A Poynter újságírói intézet cikke azzal a közelmúltbeli esettel indít, amikor is a világsajtó – az ENSZ-re hivatkozva – arról számolt be, hogy Eritreából havonta 5 ezer ember menekül el. Az adatok forrását a világszervezet nem jelölte meg, a havi ötezres szám ennek ellenére megjelent többek között a CNN-en, a BBC-n, a Foxon, a Guardianben és a New York Timesban is. A Poynter szerint azonban az újságíróknak érdemes lett volna szkeptikusnak lenniük. Egyrészt még az ENSZ különböző szervezetei is egymással ellentmondó adatokat publikáltak a kérdésben, másrészt a számokat torzíthatja az a tény is, hogy más országokból érkező menekültek gyakran nevezik magukat eritreainak, hogy ezzel kedvező elbírálás alá essenek a menekültügyi eljárásokban.

Vagy egy másik példa: amikor tavaly áprilisban elsüllyedt egy menekülteket szállító hajó a Földközi-tengeren, az International Organization for Migration (IOM) szóvivője az eset után arról beszélt, hogy 2015-ben az Európa partjai előtt meghalt menekültek száma elérheti a 30 ezret is. A Poynter szerint egyetlen újságíró sem tette fel a kérdést, hogy mi indokolja a közel tízszeres növekedést az előző évi 3279-hez képest, és ezt a számot is kritika nélkül lehozták a lapok. A félelmek szerencsére ez esetben is túlzóak voltak: az IOM adatai szerint 2015-ben végül 3770 menekült veszítette életét a Földközi-tengeren. Ez is rengeteg értelmetlen halál, de közelében sincs a 30 ezernek.

Az ehhez hasonló esetek miatt javasolja a Poynter szerzője újságíróknak, hogy legyenek résen a nonprofit és civil szervezetek által lobogtatott adatok értelmezése és felhasználása során. Az ezek által szolgáltatott infók ugyanis gyakran származnak anonim, megerősítetlen vagy szubjektív forrásból, továbbá arról sem szabad megfeledkezni, hogy e szervezeteknek elsődleges célja nem a hiteles információszolgáltatás, hanem az általuk felvállalt ügy népszerűsítése, és azon keresztül esetleg támogatás gyűjtése munkájukhoz. Ezért aztán még ha kellemetlen is kiszolgáltatott embereken segíteni kívánó szervezetek adataival kukacoskodni, mindenképp szükségszerű, mert a jó szándék önmagában nem garantálja a hitelességet – mutat rá a Poynter cikke.

És hogy mit tehet az újságíró, ha jól akarja végezni a dolgát? Először is nézze meg, hogy a kapott számok miként illeszkednek a korábbi trendekbe. Ha azoktól nagyon elütnek, járjon utána, van-e erre valami hihető magyarázat. Nézzen utána az eredeti forrásoknak, hogy azok esetleg egy jelentésből, egy sajtótájékoztatóból, egy közleményből vagy egy elejtett félmondatból származnak-e. Kérdezzen rá, hogy az adatokat milyen módszerrel gyűjtötték be, a számok vajon tényleges, becsült vagy prognosztizált adatok-e. A kapott statisztikai adatokat próbálja meg ellenőriztetni más szervezetekkel vagy a régiót ismerő újságírókkal. Felejtse el azt a régi szabályt, hogy csak mert egy neves lap beszámol valamiről, az ettől már hiteles is. Ha pedig végül úgy dönt, mégis felhasználja az adatot, írja körbe alaposan, hogy az honnan származik, mert még például egy “az ENSZ szerint” típusú hivatkozás is sokféle, különböző adatgyűjtési sztenderdek alapján működő alszervezetet takarhat.