Bár a tudomány közel sincs meggyőződve róla, hogy a wifiallergiának hívott tünetegyüttes valós, egy francia bíróság a múlt héten rokkantsági segélyt ítélt meg egy 39 éves nőnek elektromágneses hiperérzékenysége (EHS) miatt. Az Intersect nevű blog szerzője ennek apropóján járt utána, mit lehet tudni, és mit nem az EHS-ről.

Az EHS valós betegség, valós tünetekkel (többek között hányingert, fejfájást, szívdobogást, fáradtságot és kiütéseket okozhat, esetenként mindezeket egyszerre), és állítólag világszerte több millió ember szenved ebben. A probléma a tünetegyüttessel az Intersect bloggere szerint az, hogy a betegség nevében lévő E betű (ami az elektromágnesességre utal) használata nem megalapozott: legalábbis komoly tudományos kísérletek nem állapítottak meg kapcsolatot a betegség és az elektromágnesesség között. A felsorolt tüneteket ugyanis rengeteg minden okozhatja, egyes pácienseknél más és más.

A betegséggel kapcsolatban a szerző két vezető elméletet ismertet: az egyik szerint a tünetek kialakulását közelebbről meg nem határozott környezeti feltételek okozzák (tehát nem speciálisan a wifi), a másik szerint egyfajta fordított placebo hatásról beszélhetünk.

A Better Call Saul című sorozat egyik szereplőjének betegsége kapcsán februárban a Guardian is elővette a témát. A cikk pszichológus szerzői az EHS-tünetek kialakulását a nocebo effektus számlájára írják – arról a jelenségről van szó, amikor az emberek nagyobb valószínűséggel hajlamosak magukat betegnek érezni, ha úgy vélik, valami olyan hatás éri őket, ami beteggé teheti őket.

Az EHS-nocebo elméletet alátámasztó kísérletben a pszichológuspáros két különböző filmet vetített le a résztvevőknek: az egyik csoportnak egy wifi káros hatásairól szóló dokumentumfilmet, a másiknak pedig egy semleges – internetes adatbiztonságról szóló – műsort mutattak be. Az eredmény: az első filmet megtekintő résztvevők hajlamosabbak voltak EHS-tüneteket produkálni kamu wifi-sugárzás hatására, különösen ha már amúgy is aggódóak, idegesek voltak.

Az Intersect bloggere szerint éppen ezért lehet veszélyes a francia bíróság döntése: az eset szenzációhajhász médiatálalása ugyanis még többeket betegíthet meg. Minél többen kezdenek el ugyanis aggódni a wifi káros hatásai miatt, jó eséllyel annál többen fognak EHS-tüneteket produkálni.

Fontos: továbbra sincs szó arról, hogy a wifiről és a mobilsugárzásról 100 százalékos biztonsággal meg lehetne mondani, hogy nem káros az emberi szervezetre és teljesen biztonságos. Egyelőre nincs túl sok hosszú távú kutatás a témában, csupán annyit tudunk a rendelkezésre álló orvosi vizsgálatokból, hogy az embereket nap mint nap érő rádiófrekvenciás jelek rendkívül gyengék, és nagy valószínűséggel nem károsak az egészségre.

Ez ügyben persze megint csak lehet mutogatni a pácienseik bajára egykor extasyt, kokaint vagy épp cigarettát felíró orvosokra. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy ha nem bizonyított egészségügyi kockázatokkal riogatjuk az embereket, sokkal, sokkal többen fogják rosszabbul érezni magukat.