A Voxnak adott interjújában Stephan Lewandowsky úgy véli: komoly probléma a tévhitek terjedésével kapcsolatban, hogy az emberek könnyebben és hosszabb időre eltárolják memóriájukban az adott tévinformációt, mint a mellé ragasztott kis memóriacetlit, amelyen az áll: EZ AZ INFORMÁCIÓ HAMIS.

Ahhoz, hogy ezt a hatást csökkentsük, a szimpla cáfolat mellett egy alternatív magyarázatot is kell adnunk. Amikor ugyanis egy téveszmét megcáfolunk, űr keletkezik az ember fejében, amit az eredményes cáfolatnak be kell tölteni valamivel. Érvelhetünk például tudományos eszközökkel a tévinformáció ellen (“azért sem lehet igaz, mert ellentmond a fizika törvényeinek“), de az is segíthet, ha leleplezzük az infó kitalálójának szándékait (“saját termékét akarta csak népszerűsíteni“).

Lewandowski szerint ha érzelmi töltetű, politikai vagy az egyén alapvető hitét érintő kérdésben próbálunk meggyőzni valakit, fel kell kötni a gatyánkat. Ezekben az esetekben ugyanis beszélgetőpartnereink – rossz közelítés esetén – megmakacsolják magukat, foggal-körömmel ragaszkodni fognak állításukhoz, amely ezáltal még jobban beépül elméjükbe.

Hogy mit tegyünk, ha valakit meg akarunk győzni arról, hogy tévhitben hisz? Lewandowski szerint először is arra figyeljünk, mit NE tegyünk. Ne nézzük őt le, ne nevezzük bolondnak vagy őrültnek, és így talán nem veszi támadásnak mondandónkat. Ezen felül pedig igyekezzünk olyan formában tálalni az általunk valósnak vélt információt, ami a legkevesebb konfliktust okozza beszélgetőpartnerünk világlátásával.

És még egy fontos megállapítás a Lewandowski-interjúból: ha az emberek tisztában vannak annak a lehetőségével, hogy esetenként valamilyen okból szándékosan félrevezetik őket, akkor az egyes információk korrekcióira is nyitottabbak lesznek. Akit ennél több érdekel, itt megtalálja a teljes interjút. Aki pedig még ennél is részletesebben elmerülne a témában, ajánlom A leleplező kézikönyv magyar fordítását (pdf).

Fotó: pexels.com