Pályafutása során Houdini gyakran kérkedett hasizmai keménységével, amelyek állítólag a legkeményebb öklök támadását is kibírták. A legenda szerint egy ilyen erőfitogtatás okozta a halálát is: egy váratlanul bevitt ütés megrepesztette a vakbelét, és pár nap múlva belehalt a fertőzésbe.

A magyar színészekkel teletűzdelt Houdini című tévés miniszériában Haumann Máté játssza azt az egyetemistát, aki gonosz módon még azelőtt lecsap az 52 éves Houdini sokat tesztelt hasizmaira, mielőtt az illuzionista rendesen felkészülne a csapásra. “Ezt nem kellett volna” – érzi meg a bajt a filmbéli Houdini, akinek a vakbele az ütést követően perforál. Mire a műtőbe kerül, a fertőzés elterjed, és számos szerve károsodik – aztán pár nap múlva bele is hal a támadásba.

Bár a filmben megjelenített történéseket évtizedeken át mesélték valós eseményként, sőt a neten a mai napig találni olyan életrajzokat, amelyek Houdini halálának okaként a hasütés következtében megrepedt vakbelet nevezik meg, a Snopes szerint e teóriát soha nem sikerült bizonyítani. Ami a mai ismereteink alapján elmondható: 1.) Houdinit valóban hasba ütötte egy egyetemista néhány nappal a halála előtt, 2.) Houdini halotti jelentésében valóban a vakbél által okozott hashártyagyulladást jelölték meg a halál okaként.

Hogy a két esemény között volt-e oksági kapcsolat, azt talán sosem fogjuk biztosan tudni, de valószínűleg nem volt – mutat rá a Snopes szerzője.

Balszerencsés október

Az 1926 őszén északkelet-amerikai turnén lévő szabadulóművész pechsorozata Albanyban kezdődött, ahol egy mutatványa során bokáját törte. Ennek ellenére nem szakította meg országjárását, és Montrealba utazott, ahol fellépései mellett többek között beszédet is tartott a helyi egyetemen a spritualizmusról, amelynek több neves képviselőjét leleplezte már korábban. Az eseményen az egyik hallgató, Samuel J. Smilovitch olyan élethű rajzot készített az illuzionistáról, hogy Houdini meghívta őt magához alkotása befejezésére.

Az újabb találkozóra október 22-én, Houdini színházi öltözőjében került sor, ahova Smilovitch magával vitte barátját, Jack Price-ot is. A két egyetemistához nem sokkal később egy harmadik, Joselyn Gordon Whitehead csapódott, aki – Jack Price visszaemlékezése szerint – a művész fizikai erősségeiről érdeklődött. Miután szóba kerültek Houdini rendkívüli hasizmai, Whitehead szinte a semmiből bevitt neki jó pár ütést, időt sem hagyva Houdininek a felkészülésre. Hasfájásai ellenére Houdini még lenyomta aznap esti, illetve másnapi két előadását, majd turnéja következő állomása, Detroit felé vette az irányt.

Kerülte a kórházat

Sérülését csak itt, a színházi öltözőben látta először orvos, aki akut vakbélgyulladás gyanújával azonnal kórházba küldte volna. Houdini azonban az intés ellenére megtartotta aznapi előadását, igaz, az utolsó felvonásban néhány számot már a segédeire hagyott. Bár nagyon sok életrajzban beszámolnak róla (és a drámai jelenetet a fent említett filmben is láthatjuk), a Snopes szerint nincs bizonyíték rá, hogy ezen az utolsó előadáson Houdini összeesett volna a színpadon.

Sőt, a szabadulóművész még a szállodába való hazatérése után sem kért volna orvosi segítséget, és csak feleségének köszönhető, hogy végül kihívták hozzá a hotel orvosát. Bár ő is azonnal a kórházba irányította volna a beteget, Houdini még ekkor is menekült volna a kezelés elől, és csak miután konzultált New York-i személyi orvosával, William Stone-nal, döntött a kórházba vonulásról. Itt derült ki, a műtét után, hogy a művésznek hashártyagyulladása van, ami az antibiotikumok előtti időkben nem sok jóval kecsegtetett. Ennek ellenére október 28-ai, második műtétje után állapota még javult valamelyest, de végül 1926. október 31-én, Halloween napján elhalálozott.

Megszületik a legenda

A feltételezés, miszerint a művész tragédiáját a hasára mért ütés következtében perforált vakbele okozta, már Houdini halála után nem sokkal felbukkant, és a lehetőséget – a tudomány akkori állása szerint teljesen logikusan – orvosai sem zárták ki. Pedig – jó pár évtizednyi plusz orvosi tudással a hátunk mögött – okunk van szkeptikusnak lenni a kérdésben – írja a Snopes szerzője, rámutatva egy 2010-es orvosi tanulmányra, amely szerint a hasat ért trauma és az akut vakbélgyulladások közötti oksági kapcsolat nagyon ritka.

A Snopes szerint nem elképzelhetetlen, hogy az ütés pillanatában Houdini már vakbélgyulladásban szenvedett, és ennek tüneteit éppen azért nem vette komolyan, mert az őt ért hasütések hatásaira gyanakodott. E teória szerint tehát a vakbélgyulladás gyanúját elfedte a hasütés eseménye, aminek köszönhetően Houdini csak késve kért orvosi segítséget, és ez végzetesnek bizonyult.

Egy alternatív konteó utóélete

A fenti ügyhöz már nincs köze, de létezik egy másik teória is Houdini halálára: eszerint a művész nem a hasát ért ütésbe halt bele, hanem egész egyszerűen megmérgezték az általa sokat támadott spiritualisták. Houdini ugyanis – mint arról az MTI különböző cikkei is beszámoltak – kíméletlen kampányt folytatott a hiszékenység, a sarlatánság, a gondolatolvasás, a szellemidézés és egyéb természetfeletti trükkök ellen. Véleménye szerint az ezeket alkalmazó mutatványosok csalók voltak, akik fellépéseiken természetes eszközökkel és különféle illuzionista trükkökkel vezették meg közönségüket.

Bár a mérgezéses elmélet már Houdini temetése után felbukkant, 2006-ban új lendületet adott neki egy frissen megjelent könyv. A Houdini titkos élete című kötet szerzői – William Kalush és Larry Sloman – szerint Houdinit a spiritualisták nevű okkultista szervezet gyilkolta meg, méghozzá valószínűleg arzén segítségével. Ami viszont évtizedekkel később is kimutatható, ezért aztán a szerzőpáros és a kiadó belengettek egy hangzatos exhumálást.

Ennek kérvényezéséről világszerte hírt adtak a lapok, az eredményről viszont azóta sem találni semmit. De ennek is megvan az oka: mint arra az ügyet a kezdetektől figyelemmel kísérő blogger rámutatott, nemhogy exhumálás nem volt, de igazából még engedélyt sem kért rá senki. Az egész hírverést jó eséllyel egy PR-cég szervezte a könyv népszerűsítésére.

Fotó: McManus-Young Collection – Library of Congress / Wikipédia