Különös anekdotaértelmezési csatát őriz az internet a 2000-es évek elejéről arról, leírta-e Arany János a címben szereplő mondatot. Az egyik fél szerint ennek nincs nyoma, és jó eséllyel a folklór termékének tekinthetjük. Péter László irodalomtörténész szerint a történet “sovány valóságalapja talán az az eset, amiről Ercsey Sándor beszél Arany János életéből című könyvében. Tehát hogy Arany olvasott egy 1878-as Budapesti Szemlében egy Tompa Mihály költészetéről szóló tanulmányt, amiben a következő mondat szerepelt: „Tompa úgy tett, mint Arany, kiről szépen írja Erdélyi, megvárta az időjárást, míg hozzá föláradt a víz, hogy elbocsáthassa csónakát.” Ehhez a mondathoz fűzte állítólag Arany a lap szélére: „Várt a f… valamit.” Péter László azt is megjegyzi, hogy a szállóige eredetéről már csak azért is tisztában lehetne az azt használó Czigány Lóránt író-irodalomtörténész, mert a kérdést korábban Köpeczi Béla és Lőrincze Lajos már tisztázta.

Czigány Lóránt viszontválaszában azonban leírja: ő nem azt írta, hogy biztos benne, az idézett anekdota Arannyal esett meg – a szövegben “vélhetően apokrif anekdotaként” hivatkozik rá. De azt is megjegyzi, hogy szerinte se Köpeczi Béla, se a szólás eredetijének néhány évvel később utánajáró Lőrincze Lajos (Gondolta a fene. Élet és Irodalom, 1980. 8. sz.) nem tekintette a kérdést lezártnak. Lőrincze például azt írja: „Ha az eredetet megvilágító új adatok nem kerülnek is elő, a variációk minél teljesebb összegyűjtése is igen sok tanulsággal járna.” Ebből pedig Czigány azt a következtetést vonta le, hogy az anekdota apokrifnak tekintendő, és “nem ildomos azt írni, hogy rosszul idézte Aranyt. Mert nem Aranyt idézte, hanem egy szólásmondás egyik változatát” – érvelt.

És hogy mi van Lőrincze cikkében?

Ezek után tényleg érdemes megnézni, mit is írt Lőrincze idézett cikkében. A nyelvész 1980-as kutatása már csak azért is érdekes, mert egy olyan munka leírását láthatjuk benne, ami még ma, a digitális és kereshető források idejében sem mindig egyszerű.

Lőrincze a történet általa összegyűjtött megjelenéseivel kezdi cikkét (idézi Arany mondását többek között Vargha Balázs irodalomtörténésztől és Tersánszky Józsi Jenő írótól), majd elmeséli, hogy egyszer a rádióban is említést tett róla, aminek hatására kapott néhány hasznos kommentet. Azt azonban ezek segítségével sem sikerült megállapítania, “kinek milyen megállapításához fűzte Arany a híres megjegyzést”.

“Az adatok nagy számából előttem se kétséges, hogy Aranynak valóban volt ilyen széljegyzete, megjegyzése. A nyelvészek legtöbbje arra gondol, hogy Arany a Magyar Nyelvőr valamelyik füzetének szélére írta a kérdéses mondatot…”, de ez már a 20. század első harmadában feldolgozott terep volt, mégsem jelenik meg bennük a komment.

A sokféle változat – gondolta, tudta, akarta, várta a fene – Lőrincze szerint azt sugallja, hogy egyiket se tekintsük eredetinek, szerinte talán több, tartalmilag hasonló megnyilatkozásból kristályosodott ki a legismertebb változat. A szinte mindegyik verzióban szereplő fene szóval egyébként máshol is találkozni Arany széljegyzetei között, és létezik egy hasonló írott visszaemlékezés is – Lehr Albert Arany-magyarázó például ezt írja Emlékezések Arany Jánosra című cikkében:

Mikor nagy Toldi-kommentáromon dolgoztam, s nagyjából el is készültem vele, meglátogattam őt oly célból, hogy egy-egy kényesebb s többféleképp magyarázható helyre nézve felvilágosítást kérjek tőle, vagy inkább, hogy utólag igazolva halljam a magam fölfogását. Csudával tapasztaltam, hogy evvel ütötte el a dolgot: ‘Én bizony nem emlékszem már, hogy’ gondoltam, mit gondoltam“.

Lőrincze szerint akár ez a részlet is lehet a sokat idézett mondat forrása, de ugyanígy lehet az 1977-es Köpeczi Béla cikkben említett Ercsey-idézet is az időjárásra váró Aranyról.

Az ÉS cikk előtúrásáért köszönet Szegő Iván Miklósnak.