A Facebookon terjedő szöveg szerint egy férfi kártyaleolvasóval körbejárt a metrón, és ahol eszközével érintéses bankkártyát talált, azokból a táskákból leszedett 30-30 fontot. Azért ennyit, mert ekkora összegnél nincs szükség PIN-kódra a tranzakcióhoz.

A sztori valóságtartalmáról és a fotóról érdemes külön-külön megemlékezni, kezdjük előbb az utóbbival. Egy orosz lap szerint a kérdéses fotót Oleg Gorobets, a Kaspersky internetbiztonsági cég egy alkalmazottja lőtte, és azzal a szöveggel tette közzé február 8-án a Facebookon, hogy “már csak ezért is érdemes érintéses bankkártyánkat biztonságos, lehetőleg jól fedett helyen tartani“.

Az orosz újság infóit később brit bulvárlapok is átvették, azonban mind az orosz, mind a brit lapok megemlítették, hogy az általuk megkérdezett szakértők szerint ugyan nem elképzelhetetlen, de nem is jellemző az efféle lenyúlás.

A kép azonban idővel önálló életre kelt a Facebookon, és terjed annak ellenére is, hogy azóta mind Oleg Gorobets, mind a brit lapok által hivatkozott másodközlő, R Jarvis posztja eltűnt (valószínűleg törölték őket tulajdonosaik).

De akkor most lehet vagy nem lehet így pénzt lopni?

Elvileg lehetséges, de nem jellemző. A sztorinak utánajáró francia Buzzfeed francia adatokra hivatkozva arról ír, hogy 2014-ben az érintőkártyás fizetéseknél a visszaélési ráta 0,015%-os volt, ami messze elmaradt például az átutalás során tapasztalt 0,248%-tól. Arról nem is beszélve, hogy a 0,015% eseteinek többsége a kártyák elvesztésével vagy ellopásával állt összefüggésben. A tulajdonost a bankok jogosulatlan tranzakció esetén kárpótolják, ehhez azonban az kell, hogy a kártyatulaj észrevegye a próbálkozást, és jelentse bankjának.

A technológia persze nem támadhatatlan – írja a Buzzfeed, megemlítve, hogy a rendszer kockázataival kapcsolatban a szakértők megosztottak. Ami azonban a szóban forgó fotó és a mellé csatolt sztori valószínűségét tovább csökkenti: a csalóknak valahogy hozzá is kell jutniuk a levett pénzhez, ami igencsak megnöveli a lebukás valószínűségét. Így pénzt leszedni egy kártyáról olyan, mintha utcai lopás közben megmutatnánk a személyi igazolványunkat – idézi a francia lap egy orosz banki szakértő véleményét.

Nem akarok, és nem is nagyon tudnék mélyebbre menni a témában, annál is inkább, mivel ez pont egy olyan terület, amely napi szinten változik, ahogy a bankok, a fizetés biztonságát kidolgozó cégek és a csalók kergetik egymást körbe-körbe. Olvasásra ajánlok viszont egy Snopes-cikket, amelyben egy 2010-es videó valóságtartalmát elemzik. Ebben a videóban szakemberek azt demonstrálják véletlenszerűen kiválasztott embereken, milyen könnyű érintéses kártyáik adatait megszerezni. A legendavadász lap végül arra jut, hogy bár ezen adatok egy részéhez bizonyos körülmények között tényleg hozzá lehet jutni, annak megítélése már kérdéses, hogy fel lehet-e használni őket pénzlevételhez.

Vagyis leginkább rajtunk áll, mennyire akarunk rettegni

Meg lehet próbálni visszaváltatni bankunkkal a “ránk erőszakolt” érintéses kártyát a “régi jóra”, vagy esetleg egyszerre mindjárt kettőt lépni visszafelé, és a jövőben csak készpénzzel a zsebünkben megközelíteni a metrót. Vagy – és talán ez a legkevésbé fájdalmas módszer az aggódók számára – beruházni egy RFID-blokkoló bankkártyatokba.

Ha jól látom az Amazonon, ennek a nyugalomnak az ára mostanában úgy 5 és 30 dollár dollár között van. Ha én ilyeneket árulnék, mindent megtennék, hogy a fenti kép sokáig forogjon a neten.