A Bohrnak megőrzésre átadott díj azért volt veszélyes a Németországban élő, de a nácikat nem szívlelő, zsidóbarátnak megbélyegzett Max von Laue számára, mert rajta volt a neve, márpedig Németországban súlyos bűncselekménynek számított az arany kivitele. Koppenhágai intézetében őrizte Niels Bohr egy másik német tudós, a zsidó származású James Franck Nobel-díját is, aki ekkoriban már Amerikában élt és dolgozott.

Mint azt az akkoriban Bohr keze alá dolgozó, magyar származású, később szintén Nobel-díjjal jutalmazott Hevesy György Adventures in radioisotope research című visszaemlékezésében leírja: Dánia náci megszállásának napján arra ért be a laboratóriumba, hogy Bohr von Laue Nobel-díja miatt aggodalmaskodik.

Először azt tanácsolta neki, ássák el a medált, de Bohr ezt nem tartotta jó ötletnek: a nácik ugyanis ki is áshatják. Második javaslata már Bohrnak is jobban tetszett, így Hevesy az aranymedálokat savban feloldotta, és az oldat egy üvegcsében várta ki a nácik bukását. A világháború után Hevesy el is küldte az aranyat a Nobel Alapítványnak, amely újraöntötte a két tudós medálját (e cikk szerint az üvegcsékből visszaállított, eredeti aranyat használva, Arun Agarwal Winners in Physics című könyve szerint azonban új aranyat használva).

A történetnek ismert olyan kalandfilmesített változata is, amely szerint “Hevesy az egész délutánt az érmek feloldásával töltötte, azon izgulva, mikor törik rá a németek az ajtót. Szerencsére, mire a nácik betoppantak, a két érme helyén már csak egy narancssárga oldat pihent a laboratórium egyik polcán. A németek valóban töviről hegyire átkutatták az egész épületet, de nem akadtak az érmek nyomára.”

Ez a történet főforrásában – Hevesy visszaemlékezésében – nem ennyire kalandos jelenet, sőt egy zárójeles mondatból az derül ki, hogy a nácik csak három évvel később foglalták el Bohr intézetét.

Illusztráció: Benjamin Arthur / NPR