A lap által megszólaltatott Gary Schwitzer egy olyan oldal vezetője, amely sajtóban megjelent egészségügyi híreket és orvosi PR-közleményeket osztályoz aszerint, mennyi “hasznuk” van gazdag körítéssel tálalt anyagoknak. A sztorikat a HealthNewsReview.org-nál tíz kritérium alapján értékelik, ezzel is segítve azok döntéseit, akik érintettségük okán hajlamosabbak a szükségesnél nagyobb bizalmat tanúsítani egy-egy új “felfedezés” iránt.

A Poynter öt olyan jelet kért Schwitzertől, ami egyfajta vészcsengőként szolgálhat egészségügyi hírekkel foglalkozó újságíró számára:

sxc.hu

1. Egerek és emberek

Az új gyógyszerekről beszámoló hírek szerzői sokszor felejtik el megemlíteni: a kutatást egereken hajtották végre, és egyáltalán nem biztos, hogy emberek esetében is hasonló hatású lesz. Schwitzer szerint az emberi teszt hiányát nem elég egy félmondattal megemlíteni, ugyanolyan hangsúllyal kell szerepeltetni a cikkben, mint a vizsgálat eredményeit.

2. A kutatók érintettsége

Nagyon fontos tudni, hogy a felfedezésen dolgozó kutatókat ki szponzorálta, közleményüknek van-e valami hátsó szándéka. Mivel azonban ezeket nem mindig verik nagy dobra, Schwitzer szerint a szakmát komolyan vevő újságíróknak érdemes független szakértőket is felkeresniük az adott témában. Ehhez nyújthat segítséget az alábbi, folyamatosan frissülő szakértői lista.

3. A kicsinosított sajtóközlemény

A sajtóközleményeket és a kutatások kivonatait esetenként profi kommunikációs szakemberek készítik, méghozzá úgy, hogy azok felcsigázzák az újságírók érdeklődését. Érdemes ezeknél mélyebbre ásni – javasolja Schwitzer, még akkor is, ha egy teljes kutatási jelentés értelmezése már komolyabb felkészültséget igényel.

4. Korreláció vs. kauzalitás

http://tylervigen.com/

Óvakodjunk a megfigyeléses vizsgálatok oksági kapcsolatot feltételező állításaitól is. Jó példa erre a kávé, amelyről egyik nap azt olvassuk, hogy egészségtelen, másnap pedig azt, hogy fogyasztása csökkenti különféle betegségek kockázatát. Egészségi állapotunkat rengeteg dolog befolyásolja, és ezeket egy hosszú távú vizsgálatban nehéz elkülöníteni egymástól. A kávézás példájánál maradva: az ezzel kapcsolatos kutatások során a kutatók általában kikérdezik az embereket kávéfogyasztási szokásaikról, majd ez alapján korrelációkat keresnek. De szinte lehetetlen egy hosszú távú vizsgálatot úgy megszervezni, hogy az alanyok egyik csoportja évtizedeken át rendszeresen kávézzon, másik csoportja pedig soha ne fogyasszon kávét, miközben más dolgokban nem változtatnak életvitelükben.

5. Relatív vs. abszolút kockázatváltozás

Egy 50 százalékos relatív kockázatcsökkentés nagyon ígéretesen hangzik. De ha megnézzük, hogy ez a valóságban mit jelent, gyorsan szertefoszlik az álom. Ha például a kontrollcsoportban 100-ból 2 ember betegszik meg, a gyógyszert szedők körében pedig 100-ból 1, az ugyan relatíve 50 százalékos csökkenés, abszolút értékben azonban csak 1 százalékos javulás. Ami ugyan valóban előrehaladás, de már egyáltalán nem olyan látványos, mint azt a relatív érték sugallta. Hasonló félreértés okozott nagy médiazajt nemrégiben a WHO gyengén kommunikált vöröshúsos jelentése után is.

Illusztráció: sxc.hu / tylervigen.com