomag, amely jó pár online szolgáltatás működéséhez elengedhetetlen. Ennek segítségével jegyzi meg például a szájt az előző hozzászólásod során használt nicknevedet (és így adataidat nem kell újra beírnod), de a sütik révén számlál látogatókat a Google Analytics szolgáltatása is. A sütiket bármikor törölheted gépedről, vagy beállíthatod a tiltásukat. Így persze a szájt működése nem lesz teljes értékű. Az Elfogadom gombra kattintva hozzájárulsz a sütik alkalmazásához.

Bezárom