Az alternatív gyógyászat és a gyógyszeripar trükkjeit egyaránt feltáró Ben Goldacre tevékenységéről már szót ejtettem korábban is. Összefoglalva a lényeget, amit egyébként Goldacre ebben a magyar felirattal elérhető TED-es előadásában is elmond: a gyógyszeripar ugyanúgy trükközik vizsgálataival, mint esetenként az alternatív gyógyászat, csak míg utóbbi főleg a véghasználókat célozza meg anekdotikus beszámolóival, előbbinek a gyógyszereket felíró orvosokat kell megvezetnie – ennek megfelelően egy kicsit szofisztikáltabb eszköztárra van szüksége. Ennek az egyik legegyszerűbb módja, ha független vizsgálatok helyett saját kísérletekkel tesztelik terméküket, ahol ők maguk formálják a feltételeket, és ezáltal a végeredményt is. Így Goldacre szerint a pozitív eredmény sokkal valószínűbb, de ha így sem jön össze a remélt pozitív hatás, egyszerűen elhallgatják a vizsgálatot.

A trükközés mélységei

Most – jelentős késéssel – Goldacre Rossz tudomány című könyve is a kezembe került, amelyben a szerző részletezi az előadásában csak érintőlegesen említett trükköket. Nem szakmabeliként természetesen nem tudom megmondani, melyik fogás mennyire elterjedt, a szerző ugyanis könyvének jegyzetében csupán néhány konkrét példát közöl.

Győztesekkel való kísérletezés: csak fiatalok körében vizsgálják a hatást, ahol nagyobb a javulás esélye. Így viszont a gyógyszer jó eséllyel nem fog segíteni azokon az időseken, akiknek az orvosok a legnagyobb valószínűséggel felírják.

Haszontalan szerhez való hasonlítás: gyakori, hogy a tesztelt gyógyszer hatását nem egy másik gyógyszerhez, hanem a placebo hatáshoz viszonyítva állapítják meg.

Rossz adagolás: ha mégis egy másik gyógyszerhez képest határozzák meg a hatást, előfordul, hogy a rivális gyógyszert a kísérletek során szándékosan rosszul adagolják.

Trükközés a mellékhatásokra való rákérdezésnél: a tesztalanyok válasza nagy mértékben függ attól, hogyan kérdeztük őket – általános, nyitott kérdésben vagy alaposan és részletesen.

A másodlagos hatás mérése: az elsődleges hatás helyett a másodlagost mérik. Ennek oka az, hogy könnyebb jó eredményt elérni például a koleszterinszint csökkenésében, mint a szívhalál megelőzésében.

Negatív részeredmények elrejtése: régi jó fogás a grafikonokkal kiemelni a pozitív hatásokat, és az apró betűk között beszámolni a negatívokról.

Negatív végeredmény elhallgatása: a menthetetlen vizsgálatokat nem, vagy csupán később publikálják. Ez azonban a statisztika révén leleplezhető, és a fent linkelt előadásában Goldacre egy tölcsérábrán be is mutatja ennek módját.

Egyéb statisztikai trükkök: a vizsgálat során kieső tesztalanyok “elfelejtése”, a grafikonok megtisztítása a “kilógó pontoktól”, a vizsgálat időtartamának önkényes, eredménytől függő megváltoztatása, az adatok “megkínzása” (ha már sehogy nem jön össze a pozitív eredmény, még mindig kiderülhet, hogy a gyógyszer az 52 és 61 év közötti kínai nőknél jól teljesít).

Publikálás módjának okos megválasztása: tiszta és pozitív vizsgálat esetén általában a legrangosabb lapokat, pozitív, de buherált kutatás viszont obskúrus lapokat keresnek fel, a kínos eredményeket pedig egész egyszerűen lenyelik. Nem ritka Goldacre szerint a pozitív eredmények többszöri publikálása sem.

És hogy mit ajánl a szerző a fentiek orvoslására?

A mostani, áttekinthetetlen kísérleti regiszterek helyett egy nyitott, nyilvános és megfelelő szankciókkal kikényszerített klinikai regisztert, amelybe a tesztelő intézmények a kutatás előtt közzétennék vizsgálati tárgyukat és módszertanukat. Ezzel szerinte gyorsan tetten érhető lenne a nem publikált vizsgálatok okozta torzulás, és leleplezhetővé válnának a semmit nem érő gyógyszerek és a káros mellékhatások.

Illusztráció: sxc.hu