A német hoaxvadász oldal, a Hoaxmap történeteit szemlézve a cikkíró Heather Horn megállapítja: az ott összegyűjtött 358 történet kétharmada arról szól, hogy a bevándorlók lopnak és/vagy nőket erőszakolnak meg. Ezeknek a szóbeszédeknek a szerző szerint nagy lökést adtak a szilveszteri kölni események, amikor is nők százait molesztálták, rabolták ki a város pályaudvara környékén.

A cikk szerint a német társadalmat annak ellenére átható félelem járja át a menekültekkel kapcsolatban, hogy a hatóságok szerint az újonnan érkezettek alacsony hatással vannak az ország bűnözési statisztikáira. Miközben a menekültek száma 440 százalékkal bővült 2014 és 2015 között, az általuk elkövetett bűncselekmények száma 79 százalékkal emelkedett (ugyanúgy, ahogy a menekültek számának növekedésével több támadást követtek el ellenük is). És bár a szóbeszédek 25 százaléka számol be szexuális jellegű támadásokról, a hatóságok adatai szerint a menekültek által elkövetett bűncselekményeknek csupán 1 százaléka tartozik e kategóriába.

Az Atlantic szerzője szerint a valós események és a szóbeszédek közötti egyensúlytalanság többek között annak is köszönhető, hogy a valós esetek – mint amilyen például a kölni támadássorozat volt – jelentősen megdobják az ehhez hasonló – tehát esetünkben szexuális bűncselekménnyel kapcsolatos – szóbeszédeket számát. A lap által megszólaltatott neves szociológus, Gary Alan Fine szerint Köln egyfajta sablonná vált arra vonatkozólag, hogy az emberek mit hisznek el. Ha van egy valós történet (esetünkben a valóban megtörtént kölni támadások), később sokkal kevésbé leszünk finnyásak a forrásokra, ha felbukkan egy hasonló eseményről beszámoló tudósítás, mert azt mondjuk rá, hogy ez pont olyan, mint ami már egyszer megtörtént – mutat rá Fine. Ezt az elméletet a Hoaxmap számai is alátámasztják: az oldal által összegyűjtött 76 nemi erőszakkal kapcsolatos szóbeszéd fele a kölni szilveszter utáni két hónapban bukkant fel.

Fine szerint ráadásul az emberek memóriájában könnyebben ragad meg maga a történet, mint annak helyszíne vagy időpontja, és ez további történetmutációkat hoz létre. Hogy kedden vagy csütörtökön történt, mindegy. Hogy Chicagóban vagy Detroitban, az sem lényeges. Az számít csak, hogy volt-e benne szíriai menekült, afroamerikai és latin-amerikai gonosztevő. Ez tesz gyorsan terjedővé és mutálódóvá egy-egy sztorit – mutat rá a szociológus megszólaló, aki szerint ezekre a szóbeszédekre nem is nagyon húzható rá a hoax szó – hiába is sugallja ezt a vonatkozó német oldal neve.

Hoaxról ugyanis akkor beszélünk, ha valaki szándékosan terjeszt el egy információt annak érdekében, hogy mást megtévesszen vagy magának valamiféle hasznot hajtson. Fine szerint azonban itt eredendően nem erről van szó (és feledkezzünk meg most arról is, hogy erre az alapfélelemre propaganda terjesztésével néha rájátszanak – teszem hozzá én). Itt érthető emberi félelmekről van szó, amelyek megalapoznak a szóbeszédek terjedésének.

Egy másik interjúalany, Justin Berg migrációkutató szerint rengeteg tényező befolyásolhatja a bevándorlástól való félelmet, és ezek közül nem biztos, hogy az adott terület bűnözési rátája, vagy az újonnan jövők száma az elsődleges. Esetenként ezeknél is többet nyom a latban az adott helyen honos politikai ideológia, az ott tapasztalható pártaktivitás és rasszizmus, az ott működő oktatás és média, különösen ha a bevándorlás olyan gyorsan történik, mint most Európában – mutat rá Berg.

Ami a szexuális bűncselekményekkel kapcsolatos szóbeszédeket illeti, a bűnözés és a bűnözéstől való félelem viszonyát tanulmányozó Mark Warr szociológia professzor úgy gondolja: még a kockázatok kis növekedése is jelentős és széles körű félelemnövekedést generál.

Az Atlantic szerzője szerint további éltetője volt a bevándorlást a bűnözéssel összemosó szóbeszédeknek a média látszólagos vonakodása azzal kapcsolatban, hogy bevándorlók által elkövetett bűncselekményekről beszámoljon. A cikkíró megint csak a kölni esetet veszi elő, ahol napoknak kellett eltelnie szilveszter után, hogy az országos média is bekapcsolódjon az események közvetítésébe. Ez a szerző által megkérdezett migrációkutató, Banulescu-Bogdan szerint csak súlyosbította az emberek félelmeit, akik szerinte joggal gondolhattak arra, hogy miközben mindenki arról beszél, nincs ok a félelemre, ilyen rémségek történnek az országban. “Mi mást lepleznek el még hasonlóképpen?” – forgatták a szemüket az eset után az emberek.

Hogy kinek hihetünk egy ennyire komplex helyzetben? – teszi fel a kérdést Fine. Ami az egyik embernek hihető, azt más gyanúsnak fogja találni, és ahogy a pletykák terjesztőinek is megvan az oka, hogy veszélyeztetettnek érezzék magukat, úgy a kormányzatnak is megvan az oka arra, hogy lebecsüljön bizonyos jeleket (Fine, gondolom, itt a német kormányra gondol). Ha viszont egy fenyegetésről kiderül, hogy alábecsülték, az romboló hatású lehet az egyébként elfogadott információs források hitelességére.

Mi okoz még ezeken kívül csapdahelyzetet? Hogy félelmekre alapuló politikával könnyebb sikereket elérni, mint tényeken alapulóval. Ezt mostanában Amerikában is sokat emlegetik.